Németh Lojzi: Atomhatalmak vitatkoznak a fejünk felett

Németh Alajos gyalázatosnak tartja megtartani Török Ádám koncertjét a halála után

Németh Alajost egy pillanat alatt beszippantotta a rockzene. Amint meghallotta az újpesti házuk közelében próbáló bandát, amely a Who'll Stop The Rain című nótát játszotta, és ha nem is teljesen, de hanyagolta a hegedűt és Mozartot, Lojzi élete értelme a rock lett. Most is az, hiszen a negyvenedik születésnapját ünneplő Bikini együttes „szülőatyja" máig aktívan koncertezik a bandával. Mellette aktív szereplője a közéletnek, markáns véleménye van szűkebb és tágabb értelemben vett világunkról. Amit az alább megosztunk a 888 olvasóival.

Jánosy Károly: Hogyan lesz a hegedűből gitár? A zenei pályát nyilván el kell kezdeni valahol, ám egy klasszikusokon felnövő ifjú, miért fordul Mozarttól a Rolling Stones felé?

Németh Alajos: Alighanem a korszellem hatása alá kerültem, mert serdületlen ifjúként otthon leginkább a zeneirodalom óriásai voltak „műsoron". Édesanyám gyönyörűen énekelt, jó zongorázott, így szinte magától értetődő volt, hogy két testvéremmel együtt követtük a családi hagyományokat. A nővérem zongorázott, a bátyám a cselló mellett kötött ki, nekem pedig maradt a hegedű. Máig elevenem élnek bennem azok az emlékek, amint anyám és nővérem négykezes zongorajátéka ringat álomba. Szóval, számomra már akkor minden hangnak megvolt a pontos helye a fejemben.

Jánosy Károly: A fentiek ismeretében talán még meglepőbb, hogy nagyon korán, tinédzserként vetted kezedbe a basszusgitárt. Ilyen mágikus erőt gyakorolt rád a rockzene?

Németh Alajos: Ahogy mondani szokták, szerelem volt első hallásra. Pedig akkoriban, a hatvanas, évek vége felé igencsak szűk csatornákon csordogált be az országba a „nyugati zene". Eleinte a Radio Luxemburg és a Szabad Európa Rádió zörejekkel, zúgásokkal, zavarással tarkított műsorait próbáltuk hallgatni, aztán amikor újpesti házunk közelében próbált egy zenekar, és meghallottam – mint később kiderült a Creedence Clearwater Revival együttes Who'll Stop The Rain című számát játszották – elállt a lélegzetem és megdobbant a szívem. A rockzenével, hiába szerettem a hegedűt, Mozartot és Beethovent, semmi sem tudott versenyre kelni, és azonnal az új útra léptem: bandákat csináltunk, és elkezdtem zenét szerezni.

Németh Alajos Lojzi Forrás: Németh Alajos Lojzi Facebook

Jánosy Károly: Hogyan fogadta konszolidált, vagy inkább konzervatív újpesti polgárcsalád feje a váltást?

Németh Alajos: Nem éppen kitörő örömmel, annál is inkább, mert a bátyámat is elkapta rockgépszíj. Mindenesetre a szüleim csak plöm-plöm zenének csúfolták az akkori menő számokat.

Jánosy Károly: Talán még te magad sem hitted igazán, hogy néhány évvel később a Bikinivel egy párját ritkító sikertörténet kezdődik, a banda végigkíséri az életed.

Németh Alajos: Tavaly volt negyven éves a zenekar, de idén ünnepeltünk, mert az előző évben nem volt hely a Papp László Sportarénában. A megkésett jubileumi koncerten természetesen telt ház volt, több mint 12 ezer ember előtt játszottunk, és azt hiszem, a többiek nevében is kijelenthetem, nem teszünk pontot i-re, játszunk tovább, ameddig csak bírjuk. S mondhatom, egyelőre jól bírjuk.

Bikini Forrás:Németh Alajos Lojzi Facebook

Jánosy Károly: Ha harminc-negyven évvel ezelőtt megkérdezik, mit csinálsz majd 2015-2025 körül, a jelenlegihez valamelyest hasonlóra gondoltál volna? Zene, markáns politikai és közéleti megnyilvánulások, Artisjus elnöki tisztség?

Németh Alajos: Soha nem néztem, néztünk ennyire előre, csak a kiadó vagy a megrendelő igényeinek megfelelő távolságba láttunk. Aztán körülnéztél, és kiderült, hogy bulit rendel tőled az „ország", és hamar rájössz, hogy három generáció énekli a dalaidat, s ez hátborzongatóan jó érzés.

