Jánosy Károly: Az már tudott, hogy a magyar jezsuiták néhány szép könyvvel – köztük az arlói roma misszió által segített családok kézzel készített albumával –, a Szent Ignác útja című zarándokfilmmel; a rendtartomány egy-egy palack borával ajándékozzák meg a Szentatyát, az azonban nem ismert, hogy milyen kérdéseket, kéréseket terjesztenek a pápa elé?
Koronkai Zoltán: Nem kéréseket, sokkal inkább kérdéseket, amelyeket már korábban megfogalmaztunk. Nyilván az egyik legfontosabb az, hogyan látja Őszentsége rendünk legsürgetőbb teendőit, mi a dolgunk a mai magyar valóságban, hogyan kell és lehet megszólítani a fiatalokat, hogyan lehet továbbadni a keresztény hitet az iskolánkban, mit tehetünk a hivatásgondozás terén.
Jánosy Károly: Hogyan készülnek a Ferenc pápával való találkozásra? Izgalom, elfogódottság, vagy némi türelmetlenség, érthető kíváncsiság jellemezte ezeket a napokat?
Koronkai Zoltán: Örömteli várakozásban élünk. Elvégre nem túl gyakran vendégeskedik nálunk a pápa. Bár két éve már járt Budapesten, az Eucharisztikus Kongresszuson, a fókusz akkor nem kifejezetten az országlátogatáson volt. Ezúttal viszont teljes mértékben Magyarország áll a középpontban. Csak Szent II. János Pál pápa több mint harminc évvel ezelőtti több napos látogatását lehet a mostanihoz hasonlítani. Külön öröm, hogy jezsuita rendtartományunk tagjai is találkozhatnak a Szentatyával a pápai nunciatúrán.
Jánosy Károly: A jezsuita Ferenc pápa megválasztásával felértékelődött a sokszor és sokak által félreismert vagy – merő rosszindulatból – megbélyegzett rend?
Koronkai Zoltán: A Jézus Társasága ma a katolikus egyház legnagyobb létszámú, egyik nagy múltú rendje, és azzal, hogy Ferenc pápa is innen „indult", talán szélesebb körben ismertebb lett, és többen érdeklődnek a rend iránt, minket is többször kérdeztek, kérdeznek a rend és a pápa kapcsolatáról. Magyarországon a jezsuita jelenlét nyilvánosan csak 30 éve, a rendszerváltás után indulhatott újra. Itthon a kommunisták több évtizedes uralma alatt be volt tiltva a rend.
A kommunisták az egyháziak közül a jezsuitákat látták a rendszerre legveszélyesebbnek.
Szerintük, ez a rend volt a klerikális reakció melegágya, pedig, például szociális kérdésekben éppen a jezsuiták voltak a leghaladóbbak, az akkori katolikus egyházban már a háború előtt voltak, akik a földosztásért szálltak síkra. Kerkai Jenő jezsuita például Európa akkori legnagyobb agrárifjúsági mozgalmát, a KALOT-ot (Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Testülete) alapította 1935-ben, ami a legszegényebbek felemelését tűzte ki célul.
Jánosy Károly: A híradások szerint Ferenc pápa még sosem utazott kétszer ugyanabba az országba. Miért éppen Magyarország lett az első ilyen kitüntetett célpont?
Koronkai Zoltán: Nem árt pontosítani ebben kérdésben: Ferenc pápa két ízben járt Görögországban és Kubában,
de így is nagyon jelentős és örvendetes, hogy újra eljön hozzánk és Csíksomlyóval együtt ez a harmadik magyar vonatkozású látogatása – négy éven belül.
Ferenc pápa a múlt vasárnap azt mondta a Szent Péter téren egybegyűltek előtt, hogy ez a látogatás nagyszerű alkalom arra, hogy „újra magához ölelhessen egy, a szívének kedves egyházat és népet." Az Eucharisztikus Kongresszuson szerzett élményei mély benyomást gyakoroltak rá, megérintették a szívét az itteni tapasztalatai. Mellesleg a Szentatya, Bergoglio érsekként kitűnő kapcsolatokat ápolt a Buenos Aires-i angolkisasszonyok nővéreivel, akik között több magyar is volt, akik sokat meséltek neki hazánkról, történelmünkről.
Jánosy Károly: Néhány éve halt meg az a Jálics Ferenc, akit többször is megemlítettek a Benedek és Ferenc pápát bemutató filmben? Tényleg jól ismerte Ferenc a magyar jezsuitát?
