Bohár Dániel: Az emlékezés nem megy a balosoknak

Minden egyes alkalommal megmutatják, hogy nemzetünk történelme nekik valójában semmit nem jelent.

Október 23. reggele azzal kezdődött, hogy a Momentum vörös festéket öntött a Budai várban lévő kordonra. Most így utólag már mindegy, de azért jelezném, hogy a fémes kerítés nem a világ legjobban tapadó anyaga, már ami a festéket illeti. Tehát a kordon vékony és még le is folyik róla a színezék. Mondjuk lehet, hogy abban a pártban, ahol az IQ-értékek nem a legmagasabbak, ott ez fel sem tűnik.

Aztán jöttek Gyurcsányék, akik azon sírtak, hogy ez az ünnep már nem közös. Bevallom őszintén, hogy nem is igazán szeretnék találnék közös pontot egy olyan brigáddal, ahol a nagypapa a megtorlásokat vezényelte 56-ban, a férj (Ferenc) pedig 2006-ban azzal "ünnepelt", hogy ártatlan emberek szemét lövette ki. Megértem, hogy Dobrev-Gyurcsány házaspárnak nem annyira komfortos október 23.

Majd elérkezett az esti tüncike, ahol megint összeverődött ugyanaz a néhány száz, maximum ezer ember, akik mindig és mindenért kimennek az utcára. Kiabáltak, inzultálták a sajtót. Majd meghallgatták a nagy reménységüket, Karácsony Gergelyt. A nagyvad egy rémesen gyenge beszédet adott elő, amely inkább szólt a saját politikai pecsenyéjéről, mint 56-ról. Persze, értem én. Főpolgármester szeretne maradni, mondjuk ezt nem ő és nem is a budapestiek, hanem Gyurcsány Ferenc dönti majd el, de ez egy másik téma.

A baloldal képtelen a méltó megemlékezésre és ennek a valódi oka az, hogy ők egyáltalán nem érzik magukénak a történelmünket, a hőseinket, az őseinket, akik miatt egy ilyen nagyszerű országban élhetünk ma. Nem értik. Fogalmuk sincs erről.

És ameddig ezt nem értik, addig a magyar embereket sem fogják érteni.