G. Fodor Gábor: Karácsony háborúja

A politikában a kimondott szavaknak súlya van, felelősséget kell értük vállalni és következnek belőlük dolgok, eredményeznek valamit.

Azt is mondhatnák, hogy a politikának nem szándéketikája van, hanem eredményetikája.

Ez a politikában törvény.

A politikai törvényeknek az a természete, hogy hiába szegi meg valaki, és azt gondolja, hogy a megszegést megúszhatja, a törvény akkor is érvényesül, számon kérhető és lesznek következményei.

Történt, hogy Budapest főpolgármestere, a baloldal legmagasabb pozícióban lévő politikusa kijelentette, hogy

Magyarország háborúban áll - háborúban áll Oroszországgal.

Nem arról van szó, hogy félreérthetően fogalmazott, vagy nem tudta, mit beszél, hanem - még egyszer mondom - a magyar ellenzék legmagasabb pozícióban lévő politikusa megfogalmazott egy olyan tényállítást, ami arról szól, hogy Magyarország hadviselő fél. Tudatában volt annak, hogy mit tett - a riporter azon felvetését, hogy szerencsére nem állunk háborúban senkivel, nem állt szándékában megcáfolni kijelentésével -, és el is mondta ezeket az ominózus mondatokat.

Tudatos háborúpárti mondatok voltak ezek.

Ezek a mondatok már vannak, ezeket a szavakat már kimondták, következnek belőlük dolgok, eredményeznek valamit és számon kérhetőek.

Írjuk le még egyszer, hogy az, amit Karácsony Gergely mondott, mit is jelent pontosan.

Azt jelenti, hogy Magyarország hadviselő fél. Háborúban áll. Méghozzá Oroszország ellen visel háborút.

Vagyis Oroszország ellenség.

Ez nem szándékos félremagyarázása a főpolgármester kijelentéseinek. Nem arról van szó, hogy a cikk szerzője belelát valamit azokba a mondatokba, amit a baloldal legmagasabb pozícióban lévő politikusa nem értett bele, nem szándékolt kimondani. Hanem arról van szó, hogy Karácsony Gergely mondatai ezt jelentik, ezt foglalják magukban: Magyarország hadviselő fél, Oroszország ellenség.

Te atyaúristen.

Minden jóérzésű ember megborzad ekkora felelőtlenség láttán. Hogy nem gondol bele ez az ember, hogy kijelentéseit az egyébként ténylegesen, valóságosan háborúzó felek is értelmezni fogják. Oroszország is értelmezni fogja. És a kimondott szavakat nehéz, ha nem lehetetlen úgy értelmezni, hogy Budapest főpolgármestere szerint Magyarország ki akarna maradni a háborúból. Épp ellenkezőleg, Magyarország (már) hadviselő, tehát az ellenségünk - mondhatják az oroszok.

Én igazán nem kívánom Karácsonynak, hogy ha háborút akar, üljön biciklire, vegyen magához fegyvert és irány a front, kockáztassa a saját életét. Ezt hirtelen dühében gondolná csak az ember. Itt többről, sokkal többről van szó.

A baloldal legmagasabb pozícióban lévő politikusának a mondatai alkalmasak arra, hogy Magyarországot belesodorják a háborúba.

Mindegy, hogy Budapest főpolgármestere azért mondott ilyet, mert Gyurcsánynak akar bizonyítani, mindegy, hogy azért mondott ilyet, mert hetente járna egyeztetésére az amerikai nagykövetségre, vagy azért mondott ilyet, mert esetleg tényleg így gondolja, vagy szimplán hülye. (A politikában az a tény, hogy valaki hülye, még nem mentesíti őt a felelősség alól). És az is mindegy, hogy valójában szándékában állt-e ilyen értelmű kijelentést tenni (ha nem érti, hogy mit mondott, megint csak visszajutunk az előző mondathoz). Szóval mindegy, mert a politikának eredményetikája van. A kimondott mondatok ezt jelentik, és van, lehet következményük.

Például személyes következménye már rögtön lehetne. Felelősséget vállalni a felelőtlen kijelentésért. A felelősségvállalás formája pedig lehetne a lemondás.

De még ez se a megfelelő ellenértéke annak, amit a főpolgármester tett. Karácsony kinyitott egy ajtót, amit nem tud bezárni.

Az ajtó neve: háború.