Egyedül száll harcba az amerikai űrcowboy

Igyekeztek minél kisebb csinnadrattával közzétenni az új amerikai űrkutatási programot. Sőt, az illetékesek azt állították róla, hogy csak a Clinton-féle program felfrissítése. Szakértők szerint azonban az egyoldalúságot és a világűr hadi célokra való felhasználását hangsúlyozó program nyelvezete arrogáns, fittyet hány a nemzetközi szerződésekre, és kizárja a vitás kérdések diplomáciai rendezésének lehetőségét. A szövetségeseit elidegenítő, ellenfeleit felingerlő, magányos űrcowboy azonban egyre kiszolgáltatottabb lesz - figyelmeztetnek.

A Center for Defence Information szakértői szerint nincs arra utaló jel, hogy lenne amerikai űrháborús stratégia. Pedig nem volt ez mindig így. A leghíresebb talán a Ronald Reagan elnök nevével fémjelzett Strategic Defence Initiative (stratégiai védelmi kezdeményezés), a köznyelvben csak Star Wars programként elhíresült politika. De már ez előtt is voltak tervek és programok a világűrbeli fegyverkezésre vagy annak katonai felhasználására, ezek azonban a megfelelő technológia hiányában nem - vagy csak korlátozottan - valósultak meg, illetve a nemzetközi egyezmények következtében értelmüket vesztették.

Zeusz és őrangyal

A cél eleinte az interkontinentális ballisztikus rakéták elleni védelem volt. A hidegháború idején elindított Nike-Zeus, Sentinel és Safeguard-program vagy a Project Defender közül a legelsővel az Északi-sark felett robbantották volna fel az Amerika felé kilőtt orosz rakétákat ellenük kilőtt nukleáris rakétákkal, de ezt hamar elvetették. A Project Defender célja az volt, hogy még kilövés előtt elpusztítsák az ellenséges rakétaarzenált egy Szovjetunió fölött keringő műholdas fegyverrel, ennek elkészítését azonban a kor technológiája nem tette lehetővé.

A Sentinel/Safeguard-program keretében anti-ballszitikus (ABM) rakétákat fejlesztettek, ám az 1972-es ABM-szerződés (amely 2002-ig volt érvényben, amikor az USA felmondta) csupán egy ilyen létesítményt engedélyezett, és ez is csak egy évig működött az Egyesült Államokban. A fő gond ezzel az volt, hogy a bejövő interkontinentális rakétákat nukleáris robbanófejjel szerelt ABM-ek lettek volna képesek megállítani.

Ragyogó kavicsok

Reagan csillagháborús tervei szintén az ellenséges ballisztikus rakéták elleni védelem biztosítását célozták. A programot sokan irreálisnak és drágának bélyegezték, és nem véletlen a Star Wars becenév sem. Leginkább talán a lézerkísérletek miatt. Például az az áthatolhatatlannak vélt röntgenlézer-függöny, amelyet egy műholdon elhelyezett nukleáris robbanófej működésbe hozásával gerjesztettek volna. Egy ezzel kapcsolatos föld alatti teszt (az 1983-as Cabra esemény) azonban csak elhanyagolható mértékű, hibahatáron beüli pozitív eredményt hozott. Ráadásul a teszt során végrehajtott nukleáris robbantás elpusztította az érzékelőt, amely hitelesíthette volna az eredményt.

Sikeres és sikertelen kísérletek folytak ezen kívül kémiai lézerekkel, elektromágneses ágyúval, semleges részecskesugárral és "ragyogó kavicsokkal" (brilliant peebles - görögdinnye nagyságú rakétavadász-műholdak).

A Szovjetunió összeomlását követően az űrháborús kiadásokat visszafogták, az űrkutatás főként békés célokat szolgált. A következő jelentős program a Nemzeti Rakétavédelem volt. Ennek kidolgozását - a korábbi rendszerek alapján - már az 1990-es években megkezdték, ám a komolyabb fejlesztések 2002 után indultak be, amikor George Bush egy ballisztikus védelmi rendszer felállításának tervét vázolta fel nemzetbiztonsági irányelvében. A Wikipedia szerint a drága kudarcok és a szakemberek ellenvetései ellenére is folytatott program 2004 és 2009 között várhatóan 53 milliárd dollárjába kerül majd az amerikai adófizetőknek.

Ballai Vince