Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Könyörtelen orosz tűz alatt több hetet töltött el a folyó oroszok által megszállt oldalán a BBC-nek nyilatkozó katona.
A katona beszámolója – mely rávilágít a növekvő feszültségre a háború kapcsán –
vízből kirobbantott csapatszállító hajókról, tapasztalatlan erősítésről és az ukrán katonai parancsnokok elhagyatottságának érzéséről szól.
Az ukrán katona jelentését alább félkövérrel olvashatók.
„Az folyami átkelőt állandó tűz alatt tartják. Láttam, ahogy a hajók a bajtársaimmal a fedélzeten eltűnnek a vízben, miután eltalálták őket, és örökre elvesztek a Dnyipro folyóban. Mindent magunkkal kellett vinnünk – generátorokat, üzemanyagot és élelmet.
Amikor hídfőállást építesz, sok mindenre szükséged van, de erre a területre nem terveztek ellátmányt.
Azt hittük, hogy miután odaérünk, az ellenség elmenekül, és akkor nyugodtan elszállíthatunk mindent, amire szükségünk van, de nem így alakult.
Amikor megérkeztünk a keleti partra, az ellenség már várt minket. Az oroszok, akiket sikerült elfognunk, azt mondták, hogy az erőiket figyelmeztették a partraszállásunkról, így amikor odaértünk, pontosan tudták, hol találnak meg minket. Mindent ránk dobtak – tüzérséget, aknavetőket és lángszórókat. Azt hittem, soha nem jutok ki onnan.
Ennek ellenére néhány száz tengerészgyalogosnak mégis sikerült beásnia magát, részben a Dnyipro magasabb, nyugati partjáról leadott ukrán tüzérségi tűz segítségével."
A folyó választja el a déli Herszon régió oroszok által megszállt és ukrán ellenőrzés alatt álló részét.
Volodimir Zelenszkij elnök lelkesen emlegette ezt az offenzívát, és úgy állította be, mint valami „többnek" a kezdetét.
Az ukrán vezérkar vasárnapi napi jelentésében arról számolt be, hogy erői tartják állásaikat a Dnyipro keleti partján, és "tűzkárokat okoznak az ellenség hátországában".
A katona vallomása azonban az ukrán kormány és a tábornokok közötti szakadékról árulkodik a háború állásával kapcsolatban.
Valerij Zaluzsnyij tábornok, Ukrajna főparancsnoka novemberben azt mondta az Economist magazinnak, hogy
az első világháborúhoz hasonlóan elértük azt a technológiai szintet, amely patthelyzetbe sodor minket".
Zelenszkij elnök hivatala tagadta, hogy patthelyzet lenne a harctéren.
"Minden nap ott ültünk az erdőben, csapdába estünk – az utak és ösvények mind tele vannak aknákkal. (...) A drónjaik folyamatosan zümmögnek a levegőben, készen arra, hogy lecsapjanak, amint mozgást érzékelnek.
Az utánpótlás volt a leggyengébb láncszem. Az oroszok figyelték az ellátási vonalainkat, így egyre nehezebbé vált a helyzet – ivóvízhiány volt, annak ellenére, hogy hajóval és drónnal szállítottuk.
A felszerelésünk nagy részét magunk fizettük – generátorokat, powerbankokat és meleg ruhákat vásároltunk. Most, hogy jönnek a fagyok, a helyzet csak rosszabb lesz, mert a valós helyzetet elhallgatják, így senki nem fog változtatni semmin.
Senki sem ismeri a célokat. Sokan úgy gondolják, hogy a parancsnokság egyszerűen magunkra hagyott minket. A fiúk úgy vélik, hogy a jelenlétünknek inkább politikai, mint katonai jelentősége van."
A BBC Russian nemrégiben beszélt néhány orosz katonával, akik a folyópartot védik az említett területen. Ők azt mondták, hogy
katonáik számára "öngyilkosság" odamenni, sok embert veszítettek a harcban, és nem tudják kiszorítani az ukránokat a helyükről.
Az ukrán hadsereg eközben azt mondja, hogy célba akarja venni az orosz utánpótlási vonalakat, és eléggé visszaszorítani őket a folyótól ahhoz, hogy meg tudják védeni a civileket a lövedékektől.
"A veszteségeink többnyire hibákból adódtak – valaki nem mászott be elég gyorsan az árokba; egy másik srác rosszul bújt el.
De hála az orvosainknak, egy sebesült katonát el tudunk juttatni az orvosokhoz – megmenekült. Ezek titánok, istenek. Az elesettek maradványait viszont nem tudjuk kihozni. Egyszerűen túl veszélyes.
Ugyanakkor a drónjaink és rakétáink rengeteg veszteséget okoznak az ellenségnek. Egyszer hadifoglyokat ejtettünk, de hova tegyük őket, ha még a saját sebesült bajtársainkkal sem tudunk átkelni a folyón?"
Miközben Oroszország sorozott katonákkal és kegyelemben részesített foglyokkal tölti fel sorait, Ukrajna nehezen találja meg a szükséges embererőt.
A BBC nemrégiben végzett vizsgálata szerint közel 20 000 férfi menekült el Ukrajnából az orosz invázió kezdete óta, hogy elkerülje a sorozást.
"Több dandárt kellett volna ide telepíteni – egyszerűen nincs elég emberünk.
Sok fiatal srác van közöttünk. Emberekre van szükségünk, de képzett emberekre, nem zöldfülűekre. Vannak olyan srácok, akik mindössze három hetet töltöttek kiképzésen és csak néhányszor tudtak lőni.
Ez egy teljes rémálom. Egy évvel ezelőtt még nem mondtam volna ezt, de most, bocsánat, elegem van.
Mindenki, aki önkéntes akart lenni a háborúban, már régen eljött, most már túl nehéz pénzzel csábítani az embereket. Most azok jönnek, akiknek nem sikerült megúszniuk a behívót. Nevetni fogsz ezen, de néhány tengerészgyalogosunk még úszni sem tud."
Én kijutottam, miután agyrázkódást kaptam egy aknától, de az egyik társam nem élte túl – csak a sisakja maradt meg belőle.
Úgy érzem, mintha a pokolból menekültem volna meg, de a srácok, akik legutóbb helyettesítettek minket, még nagyobb pokolba kerültek, mint mi.
A következő váltás már esedékes. Hamarosan eljön az időm, hogy újra átkeljek a folyón."
