Iván László

Öregedés: Örök Ifjúság?

7. ábra

8. ábra

9. ábra

10. ábra

11. ábra

A vérkeringés felfedezője, William Harvey 1635-ben felboncolt egy Thomas Parr nevű szegény parasztot, és kijelentette, hogy Parr biztosan 152 éves és 9 hónapos volt, ezen kívül igencsak balszerencsésen halt meg: amikor az angol király meghívására Londonba utazott, a bemutatás során Harvey szerint a szennyezett levegőtől és a bőséges lakoma következtében fejezte be hosszú életét. Descartes, a 17. század kiválósága követelte, hogy a tudomány találjon már végre "gyógyírt az öregedésre", méghozzá úgy, hogy az emberre, mint afféle gépre, alkalmazzák a mechanika törvényeit (9-10 ábra). Tanítványa, Bacon angol filozófus az emberi élettartam meghosszabbítását az orvostudomány legnemesebb céljának tekintette, amit részletesen kifejtett Történet az életről és a halálról című könyvében. Gerald Grumann Az élet meghosszabbításáról való elképzelések története című műve arra késztette a kor orvosait, hogy vérátömlesztést alkalmazzanak a megfiatalítás módszereként (az első vérátömlesztéseket kutyákon végezte Richard Lower, az első emberi vérátömlesztést Jean-Baptiste Denis hajtotta végre 1667-ben). A 17. és 18. legendáit az emberfeletti korú emberekről élesen támadta William J. Thomas 1873-ban kiadott, A hosszú élet: tények és koholmányok című könyvében. Számos érve máig útmutató a hosszú életűek korának megállapítását illetően. (Angliában ugyanis csak 1837-től lett kötelező a születési bizonyítvány.) Thomas szerint az emberi végső élethatár legfeljebb 100 év lehet (11. ábra).