Rolf Berth csapatával 1995 és 2003 között 39 iparág 400 cégének vezetőivel készítettek interjúkat és töltettek ki kérdőíveket Németországban, Ausztriában és Svájcban.
A felmérésnek központi témája volt, milyen értékeket tartanak fontosnak a vezetők. Összesen 140 értéket neveztek meg, melyből 30-at minősítettek nagyon fontosnak. Ezen a harminc tuladonságon múlik a motiváltság és a lelkesedés. Érdekesség, hogy a társadalmi értékekben bekövetkező folyamatos változások ellenére a vállalati értékekben 1995 és 2003 között nem történt lényegi változás. A cégek 81 százaléka ugyanazt tartja fontosnak mint nyolc évvel korábban.
Legfontosabb érték: kölcsönös kiegészítés képessége
Az első helyre a kölcsönös kiegészítés képességét emelte ki a többség. Ez azt a képességet jelenti, hogy a dolgozó saját gyengeségének tudatában kinyílik és kiegészíti a kollégát.
A második helyre került csak az üzleti haszonra törekvés, harmadikra önmagunk feladatnak való alárendelésének képessége, míg negyedik legfontosabb értékként a sokszínűséget, a különböző gondolkodási minták csapatban való találkozását jelölték meg. Ezt követte a bizalom, a lojalitás, a vízionárius gondolkodás.
Szintén lényegesnek mondták az érvényesülés vágyát, a barátságosságot, az élethosszig tanulásra való nyitottságot.
A különféle tulajdonságokat a kutatók csooportokba sorolták, és hat munkatárstípust állapítottak meg. Ez a hat típus kell a tökéletes csapathoz, ám a keverési arány is fontos.
Transzformáló:
A munkatársak 12 százaléka tartozik ebbe a csoportba. Mindig a megvalósíthatóságon, az ötlet termékbe való átültetésén gondolkodik. Általában elszigetelt, magányos harcos, az emberi kapcsolatok ápolásában nem erős. Sok mérnök, informatikus tartozik ebbe a kategóriába.
Vizionárius:
A legkisebb csoportot alkotják, csupán a dolgozók 5 százaléka ilyen. Nehezen kezelhető, forradalmi ötletei vannak, állandóan radikális változáson, új ötleteken gondolkodik. Gyakran kirúgással végződik céges karrierje, hogy aztán továbblépve máshol akarja megváltani a világot.
Elemző:
A legnagyobb halmazt ők alkotják: a dolgozók 31 százaléka sorolható ide. Nem szereti a rendetlenséget, pedáns. Annak ellenére, hogy kreatívnak hiszi magát, nem az. A hasznosság és az előre tervezhetőség nagyon fontos a munkájában.
Töprengő:
A dolgozók 21 százaléka ilyen. Nem szereti a bizonytalanságot, nagyon jó szervező, utasítások alapján tud a legjobban dolgozni, azonban igényli a bizonyítékokat, ha érvelni kell valami mellett. Kevés bátorság szorult belé, gyakran félelmek gyötrik, végrehajtó típus.
Barátságos mediátor:
A kutatás szerint a munkavállalók 12 százalék tartozik ide. Barátságos, örökké mosolygó, ő a "sunny boy" vagy a "sunny girl". Bízik az emberekben, magas az etikai mércéje, ám gyenge karakter, deprsszióra hajlamos.
Agresszív érvényesülő:
A dolgozók 19 százaléka tartozik ebbe a csoportba. Önző, agresszív, aki mindig nyerni akar. Harcos típus, nehezen viseli, ha veszít és nem is tud igazán alulmaradni.
Rolf Berth egy vizsgálatot mutatott be a sokszínűség előnyének érzékeltetésére. Abban az esetben, amikor a hat alaptípusból kettő szerepelt a csapatban 2,7 százalékkal nőtt a profit, amikor három típus vett részt a munkában, 5,3 százalékos volt a növekedés, és amikor mind a hat alaptípus együtt dolgozott a haszon már két számjegyűre -12,7 százalékra.- növekedett.
Elemző-vizionárius: garantált a konfliktus
A vállalatnak tehát üzleti előnyt is hoz, ha a dolgozói attitűdök több fajtája jelenik meg a szervezetben, hangzott a konklúzió.
A sokszínűség azonban konfliktusokat is rejt magában. A száraz elemző és az emocionális vizionárius között például a legnagyobb az összeütközés esélye.
A szakértő arra is figyelmeztetett, hogy a vezetőnek a különböző munkatárstípusokat másképpen kell motiválni. Más üzenetek hatnak pozitívan egy vizionáriusra mint egy töprengőre.
Karácsony Zoltán