Atipikus foglalkoztatás: mindent a műfajról

A gazdasági válság és ebből eredő jelentős létszámú elbocsátások ráirányították a munkaadók és a munkavállalók figyelmét a rugalmasabb munkavégzést lehetővé tevő atipikus foglalkoztatási formákra. Mit is jelent ez pontosan? Milyen formái vannak?

Az atipikus foglalkoztatási formák a XX. század második felében kezdtek Európában elterjedni. Az ide sorolt tevékenységek különböznek a "hagyományosnak" tekintett alkalmazási módoktól. Általában rövidebb, avagy kötetlenebb munkaidejű foglalkoztatást jelentenek, ami költséghatékony a munkaadó számára. Ugyan az atipikus munkaformák számos, korábban elért előny elvesztésével járhatnak - például fizetett szabadság, az egészségbiztosítási hozzájárulás, néhány esetben a nyugdíjbiztosítás - a munkavállaló számára is sokszor vonzóbbnak tűnnek, mint a munkaviszony. Segítségükkel munkalehetőséghez juthat számos olyan munkavállaló is, aki a képzettségi szintje, vagy akár egyéb más ok, például egészségi állapota, élethelyzete miatt másként nem tudott volna keresethez jutni.

Függetlenség, rövidebb munkaidő, többféle munka

A nők, főleg a gyermekvállalást követően gyakran részesítik előnyben a részmunkaidős foglalkoztatást, illetve az otthoni munkavégzést. A szellemi dolgozók, tanácsadók, szakértők többnyire azért preferálják ezt a munkaformát, mert függetlenebb munkavégzésre ad módot, illetve több munkaadónak, megrendelőnek dolgozhatnak, továbbá többféle, akár eltérő munkát végezhetnek párhuzamosan, ezáltal maguk oszthatják be az idejüket és többet is kereshetnek. A csökkent munkaképességűek, különösen a mozgáskorlátozottak szintén kedvelik az atipikus munkaformákat, mert az otthoni munka számukra előnyösebb.

Melyek az atipikus foglalkoztatási formák?

Rendszerint e kategóriába sorolják a következő, általában jogilag is szabályozott foglalkoztatási formákat: részmunkaidős avagy projekt jellegű foglalkoztatás, munkakör-megosztás, rövidebb munkahét, távmunka, alkalmi vagy szezonális foglalkoztatás (alkalmi munkavállalói kiskönyvvel), önfoglalkoztatás, otthon végzett munka (távmunka), határozott idejű szerződéssel történő foglalkoztatás, munkakörmegosztás (job-rotation), munkaerő-kölcsönzés, állami támogatással létrejövő határozott idejű munkaviszonyok (például bértámogatás, közmunka, közhasznú munka), bedolgozói munka (közvetlen vezetői irányítás nélkül), tranzit foglalkoztatás (melynek célja a munkaerő-piaci szempontból hátrányos helyzetűek testi és lelki megerősítése a későbbi munkavállalásuk elősegítése érdekében).

Melyek a legfontosabb atipikus foglalkoztatási formák ismérvei?

Részmunkaidős foglalkoztatás

Részmunkaidős foglalkoztatás esetén az alkalmazás a munkakörre megállapított teljes munkaidőnél rövidebb időre - általában napi 4-6 órára - szól, a munkabérnek a munkaidővel arányosan történő megállapításával. A részmunkaidős foglalkoztatás munkaviszony keretében végzett tevékenység, és a munkavállaló a munkaidejével arányos bért kapja. A nők, kiemelten a kisgyermekes anyák előszeretettel élnek a részmunkaidős foglalkoztatás nyújtotta lehetőségekkel, de népszerű a szellemi szabadfoglalkozásúak illetve a tanácsadók körében is. A részmunkaidős állásban való elhelyezkedés esetén mindenképp célszerű megvizsgálni a nyugdíj-jogosultság alakulását, hisz az elismert szolgálati idő nagymértékben is csökkenhet. A részmunkaidős foglalkoztatás elterjedését hátráltathatja, ha emiatt dupla annyi munkahelyet kell kialakítani (például amikor időátfedéssel dolgoznak a munkatársak, így kétszer annyi asztal, számítógép, internethozzáférés, telefonvonal szükséges). Szintén nehézséget okozhat, ha az irányítói teendőket ellátó vezetőnek duplán kell kiosztani a feladatokat, illetve beszámoltatni a dolgozókat.

Bedolgozói jogviszony

Bedolgozói jogviszonyt olyan önállóan végezhető munkára lehet létesíteni, amelyre a teljesítménykövetelmény munkanorma formájában, illetőleg más mennyiségi vagy minőségi mutatók segítségével meghatározható. A bedolgozói jogviszony csak írásbeli megállapodással jöhet létre, melyben meghatározandó a bedolgozó által elvégzendő tevékenység, a munkavégzés helye, valamint a költségtérítés módja és mértéke. A bedolgozói tevékenységet általában csak mellékállásként érdemes felvállalni, mert a fizetések, az elvégzendő feladatok jellegéből fakadóan az alacsonyabb kategóriába tartoznak (például varrás, apróbb összeszerelés, ragasztás, csomagolás).

Távmunka

A távmunka lényege tehát, hogy az otthoni számítógép össze van kötve a munkahellyel, amin keresztül a munkáltató tartja a kapcsolatot a munkavállalóval, a munkavállaló leadhatja a munkát, a munkáltató a számítógépen keresztül utasíthatja, stb. A távmunka végzéséhez a feleknek a munkaszerződésben az általános feltételeken kívül meg kell állapodniuk például az eszközök biztosításában, illetve a felmerült egyéb költségek (esetleges útiköltség) megtérítésében. A távmunka bizonyos szakmákban mindkét félnek költségtakarékos megoldást jelent. A munkáltatónak például nem kell kialakítania irodai munkahelyet, míg a munkavállaló otthon dolgozhat, maga oszthatja be a munkaidejét, így sem időt, sem pénzt nem kell fordítani az utazásra. A távmunkás foglalkoztatás lehetősége elsősorban a számítógéppel végezhető munkáknál merül fel (például grafikai, adatbeviteli, fordítási munkák). Ez jelenti az elterjedésének a gátját is, hisz internetes kapcsolat megléte nélkül szinte lehetetlen a kommunikáció a foglalkoztatóval.