Az orvostudomány fő célja az emberek gyógyítása, testi lelki egészségük megőrzése volt, de ez ma már mainstream, az új idők új trendeket teremtenek, a Szép Új Világ ingerküszöbét pedig el kell érni, ezért itt a nagy tudományos áttörés: Szüljenek a férfiak!
Persze nem arról van szó, hogy véletlenül a nők életének megkönnyítése érdekében az apák is átvállalhatják az áldott állapot terhességét és a szülés közel kibírhatatlan fájdalmát. A nők érdekei már annyira nem fontosak ebben a hiperfelvilágosult világban, hogy a nő fogalmát is elfelejthetjük, lassan a „nő" szó kiejtése is sértés, de minimum kirekesztő, helyette ajánlatos inkább a „menstruáló emberek" vagy „megtermékenyíthető fél" esetleg a „szülésre képes" szóösszetételeket használni. Annál is inkább, mert az orvostudományi mérföldkő,
a méhátültetés, hamarosan a magukat nőnek képzelő férfiak számára is elérhető lesz,
innentől kezdve pedig mi értelme van a „nő" szó használatának.
Az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban már készítik elő a terepet annak, hogy a méhátültetést lehetővé tegyék a transznemű nők, vagyis a férfinak született, később nővé operált emberek számára is. Nagyjából 10 éve született Svédországban az első méhátültetés után született baba. Azóta olyan országokban, mint Németország, Brazília és Törökország végeztek méhátültetést, aminek eredményeként körülbelül 50 baba láthatta meg a napvilágot.
A transzplantációs eljárás során az adományozott méhet beültetik egy leendő anyába, majd a méhen kívül az anya petesejtjeit megtermékenyítik az apa spermájával. Az így létrejött embriókat beültetik az átültetett méhbe, és ha minden a tervek szerint alakul, császármetszéssel jön világra az újszülött. A méhátültetést elsősorban olyan nők számára találták ki, akik valamilyen oknál fogva nem képesek gyermeket szülni. A becslések szerint 4500 nőből 1 születik méh nélkül, de az is előfordulhat, hogy egy nő valamilyen baleset, komplikáció vagy betegség miatt elveszíti a méhét. Az, hogy az orvostudomány már képes arra, hogy azokat a nőket hozzásegítse az anyává váláshoz, akik lélekben már rég édesanyák, de valamilyen szervi probléma miatt nem lehet gyermekük, csodálatos. Az pedig, hogy ezt a lehetőséget az LMBTQ embereknek ajánlja fel, akik esetében egyébként
sokkal nagyobb százalékban merül fel a pszichés zavarok megléte,
akik a gyerekeket gátlástalanul használják fel agresszív politikájuk terjesztésére, akik a gyerekre, mint egy éppen divatos kiegészítőre gondolnak és akik ezért alapjognak tartják, hogy nekik is legyen egy – komoly etikai kérdéseket vet fel.
Naponta születnek cikkek arról, hogy milyen mértékben élnek vissza a gyerekek jogaival az LMBTQ „közösség" tagjai, hogy milyen mértékben árasztják el őket és befolyásolják őket ezáltal szivárványba csomagolt extrém ideológiájukkal – és tényleg abba az irányba tartunk, hogy lehetőséget adnánk nekik arra, hogy saját gyermeket is szüljenek? Remélhetőleg erre azért mégsem kerül sor tíz év múlva és soha sem.