Így kínozta Magyar Péter a feleségét: honnan ismerhető fel egy bántalmazó kapcsolat?

Miután Magyar Péter lehallgatta, majd egy évig zsarolta a feleségét egy semmit sem bizonyító felvétellel, Varga Judit előbb leírta, majd Hajdú Péternek részletesen elmesélte: volt férje éveken át kínozta. A volt igazságügyi miniszter a Frizbi műsorában könnyek között számolt be házasságának részleteiről, arról, hogy mi mindent kellett kiállnia Magyar Péter mellett. A műsorvezetői kérdések között többször elhangzott, hogy mégis hogyan fordulhatott elő az, hogy Varga Judit benne maradt ebben a kapcsolatban és hogyan nem ismerte fel előbb azt, hogy kapcsolata elmondása szerint bántalmazó?

Bár a kérdés sokakban felvetődhet, erre válaszolni nem olyan egyszerű.

Magyar Péter és Varga Judit kapcsolatának napvilágra került részletei azonban most a bántalmazó párkapcsolatok témájára irányította a reflektorfényt, nézzünk hát rá erre a kérdésre: 

Miért olyan nehéz felismerni azt, ha valaki bántalmazó kapcsolatban él és miért olyan nehéz kilépni belőle? 

Egy bántalmazó kapcsolat soha nem a bántalmazással kezdődik – épp ellenkezőleg: A bántalmazó a kapcsolat elején mindig a legjobb arcát mutatja. Az ilyen embereket körülvesz egyfajta báj, kifejezetten elbűvölőek, karizmatikusak és jó érzés a közelükben lenni. Jó érzékük van ahhoz, hogy megfigyeljék a másik gyenge pontjait vagy, hogy a bizalmukba férkőzzenek. Jellemző, hogy vannak olyan emberek a környezetükben, akiknek szívességeket tesznek, amiket aztán soha nem kérnek vissza – ezzel biztosítva egy folyamatos lekötelezettséget, amivel „szövetségesükké” teszik őket. Soha nem lehet tudni, mikor jön jól, hogy van valaki, aki őszintén kiáll értük.

A bántalmazás a kapcsolatban mindig lassan történik. Először csak apró korlátozások történnek, amivel a bántalmazó eléri, hogy a másiknak egyre inkább szűküljenek a társas körei. Persze mindezt úgy éri el, hogy a másik döntsön arról, hogy már nem akar azokkal a munkatársaival vagy barátaival beszélni, hiszen „mindennek oka van”: vagy nem elég jók hozzá, vagy irigyek, esetleg kettőjük közé állnak. Tipikus eset az is, amikor a bántalmazó féltékeny, persze abszolút áldozatként beállítva magát: 

a másik ugyanis nem vette észre, hogy a legjobb barátjának a férje milyen szemekkel néz rá, izzik köztük a levegő, ez pedig megalázó számára – nincs hát más megoldás, mint kiiktatni ezt a férfit örökre a másik életéből, a legjobb barátnővel együtt. 

Egy idő után a család is egyre problémásabbá válik, a másik édesanyja „tipikus anyós” lesz, mindegy mit tesz vagy mond, az bántó, zavaró, így őket is le kell építeni. A körök addig addig szűkülnek, míg nem marad más, csak a bántalmazó pár, aki „mindig, minden körülmények között támogatta a másikat, míg a többiek mind elhagyták őt”. 

A korlátozó magatartás gyakran megbeszélt programok kapcsán is előjön. Gyakori, hogy a bántalmazó fél az előre megbeszélt programokat az utolsó pillanatban lemondja, változtat rajta, a bántalmazott fél megkérdezése nélkül, így tud a közös programok felett is kontrollt gyakorolni. 

Szélsőségesebb esetben előfordul, hogy a bántalmazott fél programjaira közbeszervez valamit, esetleg nyíltan kijelenti, hogy a bántalmazott bizonyos helyekre nem mehet el.

Látszólag minden rendben volt.
Fotó: Facebook

A bántalmazó sokszor manipulál és gyakran visszaél párja gyengeségeinek ismeretével, a veszekedések során vagy azon kívül is támadja azokat. Gyakori, hogy egy apró visszajelzésre is a gyenge pontjaink bántásával vagy hiányosságaink kiemelésével reagál. A gúny olyan gyakran van jelen a bántalmazó kapcsolatban, hogy egyenesen a kapcsolat légkörének részévé válik, ugyanígy a gázlángozás.

