Minek "szingli"-zünk?

Sok fiatal csaj felkapja a fejét arra, ha egy merész lendülettel "leszinglizik" vagy "ledinkizik" - merthogy mi a csudát is jelentenek ezek a fogalmak valójában? És miért van az, hogy az utóbbi időben a szingli és a dinki is pejoratív hangulatot kapott?

A tévhitekkel ellentétben szinglinek lenni nem egy olyan egyszemélyes életvitelt jelent, amelyben a (főként) nőknek illetve férfiaknak eszük ágában sincsen valakihez kötődni, alkalmazkodni, egyszóval megteremteni a tartós párkapcsolat intézményét. A szingliség egyáltalán nem egy karrierista, egyszemélyi létforma, sőt mindenki, aki egyedül van, órákat tud regélni a párkeresés kanyargós útvesztőiről.

Bárhová is sorolja magát az ember - legyen akár szingli vagy dinki - egy biztos, ezek a létformák általában átmeneti állapotot jelentenek. Az ember végül is társas lény, és azért tökéletesen akkor érzi magát, ha van valaki mellette. Hát persze, hogy mindenki szeretne egy biztos hátteret, egy stabil kapcsolatot, csak legfeljebb fél az elköteleződéstől vagy attól, hogy túlságosan korán, végérvényesen eldöntsön bizonyos dolgokat.

A fogyasztói társadalom ellátó gépezetei pedig szépen ráülnek erre a társadalmi trendre, vagy éppen a sztereotipikus gondolkodásra, és egyre-másra jelennek meg a "szinglik" igényeit kielégítő termékek (az egyszemélyes gyorsvacsorák vagy az egyedülállókra specializálódott, egzotikus körutazások).

Mások lettünk

Egy biztos: mi megtehetjük azt, amiről a szüleink csak álmodoztak. Megvalósíthatjuk önmagunkat, várhatunk a családalapítással a biztos háttér megteremtéséig, élhetünk gyerek nélkül addig, míg biológiai óránk a végét nem járja. Ma már ez teljesen elfogadott a harmincas korosztálynál. Lehetséges, hogy nincs itt másról szó, mint generációs feszültségről?

Vetró Rita