A tanulmány szerzője az eredmények kapcsán azzal érvelt, hogy
a konzervatívok általában magasabbra értékelik a személyes felelősséget, mint a liberálisok, és ennek következtében több egészséggel kapcsolatos magatartást tanúsítanak (pl. nem dohányoznak, többet sportolnak stb.), amelyek jobb egészséghez vezetnek.
A tanulmányban a személyes felelősséget úgy határozták meg, hogy ez az a gondolkodásmód, amely szerint az emberek mennyiben tekintik önmagukat, nem pedig rajtuk kívül álló erőket annak, hogy felelősek azért, amit tesznek. Ezt aztán három vizsgálat során mérték: mérték, hogy a résztvevők mennyire liberális vagy konzervatív beállítódásúak, mennyire értékelik a a személyes felelősséget, és az egészséggel vagy az egészséggel kapcsolatos viselkedéssel kapcsolatos bizonyos változókat.
Az előrejelzéseknek megfelelően minden összefüggés mérés pozitív korrelációt mutatott, így az eredmények valóban megmutatták, hogy
a konzervatívabbak jobb egészségi állapotúnak értékelték magukat, és magasabbra értékelték a személyes felelősséget.
A konzervatív beállítódás és az egészség közötti kapcsolat azért fordulhat elő, mert a konzervatívabb emberek magasabbra értékelik a személyes felelősséget, és a személyes felelősség érzete az egyén életében pedig jobb egészséghez vezet, hiszen egy felelősségteljesebben gondolkodó és élő ember jobban odafigyel a táplálkozásra, mozgásra, mentális-és fizikai egészségi állapotára.
Az önértékelős vizsgálat során a „konzervatív” jelző inkább a társadalmi konzervativizmushoz kapcsolódnak, tehát ebben az esetben, aki konzervatívnak jelölte magát azt a hagyományos erkölcsökhöz való ragaszkodás, hagyományos nemi szerepek, hagyományos család elfogadása jellemzi, szemben a magukat társadalmi értelemben vett liberálisnak értékelőkkel.
Korábbi kutatások is hasonló eredményeket hoztak: Egy 2017-es kutatásban Fatke azt találta, hogy
az önmagukat konzervatívnak valló emberek valamivel magasabb szintet értek el a lelkiismeretesség személyiségjegyének mérésében, mint azok, akik liberálisnak vallják magukat.
Ez az összefüggés általában erősebb a társadalmi konzervativizmus esetében, de bizonyos mértékig érvényes a gazdasági konzervativizmusra is. A lelkiismeretesség ebben az esetben azokra a viselkedéses jellemzőkre tért ki, hogy valaki mennyire hajlamos az impulzuskontrollra vonatkozó, társadalmilag előírt normák betartására, a szabályok betartására, az önfegyelemre és a feladatközpontúságra, az előre tervezésre és a kielégülés késleltetésére.