Koronkai Zoltán: Amikor rendünket Magyarországon üldözni kezdték (1948), a fiatal szerzeteseket külföldre szöktették, hogy be tudják fejezni tanulmányaikat, sok magyar jezsuita került a világ más tájaira. Jálics Ferenc Argentínába ment, teológiai tanár lett és Bergogliót is tanította. A film egy komoly konfliktusukra is rávilágít, amikor az argentin katonai diktatúra idején Bergoglio jezsuita tartományfőnökként vissza akarta hívni a szegénynegyedben élő rendtársait, köztük Jálics Ferencet, mert olyan információkat kapott, hogy társai élete veszélyben forog. Jálics nem akarta magára hagyni a szegényeit, Bergoglio erre megvonta a misézési jogát. Ferenc atyát elhurcolták a junta emberei, hónapokig fogságban tartották. Nagyon sok embert, köztük hitoktatókat gyilkoltak meg. Ma már tudjuk, hogy Bergoglio sokat tett, hogy kiszabadulhasson Ferenc atya a fogságból. A kapcsolatuk viszont megromlott, mert Jálics atya úgy tudta, a tartományfőnökének köszönheti a letartóztatását. Később azonban kibékültek. Akkoriban a politika miatt az egyház, de a jezsuita rend is megosztott volt Argentínában. Voltak, akik hittek Perón és felesége, Evita reformkísérleteiben - Bergoglio maga is ezekhez állt közel –, de aztán jött a katonai diktatúra és ott voltak még a marxista csoportok. Egyébként Bergoglio már pápaként elismerte, hogy tartományfőnökként nem nagyon figyelt mások véleményére, sok sebet okozott, bár tény, hogy nagyon fiatalon lett tartományfőnök egy nagyon összetett történelmi helyzetben.
Jánosy Károly: Miért van óriási jelentősége, hogy a Vatikán és Magyarország hasonló, békepárti álláspontra helyezkedik az orosz–ukrán háborúval kapcsolatban?
Koronkai Zoltán: A Szentszék nyilván hivatalból is békepárti, Ferenc pápa sokszor felhívta a feleket, a harc beszüntetésére, de azért vannak finom különbségek a két álláspontban. A pápa világosan látja, hogy nem csak egyedül az oroszok a felelősek a jelenleg végtelennek látszó háborúskodásért, érezteti, hogy a fegyvergyártók lobbierejüket – sajnos –, inkább arra használják, hogy még több és több gyilkolóeszközt adjanak el.
Nem démonizálja az orosz agresszort, próbál közvetíteni, de azért nagyon világosan elítéli a támadást.
Elment az orosz követségre békét kérni, és világosan kiállt az ukránok mellett. Vasárnap is elmondta, hogy „ne feledkezzünk meg ukrán testvéreinkről!" A magyar álláspont, főleg a kárpátaljaiak érdeksérelmei miatt inkább az ukránokkal, mintsem az oroszokkal szemben kritikus. Azt hiszem, fontos kiállnunk a kárpátaljai magyarság jogaiért, és nagyszerű, hogy sok humanitárius segítséget adunk, de ugyanakkor Ferenc pápától érdemes lenne tanulnunk, hogy retorikailag is érezhetőbben fejezzük ki a háború sújtotta ukránok iránti szolidaritásunkat.
Jánosy Károly: Felerősödhet a hit szerepe az Ukrajnában dúló háború miatt?
Koronkai Zoltán: Ez már most látszik, hiszen megrendültek a korábbi bizonyosságok. Látjuk, halljuk a megrázó háborús történeteket. Egyre gyakrabban jövünk majd rá, hogy mi az igazán fontos és értékes. Az anyagi javak az elsődlegesek vagy az élet, a béke? Imádkozzunk a békért, és kérjük Isten segítségét!
Jánosy Károly: Nemrégiben "Szólj be a pápának!" címmel akciót hirdettek, mely révén interneten feltett kérdéseket – legalábbis a legérdekesebbeket – továbbítják a Szentatyának. Elárulna néhányat közülük?
Koronkai Zoltán: A múlt héten kezdtek sorjázni a kérdések, több mint 150 érkezett. Például arra kerestek választ, hogyan pihen a pápa? A legtöbb kérdés az állam és az egyház kapcsolatát feszegette, ezenkívül kényesebb erkölcsi kérdéseket, az egyház szexuális kérdésekben elfoglalt álláspontját boncolgatták. Sok provokatív kérdést kaptunk és egyáltalán nem volt tapasztalható afféle alákérdezés.