A gázlángozásnak is különböző formái ismertek, de alapvetően 

egy olyan manipulációs módszerről van szó, amely során a gázlángozó érvényteleníti a másik fél valóságérzékelését azzal a céllal, hogy az meg is kérdőjelezze saját magát, elbizonytalanodjon, ezáltal a gázlángozó kontrollt tudjon gyakorolni felette.

Ha a bántalmazott elég ügyes, akkor magától teszi függővé párját, amennyire csak lehetséges: a másik munkája, a tulajdonai mind olyanok lesznek, amiket „neki köszönhet”, sokszor a gyerekekkel láncolja magához a másikat. Gyakori, hogy a bántalmazó elhalmozza párját ajándékokkal, amikre aztán később hivatkozhat, hogy „ez sem lenne a tiéd, ha én nem vettem volna meg neked”. 

Egy idő után aztán az áldozat már saját magának sem hisz. A bántalmazó annyit játszott már a realitásérzékelésével, hogy ő maga is megkérdőjelezi, hogy normálisan látja-e a világot, a másik felet és egyáltalán: ő maga normális-e? A bántalmazó pedig provokál is: éppen ezért előfordul, hogy az áldozat is elveszti türelmét, kiabál, csapkod, hozzádob valamit vagy meglöki a másikat, esetleg még meg is üti. Persze ez a cél, a bántalmazó innentől kezdve már csak áldozat lehet, az áldozat pedig csak egy őrült hisztérika. 

Hiába érzi az áldozat, hogy ez így nincs rendben, örökké fél fogja használni ellene, ha egyszer is így viselkedett, ha pedig elég ügyes volt a bántalmazó, akkor eleve úgy intézte, hogy legyenek rá tanúk is.

Magyar Péterről senki sem gondolta, hogyan bánik a feleségével.

A bántalmazottak gyakran gondolják, hogy majd ők megváltoztatják a másikat, de ez gyakorlatilag lehetetlen. A sokszor éveken át tartó lelki terror azonban olyan mértékben leépítheti a bántalmazó önértékelését, önbizalmát, hogy nem képes hinni magában, abban, hogy ki tud lépni a kapcsolatból. Sok esetben a gyermekvállalás is felmerül, mint megoldás, de 

a gyermek születése általában csak egy újabb indok a bántalmazott félnek, miért ne szakítson.

A párkapcsolaton belüli bántalmazás egyik jellemzője, hogy ciklusok figyelhetőek meg benne, ami magyarázatot is ad arra, miért nem lép ki a bántalmazott fél a kapcsolatból. A konkrét bántalmazás formája többféle lehet, az eddig felsorolt érzelmi bántalmazáson túl eljuthat a konkrét fizikai erőszakig, a ciklikusság azonban általában minden formájú abuzív kapcsolatot jellemez. A konkrét bántalmazást követi egy lecsillapodott, békülő, udvarlásokkal teli időszak. Ilyenkor jellemző, hogy a bántalmazó fél fogadkozik, hogy mindent megtesz a változásért, különösen odafigyel párjára, ajándékokat vesz neki, vagy gyakran viszi vacsorázni. A bántalmazott felet általában ez a szakasz győzi meg arról, hogy párja tényleg képes a változásra. Az újabb szakasz egy feszültség teljes állapot, mely akár észrevétlenül folyhat át a konkrét bántalmazásba, ezzel pedig bezárul a kör.

A bántalmazó kapcsolatokban élő nők nagy része intelligens, okos, tanult, támogató-megtartó családból származik. Ha eljutnak arra a pontra, hogy kilépjenek a kapcsolatból,  esetleg beszéljenek róla, ők maguk is megütközhetnek azon, hogyan lehetséges, hogy nem vették észre előbb a jeleket? Miért nem léptek ki előbb belőle? Éppen ezért a szégyen, mint az áldozatoknál általában egy meghatározó érzelmi élmény számukra. 

Amikor egy áldozat úgy dönt, hogy mégis megszólal, fontos, hogy támogatást, biztatást, megtartást tapasztaljon a környezetéből, ez pedig nem lehet szimpátia-alapú. 

Aki ezen utóbbin nem képes túllépni, az jobb, ha csöndben marad. 

Ha pedig nem tud csöndben maradni, beáll az áldozatot megkérdőjelező, gúnyoló és bántó kánonba, az semmiben sem különbözik az elkövetőtől.