A gyász megélése a válás során

A gyászból való kiút nehéz és fájdalmas, az pedig nehezíti ezt az utat, hogy a gyász összetett, bonyolult érzelmi állapotát sok mítosz övezi, melyek mind különböző akadályokat állítanak a gyászmunka útjába. Az is egy mítosz, hogy a gyász összetett érzelmi állapota csak a haláleseti veszteségek során érvényes: pedig a gyász minden veszteség, nagyobb változás esetén egy természetes érzelmi állapot.

Minden kapcsolat egyedi, éppen ezért a hozzájuk fűződő érzelmek, így az elvesztésük miatti gyász is az. Nem lehet őket összehasonlítani, relativizálni, ezzel csak az érzelmek érvénytelenítését érjük el. A válás egy olyan akcidentális krízis, amely egy sor bonyolult érzelmet hozhat el az egyének életébe. Egy kapcsolat végét nehéz meghatározni, persze egy házasság esetén racionálisan rá lehet mutatni a jogi keretek közé helyezett „vége” időpontra, de mire eljutnak ide a felek, addig több különböző „vége” állapotot élhetnek meg érzelmileg együtt és külön is. 

A válás nem „csak” a házastárssal való szakítást jelenti: a veszteség elsősorban persze a másik fél személyéhez kötött, de egyben a vele tervezett élet minden területének apró részleteiben is ott lesz. A másikkal tervezett jövő, a hozzá fűzött remények, célok, víziók a kapcsolat végével összetörnek. Lehet, hogy egy részük megvalósítható, de máshogyan és éppen ebben a „máshogyan” jelzi minden apró részletével a veszteséget és vele együtt a fájdalmat. A válás során az egész család élete átalakul, az addig megszokott rituálék, szokások, amelyek a család és azok tagjainak identitásának részévé is váltak, mind változáson mennek keresztül. 

Minden változás pedig magában hordja a gyász összetett állapotát: valami, ami eddig jelen volt, már nincs, vagy nem úgy van, ahogy eddig volt – a válás esetén éppen ezért természetes, hogy nemcsak a volt házastársak, de a család többi tagja is gyászol.

 

Fotó: Photononstop via AFP / Photononstop/Broken heart painting Paris. France. (Photo by Pascal Deloche/Godong / Photononstop / Photononstop via AFP)

Ezeket a rutinokat, szokásokat, rituálékat újra kell tanulnia a feleknek és a hozzátartozóknak az új rendszerben, ez a határok és a biztonságérzet átalakulását és a kontrollérzet bizonytalanságát is jelenti. Ezek a helyzetek és velük a nyomasztó érzelmi állapotok a kitüntetett események, élethelyzetek és ünnepek során jobban a felszínre kerülhetnek, ezek az időszakok felerősíthetik a hiány érzését, a gyászmunka során gyógyuló sebek ilyenkor jobban fájhatnak.
A válás után – és már a folyamat során is – felerősödhet a magány érzése, amelyet még inkább mélyíthet az elveszettség érzése, amely az identitásválságból is fakad. A  válás során ugyanis egy „új identitás” is születik: „Az elvált én” – éppen ezért elengedhetetlen az önismereti munka is ebben az új életszakaszban. 

Egy ilyen krízis során senkinek nem kell egyedül maradnia, már csak azért sem, mert a jogi helyzetek lezárása nem jelent érzelmi lezárást is, ez a folyamat bőven a válás kimondása után még évekkel is eltarthat. 

Mivel sok esetben az elvélt felek közös gyermekeket is nevelnek, az ő pszichés egészségük érdekében is fontos, hogy szüleik érzelmileg elérhetőek legyenek számukra, márpedig ez egy ilyen krízis esetén igazán nehéz feladat. Éppen ezért érdemes segítséget kérni, esetleg sorstárs közösség formájában is.