Fél évvel a váltás után - az új Petőfi rádió első hat hónapja

A Petőfi rádió fél éve váltott struktúrát, s nagyjából az indulás óta megosztja a közvéleményt. Létjogosultságát igazolhatja megnövekedett hallgatottsága, s az a tény, hogy hiánypótló tevékenységet folytat, még akkor is, ha egész nap szinte csak zenéket játszik. Arról viszont már vita folyik, hogy közszolgálatinak minősül-e az adó. Az alábbi cikkben áttekintjük, hogy mitől lehet jó vagy nem jó az MR2-Petőfi rádió, továbbá megvizsgáljuk, hogy a nyár óta milyen lépések történtek az ORTT részéről.

Igaz, kezdetben kissé érthetetlennek tűnt, hogy miért favorizálnak ezeken a műfajokon belül olyan zenéket, amelyek nem épp aktuálisak. Nézzünk egy példát: a nyáron nagyon sokat játszottak a pécsi 30Y zenekartól egy dalt, amely egy korábbi lemezükön szerepelt, holott a zenekar már pont, hogy az új albumát népszerűsítette akkoriban. Sőt, azt is hallhattuk, hogy aránytalanul sok kilencvenes évekbeli zenét játszottak (Massive Attack, Tricky, Fatboy Slim), mintha most pótolták volna az évtizedet, elnézést kérve, hogy akkoriban ezek nem szólhattak semmiféle rádióban.

A másik, amibe az elmúlt fél év tapasztalatai alapján bele lehet kötni, az az, hogy egyrészt a zeneszámok között sok az ismétlés, másrészt változatos műsorrendet sem sikerült kialakítania a Petőfinek. Reggel hattól este hétig a Zene ébredéshez, Zene munkához, Zene tanuláshoz című műsorok szólnak, majd egy óra Kultúrfitnesz után a Zene olvasáshoz című programmal térnek vissza a megkezdett koncepcióhoz. Szerencsésebb lenne, ha látnánk benne valamilyen bonyolultabb rendszert, esetleg az esti órákban egy-egy stílusnak önálló műsort lehetne szentelni, vagy egy adott órában csak újdonságot játszani.

Itt kell megjegyezni, hogy éjféltől egyig elektronikus zenei válogatást hallgathatunk mix formájában. Ez dicséretes, de nyugodtan lehetne más műfajokkal is kísérletezni a késő esti sávban. Üdítő színfolt például az Eleven című műsor, melyben egy adott zenekar koncertjét játsszák le.

Vagy ha már zenei adóról van szó, nyugodtan lehetne zenei hírekkel foglalkozni, zenészeket hívni a stúdióba. Az már csak a legvadabb álmainkban szerepel, hogy egyszer live session-öket is hallunk majd.

A 30Y is gyakori vendég az MR2 playlistjén

A fő kérdés azonban, hogy a Petőfi így is megtartja-e közszolgálati feladatát. A vita tárgya, hogy a könnyűzene mennyiben elégíti ki a közszolgálati igényeket. Az kétségtelen, hogy a könnyűzene is a kultúra része. A probléma ott van, amikor ezt a fajta zenét egyesek összemossák a más adókban hallható zenékkel, s nem látják át, hogy a MR2-nek igenis úttörő szerepe van hazánk popkultúrájában. Azok a vádak alaptalanok, hogy egy silány kereskedelmi rádiót formáltak a Petőfiből, ez akkor lenne igaz, ha a fent felsoroltakkal ellentétben ugyanazokat a dalokat játszanák, mint a többi országos kereskedelmi rádióban. (Itt kell megemlíteni a Rádió Cafét, mely a Petőfihez hasonló repertoárt játszik, ám nem tartozik a legnagyobb hallgatottságú adók közé.)

Többször elhangzott már a külföldi példa: Nagy-Britanniában a BBC is közszolgálati rádió, a 8-9 adójából 5-6 zenét szolgáltat, s nem is akármilyet. De nem is kell olyan messzire mennünk: tőlünk nyugatra, Ausztriában az FM4 szintén közszolgálati adó, mely szintén nem kommersz zenét sugároz.