Veszélyes a karrierre a munkahelyi állóvíz

Régóta ugyanazt csinálja, elszállt a munkakedve és nem lát fejlődési lehetőséget? Ha ez így együtt fennáll, nagy az esélye, hogy "beragadt" pozíciójába. Ez pedig rontja álláspiaci értékét, egy esetleges leépítési hullám után pedig nehéz lesz állást találnia. Kik a leginkább veszélyeztetettek? Miként lehet kitörni ebből a helyzetből? Mikor érdemes inkább kivárni?

Lívia kommunikáció szakos bölcsész diplomával évek óta dolgozik érettségizettek által is betölthető feladatkörben egy kiadónál. Az újságírás - noha eredeti végzettsége alapján rendelkezne is a munkához szükséges szaktudással - egyelőre csupán álom számára. Így jobbára kénytelen beérni számára unalmas rutinfeladatokkal és titkárnői munkával- ám amint lehet, állást változtat.

Hasonló cipőben járt diplomázása után két éven át az építész végzettségű Dóra is. "A cégvezetés állandóan olyan feladatokat osztott rám, amelyeket sok más irodában egy ügyesebb, érettségizett technikusnak is simán betanítanak - építészdiploma nélkül. Nem volt a munkában semmi perspektíva - szerencsére nagy nehezen találtam új állást."

Nem elég jónak lenni, annak is kell látszani

Elsősorban a kisvállalkozásoknál fordulhat elő a lecövekelés. Az ok: lapos a struktúra kevés a pozíció. Nagy cégeknél könnyebb váltani, több helyen karriertervet vázolnak fel a belépő munkatársnak. Ám itt sem automatikus az előrelépés. egy-egy karrierállomáson akár évekre is, a közhiedelemmel ellentétben nem csak néhány fős cégeknél fordulhat elő - bár itt azért nagyobb a megtorpanás veszélye." "Az indokolatlannak tűnő lemaradás - tetszik, nem tetszik - sokszor az alany felelőssége. Nem elég pusztán jónak lenni - annak is kell tudni látszani" - fogalmaz meg egy "karrierbölcsességet" Joó Zsuzsanna tanácsadó.

Recepciósként nehéz kitörni

A karrier-tanácsadó tapasztalatai szerint "lecövekelés" tekintetében vannak különösen veszélyeztetett munkakörök. Asszisztensi vagy recepciós munkakörből kitörni például igen nehéz. A cégek e munkákat stabil, megbízható, de az elvégzendő munkával hosszú távon elégedett emberekkel kívánják betölteni. Ami nem is okoz gondot, ha valaki otthonosan érzi magát ezek között a keretek között is. A baj akkor kezdődik, ha nem. A fiatal, diplomás nők ráadásul az átlagosnál jobban ki vannak téve mindennek. Különösen azok, akik az elhúzódó állástalanságtól félve, átgondolatlanul, "majd csak történik valami" alapon bólintottak rá az első, alkalmasnak tűnő munkalehetőségre. A férfiak a tapasztalatok szerint jobbak a karrierépítésben. "Nem csinálnak érzelmi kérdést az előrejutásból - ennek elmaradását sem fogják fel diszkriminációként vagy sérelemként. Nem érzik azt sem, hogy a főnök szándékosan mellőzi őket. Ha kételyeik merültek fel a helyzetük kapcsán, vagy kérdéseik vannak, azokat bátran fel is teszik. El is merik mondani az elképzeléseiket és nem várják el, hogy a felettesek intuitív alapon találják ki, ha fizetésemelésre vagy magasabb pozícióba vágynak. A főnökök többsége ráadásul nem is szándékosan hátráltat egyeseket: legfeljebb nem lát a dolgozó fejébe. A nőknek ezzel szemben meg kell tanulniuk kiállni magukért" - fogalmaz Joó Zsuzsanna.

Frissdiplomásként más a mérce

Természetesen nem mindig könnyű meghatározni, mennyi idő elteltével számít rendellenesnek, ha valaki nem tud előrébb lépni a diplomájának inkább megfelelő munkák irányába. Egyrészt mindenkinél máshol húzódik a tűréshatár. Fiatalként, frissdiplomásként ráadásul igenis lehet létjogosultsága annak, ha a munkavállaló behatóbban megismerkedik a munkájához kapcsolódó, de az érettségizett kolléga által végzett feladatokkal is. Pálfay Erzsébet karrier-tanácsadó úgy látja: érdemes még maradni, ha a munkák során széles betekintést nyerhetünk a cég működésébe. "Ebben a helyzetben szert tehetünk olyan szakmai háttértudásra is, amelyeket hatásosan beépítve az önéletrajzi elemek közé, nagyban megnövelhetjük munkaerő-piaci értékünket." További érv lehet a maradás mellett a munka során megszerzett és későbbiekben kiválóan kamatoztatható kapcsolatrendszer is."

Teljesítményértékelésnél érhető el eredmény

Nem mindenkit nyugtatnak meg ezek a lehetőségek: a helyzetükkel elégedetlen munkavállalóknak előbb-utóbb azért hangot is kell adnia elképzeléseiknek. Be kell kalkulálni, hogy csak tudatos tervezéssel lehetséges az előrelépés. "Ha nagyobb cégnél dolgozunk, ahol rendszeresek a féléves-éves értékelések, akkor azokra sose spontán módon érkezzünk! Készüljünk fel konkrét, az előrelépést előmozdító érvekkel - például a munkánk során megnőtt bevételek, profit számszerű adataival, az ügyfelek vagy partnerek elégedett leveleivel, dicséreteivel. Aztán őszintén térjünk rá arra, mit szeretnénk. Kisebb cég esetén ugyanez a teendő - ha nincs konkrét értékelési időpont, akkor egyeztessünk mi magunk egyet a felettessel a beszélgetésre "- ad tippet Joó Zsuzsanna.

Ha nincs más: magasabb presztízsű pozíciónév

Készüljünk fel arra is, hogy válság esetén nem nagyon adnak helyt az előrelépéssel összekapcsolt, esetleges fizetésemelési kéréseknek. "Ekkor javasolhatjuk, hogy ennek ellenére legalább új, tekintélyesebben hangzó beosztást vagy pozíciónevet kapjunk. Ezzel a főnök és a beosztott is jól jár. Előbbinek nem kell magyarázkodnia a béremelés elutasítása miatt, míg utóbbi jól csengő titulust kap. Ez jól mutat az önéletrajzban - és végső soron később, a karrierépítésénél is."

Ne fenyegetőzzünk távozással

Sajnos elképzelhető, hogy legjobb igyekezetünk ellenére semmilyen sikerrel nem járunk. "Sokan ilyenkor már a távozásukat tervezgetik. Ügyeljünk arra, ne rúgjuk össze a port a főnökkel véglegesen. Vagyis ebben a stádiumban ne kezdjünk a távozással fenyegetőzni"- veti közbe Szirmay Ágnes munkapszichológus.

"Árulkodó jel lehet a viszony a hét napjaihoz is. Aki nem szívesen dolgozik adott helyen, az repesve várja a pénteket, de már vasárnap este rosszul van a hétfőtől és a következő héttől. Ezen körülmények együttállása esetén ideje váltani "- teszi hozzá Pálfay Erzsébet.

Takács Gabriella