Rendszeresen kapunk meghívót különféle önkormányzatoktól az általuk szervezett állásbörzékre. Eddig főként a nagy egyetemi és főiskolai állásfórumokra koncentráltunk, most úgy döntöttünk, körülnézünk egy helyi önkormányzati rendezvényen. Újbudán, Budapest XI. kerületében múlt csütörtökön hetven cég várta a látogatókat.
Az újbudai polgármesteri hivatal előtt élénk az érdeklődés még az állásbörze vége előtt egy órával is. Szép számmal járnak-kelnek az emberek. Mint megtudtuk, a fizikai munkát keresők korábban keltek, már reggel vadászták a lehetőségeket. A szellemi munkát megcélzók lustábbak voltak, ők jellemzően késő délelőtt és kora délután sétáltak a standok között.
Sok a túlképzett jelentkező
Körjáratunkon azt tapasztaltuk, a munkaadók széles spektruma keresett utánpótlást: biztosítótársaságok, élelmiszerláncok, állami hivatalok és sok kisvállalkozás. Az egyik biztosító képviselője 50 és 80 közötti érdeklődőt fogadott a nap folyamán. "Ami meglepő, hogy zömében felsőfokú végzettségűek kerestek nálunk munkát, noha középfokú végzettség is elég lenne. Persze ez mindenképp előnyt jelent" - hallottuk a standnál.
Hosszú sor a bútormultinál
Az Ikea pultjánál körülbelül hatszor akkora sor áll mint a többi cégnél, de a Nemzetbiztonsági Szolgálatnál sem elhanyagolható a tömeg, ahol titkárnőt, fordítót keresnek éppen. A Tesco asztala kettő órakor már üres, ők valószínűleg megtalálták a megfelelő munkaerőt. Hasonlóképp, a Magyar Honvédség pultjánál sem találunk már senkit, talán ők is megtalálták a keresett gép- és harcjármű vezetőt. Az Apeh standjánál szigorú tekintetű munkatárs faggatja a jelentkezőt. Csendben odébbállunk, mert tudjuk: náluk nem babra megy a játék... Sok a kisebb cég is, ők leginkább fizikai munkára keresnek embert, láthatóan a szakmunkásokra, betanított munkásokra nagy a kereslet, egy állástalan kőműves vagy lakatos biztosan talál magának munkát.
Domonkos Csaba, az önkormányzat sajtósa elégedett a látogatottsággal. "A súlypont a gépipar, élelmiszeripar, kereskedelem, építőipar középfokú szakmunkáin van. A cél, hogy a kerület, vagy a régió munkaadóinak és a munkavállalóknak adjunk egy találkozási pontot" - mondja.
"Mennyire érződik a leépítésektől való félelem?" - tesszük fel a kérdést a szervezőnek. "Ez most nem nagyon látszik, inkább munkatársakat kereső optimista cégeket látunk. Bíztató, hogy nagyon sok munkaadó jelent meg. Van, aki például kifejezetten az idősebb korú nőket keresi bizonyos pozícióra, mert nekik van munkatapasztalatuk, és nem kell nekik megtanítani, hogy ez a ceruza, ez pedig a toll." - vázolja fel a helyzetet szemléletesen.
"Havi 70 ezer forintból nem lehet megélni"
Egy 50-es úr, aki 30 éve informatikai vezetőként dolgozik, hiányolja az olyan cégeket, akik személyre szabottan kínálnak munkát az ő tapasztalatának és végzettségének megfelelően.
Egy munkanélküli lány elsősorban adminisztratív munkát keres. Ő sajnos nem beszél középfokú szinten angolul, ami nagyban csökkenti az esélyeit. Olyan munkát pedig nem szívesen vállal, ahol csak 70-80 ezret kap, mert ebből nem lehet albérletet fizetni és normálisan megélni.
Probléma még a jó önéletrajz
Egy kiállító munkaerő-kölcsönző cég képviselője szerint sokan nem hoznak magukkal önéletrajzot, vagy kézzel írva ömlesztett stílusban mondják el életük történetét. Ebben alig lehet megtalálni azokat a pontokat, ami a munka szempontjából fontos lenne. A diplomásokkal pedig az a baj, hogy sokan nulla nyelvtudással jelentkeznek, holott egy középszintű társalgási angol minimumnak számít ezeknél a munkaköröknél. Nem is feltétlen a nyelvvizsga kell, hanem maga a használható nyelvtudás. A pályakezdőknek pedig jótanács, hogy ha van lehetőségük, akár ingyen is vállaljanak pár hétre - hónapra szakmai gyakorlatot, mert ez már munkatapasztalatnak számít.
Szociális munkásként állást kapott
A kijáratnál egy középkorú hölgy várja a férjét, ő Debrecenből jött állást találni. Érdemes volt feljönnie, mert olyan ajánlatot is kapott, amire nem számított. Sok cég nem hirdet meg minden pozíciót, de ha talál egy alkalmas embert, előhúz egy személyre szabott lehetőséget. Ahogyan az ő példája is mutatta. A gazdasági válság miatti elbocsátások hírét hallva nem aggódik jobban mint eddig. "Szociális munkásként dolgozva az országnak azon a részén sajnos már eddig is sok elszomorító dolgot láttam ezen a területen. Most lehet, hogy jön még egy szívszorító időszak, de ahogy látom, a keleti országrészben ez már nem most kezdődött. Szerintem nem attól kell rettegni, ami jön, hanem arra a problémára kéne jobban odafigyelni, ami már megvan" fogalmaz sommásan.
Szobota Orsolya