Jánosy Károly: A zenélést nyilván egy életen keresztül lehet élvezni, de vajon a fárasztó koncertezést is?

Németh Alajos: Egyszerűen nincs idő elfáradni, egyik nap egy itt lépsz fel, a másik nap ott. Szóval két nap Erdély után lehet, hogy a harmadik nap jön egy felvidéki koncert. Kissé talán elcsépelten hangzik, mégis igaz, a közönség szeretete átsegít minden fárasztó perióduson. Manapság már a nézőteret is jól megvilágítják, és ahogy látom, látjuk a könnyező vagy éppen mosolygós arcokat, nos, az mindent megér, és jól mutatja, micsoda mágikus ereje van a zenének. Ráadásul, – talán nem hangzik szerénytelenül – a mi dalainknak van üzenete.

Jánosy Károly: Sűrűn vállalsz közéleti szerepet, sőt meglehetősen kendőzetlen véleményed van a világról, politikáról, s ez meglehetősen távol esik a fősodor által megszokottól, a mindenkori elvárásoktól.

Németh Alajos: Azért azt nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy sok véleményformálóhoz képest én még finoman és szalonképesen fogalmazok.

2006. október 23-án, a Gyurcsány-kormány elleni össznépi tiltakozás után hívtak be először a Hír TV-be, majd az adás után felhívott Zárug Péter Farkas politológus, és elmondta, szerinte sok szakmabelivel felvehetem a versenyt.

Nos, ezután indult be a tévés „karrierem". A markáns véleménynyilvánításhoz szükséges alapokat alighanem otthonról, a konzervatív családi környezetben szívtam magamba, de sokat olvasok, mindent meghallgatok, megnézek, és majd' minden érdekel, megpróbálok naprakész lenni.

Jánosy Károly: A baloldali álláspont kőbe van vésve, a jobboldaliért pedig sokszor nyilvános „kivégzés" jár. Gyakran találod szembe magad a mainstream mindenhatóságával?

Németh Alajos: Gyakrabban, mint kellene. Emlékszem, a kétezres évek közepén szerepeltem néhányszor az ATV-ben, aztán szépen kiutáltak onnan, mondván, sokszor tűrhetetlen, „náci" álláspontra helyezkedek. Ezeket az igaztalan vádakat már megszoktam, mellesleg a francia forradalom óta a baloldal a jó, és ez a szemlélet Marx hathatós közreműködésével honosodott meg, erre tett rá jó néhány lapáttal Trockij és Lenin, akiből százötven éve egyfolytában szentet akarnak faragni, és még a nyomát is igyekeznek eltüntetni annak, hogy Vlagyimir Iljics a párizsi bordélyházak megbecsült törzsvendége volt. A szovjet ideológia pedig ma már Keletről átköltözött Nyugatra, a 68-as generáció ténykedése nyomán. Nálunk Trianon után gellert kapott a kultúra, ha nem jön Klebelsberg, akkor talán vége lenne mindennek. A baloldal előbb „megfogta" kultúrát, az oktatást, művészetet és a bankvilágot, azóta pedig nem lehet őket kimozdítani ebből a pozícióból.

Jánosy Károly: A rockzene okozta világrengés nem éppen ezeken megkövesedett erőviszonyokon akart lazítani?

Németh Alajos: Itthon és külföldön Woodstock és a hippik nemzedéke a szabadságért indult harcba, bár akkor nem a baloldal, a háború ellen emeltek szót azok, akik gitárt fogtak. Azonban a nagy rockgenerációt és főleg az utánuk jövőket megfertőzte a pénzvilág, képviselői nem is titkolják, hogy „majd mi megmondjuk mit és hogyan játssz, mik azok az akkordok, ritmusok, amelyek gyorsan eladhatók". Ezek azonnal pénzt akartak csinálni, a nyolcvanas évek elején pedig tulajdonképpen patikamérlegen kiszámolták, melyik az a tempó, amely a dolgozó embernek a legjobb, milyen harmóniákra dolgozol többet és jobban – zokszó nélkül.

Azonnali slágert akartak, nem hagyták kifutni a művészeket, és kijelentették, hogy az embereket nem igazán érdekli a kultúra.

