Vágólapra másolva!
November 25-én, kedden lesz ötven éve, hogy a magyar labdarúgó-válogatott világszenzációt jelentő 6-3-as győzelmet aratott Anglia legjobbjai felett a Wembley-stadionban. Visszatekintés az évszázad mérkőzésére, a magyar sport egyik legendás csúcsteljesítményére korabeli tálalással, visszhangokkal, statisztikával, mindennel.

A Wembley-stadionban ötven éve lejátszott Anglia-Magyarország, 6-3-as vendéggyőzelemmel véget ért találkozón pályára lépett hazai válogatottból - akárcsak a magyarból - már csak hárman vannak az élők sorában: a kapus Gil Merrick, a csatár Jackie Sewell és George Robb. Utóbbit hazájában csak "one game wondernek" (egymeccses csodának) nevezik, ugyanis csak az évszázad mérkőzésén szerepelt a válogatottban. Ennek ellenére szép emlékeket őriz a találkozóról. "Őszintén mondom, csak a jóra és a szépre emlékezem" - nyilatkozott a 77 éves Robb. "Sőt örülök neki, hogy éppen ezen a mérkőzésen, a fantasztikusan játszó magyarok ellen ölthettem fel a válogatott mezét."

A Tottenham Hotspurben 182 találkozón 53-szor eredményes Robb elárulta, hogy már korábban, 1952-ben látta az Aranycsapatot. "Nem tudom, hogy a többiek mennyire ismerték Puskásékat, de én tisztában voltam vele, hogy a világ egyik legjobb csapata ellen lépünk pályára. A helsinki olimpián láttam a mérkőzéseiket, akkor még nem is álmodhattam róla, hogy válogatott leszek. A gyors, rövidpasszos játékuk akkor is lenyűgözött."

Robb szerint az igazi posztja a középcsatár volt, holott a 6-3-as összecsapáson balszélsőként szerepelt. Egyébként félprofiként egy londoni iskolában labdarúgóedzőként tevékenykedett, de krikettet, angolt és történelmet is tanított. " A 6-3 után én már nem játszottam a válogatottban, így nem is nagyon tartottam a kapcsolatot a többiekkel. De tíz éve jártam Budapesten az emlékezetes meccs 40. évfordulóján, és jó érzés volt találkozni a magyarokkal."