Szaúd-Arábia

 

A világbajnoki selejtezők során hengerelt a szaúdi alakulat, mi több, a teljes sorozatot veretlenül abszolválta, 12 összecsapásából tizet megnyerve az ázsiai gárdák közül a legmeggyőzőbb teljesítményt nyújtotta. Igaz, az első csoportkörben ellenfélül kapott Türkmenisztán, Indonézia és Srí Lanka enyhén szólva nem tartozik a kontinens labdarúgásának élvonalába, de a hat mérkőzésen elért 14-1-es gólkülönbség ezzel együtt is figyelemre méltó. Azért azt maguk a szaúdiak sem gondolták, hogy a második csoportkörben is hasonlóan egyszerű feladatok várnak rájuk.

Az A csoportba nyertek ugyanis besorolást, ahol a legutóbbi világbajnokságon kitűnő eredményt elért Koreai Köztársaság, a meglepetésre az első körben a kínaiakat kiejtett Kuvait, valamint az egyre ígéretesebb játékot produkáló Üzbegisztán volt az ellenfél. Hogy ezeket az akadályokat is biztosan vegye Szaúd-Arábia nemzeti tizenegye, argentin edzőjük, Gabriel Calderón (aki a holland Gerard van der Lamot ideiglenesen helyettesített Nasszer al-Dzsohar helyére érkezett a második csoportkör előtt) előhúzott egy ászt a tarsolyából: ő pedig nem más, mint Szami al-Dzsaber, az ország ma is aktív labdarúgóinak legjobbika, és a veterán csatár nem mulasztotta el bizonyítani az iménti tételt.

Már első mérkőzésükön, Taskentben pontot érő gólt szerzett, majd Rijádban kétszer is túljárt az üzbég hálóőr, Jevgenyij Szafonov eszén, igazi vezéregyéniségként tündökölt. A gárda a későbbiekben is tartotta kiváló formáját, oda-vissza verte a dél-koreaiakat, otthon 3-0-ra gázolta el Kuvait válogatottját csakúgy, mint nem sokkal később Üzbegisztánt.

Végül, valamivel rontva az előző körben elért mérlegén, a csapat négy győzelemmel és két döntetlennel zárt, amivel természetesen megnyerte a csoportot. Gólkülönbsége is hasonlóan imponáló, egyedül Anvarjon Szolijev tudta bevenni Mabruk Zaid kapuját, a már említett üzbégek elleni idegenbeli mérkőzésen, akkor is a 90. percben.