Csökken az üres álláshelyek száma és növekszik a munkanélküliség az Európai Unió tagországaiban. Az Európai Foglalkoztatási Szolgálat (Eures) adatbázisában egy évvel ezelőtt még 1 millió feletti betöltetlen állást lehetett találni, addig most csak 920 ezret. A recesszió minden tagállamban érezteti hatását, aminek első kárvallottjai a vendégmunkások lehetnek.
Fokozódik a feszültség az angol álláspiacon
A magyarok első számú célpontja az Egyesült Királyság. A brit statisztikai hivatal adatai szerint 2008 utolsó negyedében 1,97 millióra - 6,3 százalékra - emelkedett a hivatalosan bejegyzett munkanélküliek száma a szigetországban, ahol 1998 óta nem mértek ilyen arányú munkanélküliséget. Úgy tűnik, az állástalanná váló brit munkavállalók a szakszervezetek támogatásával a kelet-európai vendégmunkásokon vezetik le a feszültséget. Tüntetnek, sztrájkolnak az olcsó keleti munkaerő ellen. Legutóbb szerdán torlaszolta el több száz állástalan építőipari szakmunkás két brit erőmű bejáratát, arra hivatkozva, hogy a francia Alstom ipari konszern munkahelyek százait akarja külföldi - kelet-európai - munkavállalókkal betölteni. A hónap elején az egyik legnagyobb brit olajfinomítónál kezdődtek spontán sztrájkok hasonló okokból.
Építőipar, fuvarozás: kevesebb álláshely
"Az Egyesült Királyságban valóban növekszik az elégedetlenség a szakszervezetek részéről a kelet-európai munkavállalókkal szemben, de ez főként a lengyelekre irányul" - magyarázza Tanay Marcell a munkaerő-közvetítéssel foglalkozó EU Work ügyvezetője. Hozzáteszi: A 2004 óta Angliába kiment néhány tízezer magyar nem nagy tétel az angol munkaerőpiacon. Másrészt a tapasztalatok szerint az angol munkaadók nem nemzetiség, hanem teljesítmény alapján építenek le. Ez sem vezet oda, hogy a magyaroknak tömegesen kell hazatelepülniük."
Tanay Marcell azt azonban elismeri, szűkültek a munkalehetőségek a külföldre készülők számára. Különösen érintett a válságban az építőipar, a termelés és a fuvarozás. Építőipari szakmunkásként, gyári betanított munkásként ma sokkal nehezebb állást találni, mint fél évvel korábban. Még a korábban kapósnak számító, nyelvet beszélő szakmunkások sem találnak állást. Jobb helyzetben vannak a vendéglátóiparba és az egészségügybe készülők, pincért, szakácsot, ápolót, szociális gondozót továbbra is keresnek a munkaadók.
Hasonlóképpen látja a helyzetet Rácz Mihály, aki öt éve él az Egyesült Királyságban. Igazi karriertörténet az övé (korábban külön cikkben mutattuk be): Alig néhány fonttal a zsebében gyári munkásként kezdte, mostanra négy pizzériát üzemeltet franchise-partnerként. "Nem ez a legjobb idő, hogy valaki Angliában munkát keressen, de türelemmel, tervezéssel es kitartással célba lehet érni" - mondja. "Londonhoz közel vagy Anglia déli részén érdemes próbálkozni. Ugyan az építkezések leálltak, a kiskereskedelem beszűkült, viszont a vendéglátás és a belföldi turizmus elég jól teljesít. A gyorséttermek mindig keresnek embereket, és oda túlzottan erős angol sem kell" - jegyzi meg Rácz Mihály.
Több az álláskereső, kevés a megfelelő
Magyar részről most növekszik az érdeklődés, amit az EU Work-nél is éreznek az ott megforduló munkakeresők számának növekedéséből. "Sajnos sokan a magyarországi munkanélküliség elől próbálnak külföldre menekülni, azonban nyelvtudás és képzettség nélkül nem lehet Nyugat-Európában kenyérkereső munkához jutni" - jegyzi meg az ügyvezető.
Rácz Mihály szerint a legnagyobb baj azokkal van, akik kijönnének 6 hónapra nyelvet tanulni. Őket nagyon kevesen veszik fel. "A legjobb esélye annak van, aki hosszú távra tervez, és naponta 4-5 helyre beadja a jelentkezését. Egy hónap alatt még mindig lehet munkát találni, efelől kétségem sincsen."
Még nehezebb munkát találni a másik angol nyelvű uniós tagországban, Írországban, amely ugyancsak 2004-ben nyitotta meg a magyarok előtt álláspiacát. Írországban januárban munkanaponként 1500 fővel - havi szinten több mint 10 százalékkal - nőtt a munkanélküliek száma, ezt az ír történelem legrosszabb foglalkoztatási fejleményének nevezik. "Dublinban szinte lehetetlen magyarként álláshoz jutni" - magyarázza Tanay Marcell.