Az unió nomádjai: keleti munkavállalók Angliában

Pénteken a Budapesti Könyvszemlén mutatták be a Népszabadság könyvek újabb darabját, Mészáros Antónia: az unió nomádjai című könyvét. A tizenegy kelet-európai munkavállaló sorsát nyomon követő írás a jobb életkörülmények, a magasabb kereset reményében a szigetországban szerencsét próbálók mindennapjait kíséri végig. Egyéni sorsokat, karrierutakat, túlélési stratégiákat vázol fel. A szerző elmondta, máig nagy a tudatlanság, az információhiány a kiérkezők körében. Nyelvtudás, szakma és némi zsebpénz nélkül nem tanácsos nekivágni a nagy kalandnak.

Mészáros Antónia, a könyv szerzője nyolc éve él Nagy Britanniában, és a BBC Panoráma című műsorának riportereként dolgozik. Az angol közszolgálati televíziónak készített egy egyórás riportfilmet a 2004-es EU-csatlakozás után a szigetországba érkezett keleti munkavállalókról, majd ennek alapján, tizenegy életpályát tovább követve írta meg a "keleti nomádok" történetét uniós csatlakozásunk második évfordulójára időzítve a megjelenést.

Nem okozott tömeges munkanélküliséget a nyitás

Az Egyesült Királyság 2004 májusában megnyitotta álláspiacát az új tagországok munkavállalói előtt. Nincsenek megbízható adatok, mennyien jöttek Varsótól Budapestig az utóbbi két évben, mivel sokan nem regisztráltatják magukat a munkaügyi kirendeltségeknél. A hivatalos statisztika szerint 345 ezren voltak 2005 végéig, ám számuk ennek a többszörösére tehető.
Mészáros Antónia elmondta, nem igazolódott be az angol konzervatív ellenzék azon félelme, hogy nagy problémákat okoz a munkaerő-piaci korlát feloldása. A valóságban nem emelkedett a munkanélküliség, sőt, a brit cégek munkaerőhiánya mérséklődött, ami segítette fejlődésüket.

Információhiány az érkezők körében

A sajtóbeszélgetésen Almási Tamás filmrendező lebilincselő, hiánypótló olvasmánynak nevezte a könyvet, melyben megerősítve látta azt a vélekedését, felelőtlen az, aki információ és nyelvtudás hiányában próbál szerencsét az angol munkaerőpiacon.
Gombár Csaba politológus elmondta, inkább szomorú lett a könyv elolvasása után, főleg az egyéni nyomorúságok, a keserves beilleszkedés, a munkanélküliség és a kilátástalanság elől menekülés, a kényszerhelyzetek miatt. Különösen a nyelvet nem vagy alig beszélő munkásembereknek nehéz, akik emiatt kényszerűségből befelé fordulnak.
Pedig a könyv szereplőinek többsége megtalálta a boldogulást. A cseh hentes dolgozik és megtanult angolul, a tandíjukat otthon fizetni képtelen lengyel lányok Cambridge-be járnak egyetemre és Dél-Európába készülnek.

Nyelvtudás, szakma, két havi zsebpénz nélkül ne

Vannak azonban olyan általános megfigyelések, melyeket érdemes a döntés előtt átgondolni.
A szerző nem ajánlja a kimenetelt annak, aki nem tud angolul, nem visz magával legalább 800 font zsebpénzt az első munkahely megtalálásáig (közel 300 ezer forint), nincs szakmája, amiből pénzt lehetne keresni és nincs repülőjegye az esetleges kényszerű visszaútra.
A szerző szerint szintén nem tanácsos a kimenetel 50 éves kor felett. Ugyan ezt a korosztályt Kelet-Európából az állástalanság, a munkáltatók kor szerinti diszkriminációja hajtja nyugat felé, ám a szigetországban is megfigyelhető az előítélet az idősebbekkel szemben.

Akik jól érzik magukat: orvosok, pénzügyesek, sofőrök

Vannak azonban olyanok, akik könnyen megtalálják a számításukat: az egészségügyben dolgozó orvosok, nővérek az otthoni munkánál jóval kevesebbet dolgoznak sokkal több pénzért és még idejük, pénzük is marad a kikapcsolódásra és a továbbképzésekre.
Szintén köszönik és jól vannak a City-ben pénzügyi területen dolgozó bankárok, brókerek, pénzügyi elemzők, könyvelők.
Ugyancsak az elégedettek közé tartoznak a buszsofőrök, akik ugyan nem keresnek milliókat, de nem túlhajtottak, sőt, még többet is vállalnának.A szigorú munkabiztonsági előírások miatt azonban kevesebb munkaórával kell beérniük.

Karácsony Zoltán