Ijesztőek a globális légszennyezési adatok

A várakozásokkal ellentétben 2006-ról 2007-re globálisan három százalékkal emelkedett a fölmelegedést okozó széndioxid-kibocsátás. Úgy tűnik, a számos lehetséges forgatókönyvet felvázoló kutatók közül azoknak lett igazuk, akik a legrosszabb eseményekkel számoltak. A friss adatokat látva a helyzetet több vezető klímaszakember is ijesztőnek nevezi.

Az ENSZ klímaváltozási testületének átfogó jelentése

Az IPCC 2007. február 2-án tette közzé a várható globális klímaváltozásról szóló összefoglaló áttekintését. A testület - munkája elismeréseként - Al Gore volt amerikai alelnökkel megosztva megkapta a Nobel-békedíjat. A jelentésnek - amelynek elkészítésében magyar kutatók is részt vettek - az volt a feladata, hogy (ok-okozati összefüggésben), összefoglalja az elkövetkező években várhatóan bekövetkező globális éghajlati változásokat. Az IPCC előre bejelentette, hogy ezentúl erősebb kifejezésekkel fogja illetni az emberi tevékenységek hatását a klímaváltozásra, mint azt korábban tette. Bár egyre több szakmai bírálat éri, az IPCC jelentései jelenleg a leghitelesebb forrásai annak, milyen változások következhetnek be a klímaváltozás nyomán bolygónkon.

A jelentésben a testület kimondja: nagyon valószínű, hogy a globális felmelegedés okozója az ember, és globálisan a század végére1,8-4 °C közötti átlaghőmérséklet-növekedést prognosztizál. (Mint már látjuk, a 2007-es széndioxid-kibocsátási adatok ennél jóval magasabb emelkedést vetítenek elő.)

A jelentés szerint az állat- és növényfajok 20-30 százaléka a kihalás szélére juthat, amennyiben a Föld átlaghőmérséklete a XX. század végihez képest 1,5-2,5 fokkal emelkedik. 3,5 fokot meghaladó átlaghőmérséklet növekedés esetén a fajok 40-70 százalékát veszélyezteti majd fokozottan a kihalás, ami minden valószínűség szerint visszafordíthatatlan ökológiai folyamatokat indítana el.

A testület szerint amennyiben a klímaváltozás ebben az ütemben halad tovább, az időjárási szélsőségek - szárazság, áradások - is gyakoribbá válnak. Minden valószínűség szerint a klímaváltozás következtében a század közepére számos félszáraz éghajlatú területen (így a Földközi-tenger medencéjében, az Egyesült Államok nyugati részén, Dél-Afrikában vagy Észak-Brazíliában) alakulhat ki súlyos vízhiány.

A jelentésben felhívják a figyelmet arra is, hogy a Grönlandon és az Antarktiszon végzett vizsgálatok alapján úgy tűnik, a sarkvidéki jég olvadása (és így a tengerszint emelkedése) is gyorsabb ütemű lesz, mint azt korábban gondolták.

Az IPCC jelentése volt az alapja a legutóbbi, 2007 decemberében Indonéziában megrendezett nagy klímakonferencia zárónyilatkozatának. A bali klímakonferencia tétje az volt, hogy a világ 190 országát képviselő kormányzati szakértők és politikusok megállapodjanak abban, miről szóljanak a tárgyalások 2009-ig, amikorra ki kell dolgozni a 2012-ig szóló Kiotói Jegyzőkönyvet követő hosszú távú, globális klíma-megállapodást.

Balin végül az amerikai álláspont kerekedett felül: a zárónyilatkozat nem tartalmaz konkrét vállalásokat, mindössze annyit, hogy a globális kibocsátásokat nagy mértékben csökkenteni kell, s ehhez minden fejlett országnak megfelelő kötelezettségeket kell vállalnia, illetve lépéseket kell tennie. A fejlettek kibocsátás-csökkentésének mértékére vonatkozóan pedig csupán az IPCC negyedik értékelő jelentésére való hivatkozás utal, amely részletesen elemzi és számszerűsíti e célokat. Az EU és a fejlődő országok környezetvédelmi miniszterei ezt az eredményt kevesellték, de végül ez a kompromisszum volt az egyedüli eszköz ahhoz, hogy teljes konszenzussal záródjon a konferencia.

A globális széndioxid-kibocsátásról szóló legújabb adatok, a gyorsuló növekedés arra figyelmezteti a döntéshozókat, hogy sürgősen neki kell látni a konkrét intézkedéseknek, és nem csak a fejlett, hanem a gyorsan fejlődő gazdaságú országokban is.