G. Fodor Gábor a baloldal pedofil-botrányáról

Napok óta izzik a levegő a balliberális platformokon. A balos értelmiség hisztérikusan ment neki Gulyás Mártonnak (aki egyébként a hősük), hogy az hogy merészelte hosszú perceken keresztül faggatni / felkérdezni Kőszeg Ferencet (aki egyébként a hősük) a pedofíliával kapcsolatos nézeteiről. Még a legmegértőbb megközelítések is abba a dilemmába futnak bele, hogy vajon kinek kell jobban szégyellnie magát: Gulyás Mártonnak, azért, mert kérdezett vagy Kőszeg Ferencnek, azért, mert válaszolt és a válaszadás folytán őszintén elmondta pedofilpárti álláspontját.

A dilemmáról aztán kiderül, csak azért dilemma, hogy azt hazudják magukról, hogy mi innen is, onnan is megnéztük a kérdést, az álláspontjuk azonban egyértelmű:

egy 84 éves, szabadságharcos hőst, akinek nincs közhatalmi funkciója, nem lett volna szabad vegzálni a pedofíliáról vallott nézeteivel kapcsolatban, ha történetesen azt gondolja, amit gondol.

Minek forszírozni, fátylat rá. A hőst nem szabad demisztifikálni, mert ha így megy tovább, hőseink se maradnak.

De mi van akkor, ha Gulyás Márton tényleg felháborítónak tartja Kőszeg Ferenc pedofíliával kapcsolatos álláspontját, azért is faggatja, mert nem hisz a fülének, és arra gondol, hogy ezt most így hogy?

A balliberális értelmiségi felől nézve azonban mi a fasznak faggatja, nem mindegy neki?

Ennyit akkor a morálról.

Innen nézve úgy tűnt, hogy Kőszeg Ferenc nem mismásol, nem félreérthetően fogalmaz, hanem őszintén elmondja, amit gondol.

Egy őszinte pedofilpárti álláspontot hallottunk.

Csakhogy attól, hogy egy elvetemült, visszataszító és tolerálhatatlan nézetet valaki őszintén képvisel, attól még az az álláspont ugyanaz marad:

elvetemült, visszataszító és tolerálhatatlan és joggal jár érte az erkölcsi megvetés.

Mindegy, hogy öreg vagy fiatal, szabadságharcos vagy kollaboráns, közhatalmat gyakorló vagy gyakorló értelmiségi képviseli azt az álláspontot. Amit ugyanis képvisel, az kívül van a civilizációs normáinkon. Azt is mondhatnám, barbár. Nem elfogadás jár érte, meg sunnyogás, meg mentegetés, hanem egyértelmű és világos elítélés: ez nem elfogadható és nem lehet vele közösséget vállalni.

Hányszor, de hányszor láttunk a fentebb leírt reakciónál (egyértelmű elítélés és elutasítás) hisztérikusabb állásfoglalást a baloldali értelmiség részéről, ha a jobboldallal lehetett összefüggésbe hozni az erkölcsi vétség vélelmét. Kevesebbért is volt már erkölcsi megkövezés, eleven karóba húzás, elhatárolódás, nyílt levél, petíció, hangos értelmiségiek hangos jajveszékelése. Akkor aztán felhördült a morál. Most meg hogy a faszba képzeli ez a Gulyás, mindenkinek kijár a könyörület.

Hát igen, ezen el lehet gondolkodni, valamennyiünk megérdemli a könyörületet, csakhogy ez nem egy baloldali, hanem egy keresztény gondolat és nem lehet kiszakítani a kontextusból.

Vagy marad az írástudók árulása.