Új tévécsatornák indulnak

Az új közszolgálati és kereskedelmi adókról, a tartalmat körbeölelő reklámidőről és ennek a terjesztéséről sokat beszélnek mostanában - bár a legutóbbi hírek szerint az m3 egy darabig biztosan nem indul el. Az újonnan induló csatornák kapcsán ismerkedjünk meg röviden a hazai televíziós piac mostani helyzetével.

Az elmúlt hetekben versenyeztetés nélkül hosszabbította meg a médiahatóság a két országos kereskedelmi frekvencia szerződését, holott lett volna kihívója az RTL Klubnak és a TV2-nek. A pályázaton még érdekelt lett volna a harmadik legnézettebb kereskedelmi csatorna, a Viasat 3. Tulajdonosa a stockholmi tőzsdén jegyzett svéd Modern Times Group (MTG) AB. A tizenöt országban valamilyen formában jelen lévő cég összbevételének mintegy háromnegyede származik tévécsatornák üzemeltetéséből, elosztásából. Országos, földfelszíni analóg frekvencián sugározni tehát továbbra is megéri, hiszen a háztartások 30 százaléka, amelyek nem fizetnek elő kábelre, főleg a két kereskedelmi tévét nézik az éteren át, ez a szelet pedig továbbra is értékes felület a hirdetők számára.

Nemcsak a korai döntés, hanem az is vita tárgya volt, hogy a hatóság miért nem emelte fel a két csatorna műsorszolgáltatási díját (A TV2 koncessziós díja az MTV-t finanszírozza, az RTL Klub-é pedig nagyrészt a Műsorszolgáltatási Alapba folyik be.) A koncessziós díj összegét, még a nagy kereskedelmi adók indulásakor, 1997-ben állapították meg, viszont a televíziós hirdetési piac jóval kedvezőbben alakult az induláskor becsültnél. A tévéreklámok 90 százalékán mára a két kereskedelmi csatorna osztozik. A tévécsatornák azzal védekeznek, hogy akadnak olyan országok, ahol egyáltalán nincs műsorszolgáltatási díj, de olyan is van, ahol a díj hasonló mértékű, a reklámból befolyt pénz pedig a hazai összeg sokszorosa.

Jön a digitális jel

Az elhamarkodott döntést vitatók szerint, egy emelt koncessziós díjból a digitális átállás költségeire is futotta volna, a jelen helyzetben viszont az adófizetők pénztárcája bánja ezt az állapotot. Kormányhatározat szól arról ugyanis, hogy 2012-ig Magyarországon is bevezetik a földi digitális műsorszórást. Ha azonban az állam nem vállalja magára az új típusú, interaktív televíziózáshoz elengedhetetlen eszközök (intelligens, MHP-kompatibilis set-top boxok) beszerzésének támogatását, akkor azok, mint Európa azon országaiban, ahol a kormányzat hasonlóan érdektelen magatartást mutat a digitális tömegkommunikáció irányában, csillagászati összegekbe fognak kerülni, és a nézők a "buta" set-topokat (digitális dekódereket) vásárolják majd. Ez azt jelenti, hogy a magyar nézők kimaradnak egy igen izgalmas, programozható, kétirányú, úgynevezett "pull" ( tetszőleges igény szerinti) kommunikációt használó, új médium kialakulásából, és továbbra is a megszokott ("push" - mások által nyomott) tévét fognak nézni, csak jobb minőségben.

Addig is létrehoztak itthon egy szakértői bizottságot, amely az év végéig hivatott kidolgozni a digitalizálás jogszabályi környezetének megteremtésére vonatkozó javaslatokat. A magyar éter jövő év tavaszán pedig várhatóan három digitális földfelszíni frekvenciával lesz gazdagabb. A digitális rendszerek bevezetése után viszont a megfelelő kódolókkal már arról dönthet egy kábeles előfizető, hogy milyen neki tetsző tematikájú műsorokat választ az eddigi csatornákon túl, sőt, dönthet akár úgy is, hogy a központi videotékából kér le filmeket a tévéjére.