Robert C. Castel: Elment az esze annak, aki hitt abban, hogy ebből egy normális világ lesz

Izrael, 2023. október 23. A szárazföldi hadműveletre készülő izraeli hadsereg harcjárművei a Gázai övezet határának térségében, Dél-Izraelben 2023. október 23-án. A Hamász október 7-én többfrontos támadást indított Izrael ellen, ahol meggyilkoltak több mint 1400 embert, háromezret megsebesítettek, körülbelül 200 embert elraboltak és túszként tartanak fogva. A gázai egészségügyi minisztérium közlése szerint a Hamász elleni izraeli válaszcsapások palesztin halálos áldozatainak száma 4651-re emelkedett, a sebesülteké pedig meghaladja a 14 ezret a Gázai övezetben. MTI/EPA/Hannibal Hanschke

A hétköznapi rutinhoz visszatérve menekül előre az izraeli társadalom, így próbálja átvészelni a Hamász terrortámadása utáni megrázkódtatást. Robert C. Castel biztonságpolitikai szakértő szerint az emberiség azon reménye, hogy tartósan meg lehet őrizni a békét, végképp tovatűnt az ukrajnai háborúval, és a társadalmak lassan magukhoz térnek és rájönnek, hogy az általuk elképzelt álomvilág nem létezik.

888: Gyönyörű, mégis hátborzongató képet tett közzé a napokban egy festői izraeli oázisban, gyermekei gondtalan fürdőzését géppisztollyal a kezében vigyázza. Mostanában ilyesféle a hangulat Izraelben?

Valószínűleg nem mindeniknek van géppisztolya vagy nem mindenki tartja a kezében, de az említett kép elég jól tükrözi a nem éppen békés hangulatot. Természetesen, igyekszünk a lehető legjobban a normalitásba kapaszkodni, jobban mondva, visszatérni hozzá, fenntartani a hétköznapi rutint, iskolába visszük a a gyerekeket, kirándulunk, miközben az agyunk hátsó fertályában azért ott bujkál, hogy a korábban megszokott rutinnak borzalmas ára van.

888: Hogy lehet a most fizetendő árat ép ésszel elviselni, vagy nincs más választásuk?

Inkább úgy fogalmaznék, hogy annak ment el teljesen az ép esze, aki hitt abban, hogy ebből valamikor egy normális világ lesz. A normalitás szinte teljes egészében kiveszett a világból és gumilabdaként pattant le Európáról is. Az az elképzelés pedig végképp abszurd, hogy itt, a Közel-Keleten haladunk a rendezett, konszolidált élet felé.

888: Európában elég széles spektrumot ölelnek fel a különféle ideológiák és újabbnál, újabb izmusok, nem lehet biztonságos vagy annak látszó mederbe terelni a szélsőséges vagy haszontalan „elhajlásokat"?

Az Ukrajnában zajló háború példáján láthatjuk, hogy a normalitásnak még az olyasfajta illúziója is eltűnt, hogy a kontinens valamiféle helyes irányt mutathat.

Az emberiség reménye, hogy hosszan és tartósan meg lehet őrizni a békét, végképp tovatűnt az ukrán háborúval.

S ugye, ha a fejlett Európa képtelen volt arra, hogy a vitákat megnyugtató módon és lehetőleg konfliktusmentesen rendezze, akkor mit várhatunk a világ többi részétől, például a nem éppen békés Közel-Kelettől, ahol elég régóta puskaporos a levegő.

888: Az állandó puskaporszag ellenére mégis váratlanul érte Izraelt a Hamász terrortámadása.

Sovány vigasz, hogy mindenkit váratlanul ért. Alig néhány nappal az október hetedikei támadás előtt Jake Sullivan amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó kijelentette, hogy a közel-keleti régió nagyon csendes, a munkájának nagyon kis részét teszi ki az ottani helyzet elemzése. Szóval nem csak minket leptek meg a Hamász terroristái, de meglepte a szövetségeseinket, a szomszédainkat, valamint Iránt, és magát a Hezbollahot is váratlanul érte a gyilkos akció.

Robert C. Castel Forrás: Origo

888: Ezek szerint túlzott volt a derűlátás a térség látszólagos nyugalmával kapcsolatban? Több politikai tényező is a már-már küszöbön álló közel-keleti békét vizionálta.

Igazi tragédia, hogy a Gázából indított támadás tulajdonképpen Izrael legbékésebb határmenti településeit érte, az ott lakókat kínozták, erőszakolták meg. Pont azokat a közösségeket érte a brutális és embertelen támadás, amelyek tagjai baloldaliként, liberálisként a Gázával való megbékélést hirdető pártokra szavaztak. Nem az 1967-es izraeli határokon túli területeken élőkről beszélünk, a lemészárolt emberek többsége a palesztin állam és a kompromisszumok elkötelezett híve volt, s akik a világnézetükből adódóan a legkevésbé sem voltak felkészülve erre a kegyetlen akcióra.

888: Ezek után várható, hogy a korábban békésebb, baloldali húrokat pengető izraeliek álláspontja is megváltozik?

Ez nyilván meg fog változni az elkövetkező húsz-huszonöt évre vonatkozóan, mert kb. ennyi idő múlva nézhetünk szembe egy újabb, hasonlóan kegyetlen meglepetéssel. Jól megfigyelhető bizonyos ciklikusság, hiszen a kétezres éve elején, előtte pedig 1973-ban volt hasonló helyzetben az ország. Felnő egy-két generáció, s miközben nálunk ártatlan meséket olvasnak a gyerekeknek, a felnőtteket pedig Fukuyamának a történelem végéről szóló „meséjével" traktálják, addig a másik oldalon öngyilkos merénylőnek öltöznek a kisfiúk és kislányok, és a terroristák hőstetteit dicsőítik.

888: Ön, hogy érzi magát, illetve, milyen az izraeli átlagpolgár közérzete?

Semmi különlegesről nem tudok beszámolni. Az intézmények ugyan kudarcot vallottak, azonban a társadalom példásan viselkedett, szinte mindenki jelesre vizsgázott. Az első meglepetés utáni spontán társadalmi reakciók, a szabadságról visszatért katonák űzték ki a betolakodókat, ezen hatékony válaszoknak volt köszönhető az ország megtisztítása.

888: Meg tudná jósolni, mi lesz a Közel-Keleten, illetve Európában egy-két év múlva?

Reménykedek, hogy ezek a társadalmak egyre inkább felébrednek, magukhoz térnek és rájönnek, hogy az a szép, általuk elképzelt álomvilág amiben eddig éltek, nem létezik.

A tetszetős hazugságok, amit bemagyaráztak maguknak saját életük megkönnyítése érdekében – az univerzális nyugati értékekről, az emberi természet alapvető jóságáról –, nem igazán általános érvényűek és hatósugaruk meglehetősen korlátozott. Nem árulok el titkot azzal, ha kijelentem: nagyon keserű lesz ez az ébredés.