Talán csak a jazzt és a reggae-t nem lehetett bedarálni. A mi új dalainkat sem nagyon játsszák, mert nem tartjuk be a játékszabályokat, 1998-óta megjelent vagy tucatnyi nagylemezünk, szökőévenként játszanak le belőlük egy-egy számot. Azért nincs minden veszve, az internetes adókon és egyéb csatornákon azért lehet még igényes zenét hallgatni. A mi számainkat is éneklik, mert a neten hallják és jönnek a koncertjeinkre. Szerintem, széles e hazában nincs olyan buli, ahol ne hangzana fel a Bikini, Ki visz majd haza című örökzöldje.

Németh Alajos Lojzi Forrás: Facebook

Jánosy Károly: Zavar, hogy a Bikini rajongók – és mások által is – imádott muzsikusként talán többször bírálnak?

Németh Alajos: Dehogy zavar. Olvasom a kommenteket, hogy a Lojzi jobban tenné, ha csak zenélne, mert gyomorforgató dolgokat mond. Most akkor ettől aludjak rosszul? Ugyanakkor ismeretlenek rázzák a kezem, hogy jókat mondok. Ezeknek felesleges a kelleténél nagyobb jelentőséget tulajdonítani. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy annak idején sokszor múlattam az időt a Fészek klubban Bródy Jancsival, és egy suliba jártam a zseniális Dés Lacival. Ha nem is járunk egy asztaltársaságba, azért tiszteljük egymást. Tudom, merre húz a szívük, ahogy ők is tudják, merre az enyém, mégis respektáljuk a másikat. A hab a tortán, hogy a nagylányom és a családja inkább baloldali érzelmű, ezért a családi ünnepeken nem politizálunk.

Jánosy Károly: Másutt nyilván megteszed, annál is inkább, mert a szomszédban dúló háborúról lehetetlen nem tudomást venni.

Németh Alajos: Pesszimista vagyok, itt van a nyakunkban a háború, és folyvást azt hallom, ennyi meg annyi fegyver kell, ennyi meg annyi ember pusztult el a csatatéren. Sting „Russians" című dalának szövegrészlete, soha nem volt ennyire aktuális: „How can I save my little boy from Oppenheimer's deadly toy", azaz Hogyan tudnám megmenteni a kisfiamat Oppenheimer halálos játékszerétől? Az atomhatalmak itt vitatkoznak a fejünk felett. Évtizedeken át azt szajkózták: a határok szentek és sérthetetlenek.

Persze, csak Trianon után lettek azok, hiszen elvették Magyarország kétharmadát, de itt van Koszovó esete, seperc alatt leválasztották Szerbiáról. Magyarországot folyvást dúlta a tatár, török, az osztrák, és betelepítésekkel ellensúlyozták az emberveszteséget.

Azonban ha nem gyarapodik egy nép, az kihalásra van ítélve, lásd, Koszovó, ahol néhány évtized alatt az albánok lettek többségben. Erdélyben jöttek a románok, akik röpke négy-ötszáz év alatt vendégből házigazdává lettek. Nagyon szeretem a hazámat, sajnos, ezt nem túl divatos manapság hangoztatni, úgymond, „magyarkodok". Érdekes, nincs cseheskedés, németeskedés, csak hülyeség van, abból viszont nagyon sok.

Jánosy Károly: Az általad festett borús kép ellenére megkérdezem, milyen nagyszabású terveket szeretnél megvalósítani még?

Németh Alajos: Tisztességesen végigcsinálni a bulijainkat, azért ez is komoly kihívást jelent. Annál is inkább, mert míg néhány évtizede még simán belefért, hogy a koncert előtt emelgették a poharakat a zenészek, ez most már elképzelhetetlen, egy jó bulira alaposan fel kell készülni. Nagyon sokat gondoltam arra, hogy megírom Trianont, nem a napot, azt a folyamatot, amely Attilától, Árpádtól indult el. Nem vetettem el az ötletet, de öregségemre érzékeny lettem, túl nagy a teher, a felelősség, egy hiba elég, ahhoz, hogy füstbe menjenek a korábbi erőfeszítések. Ami egy kissé mégis optimistává tesz: itt van a harmadik házasságomból származó ötéves kisfiam, akit igazi Rambóvá akarok nevelni, aki mindenhol megállja a helyét. Mostanában az ökölvívás érdekli és kóstolgatja már a zenét. Nagylányom két gyermekét, négy hónapos, illetve hároméves unokáimat is szeretném látni, ahogy felnőnek! Szerintem, ez elég jó terv.