De la Penával erősíthet az Espanyol

A barcelonai Espanyol együttese az előző években elsősorban azzal vívot ki népszerűséget magának Spanyolországban, hogy a klub elsősorban nem a nagy pénzért igazolt külföldi focistákra, hanem a saját nevelésű fiatalokra épített, és ezzel viszonylag sikeres is volt. Idén nyáron azonban úgy tűnik, hogy változtattak az eddigi politikán, hiszen a holtszezonban több nemzetközileg is ismert futballista is csatlakozott a csapathoz. A legutóbbi hírek szerint az egykori barcelonai kedvencet, Iván de la Penát is szeretnék szerződtetni.

A változás első jele az volt, hogy nem hosszabbítottak szerződést a korábbi szakvezetővel, Paco Floresszel, akinek a személye az Espanyol drukkereit is alaposan megosztotta. A tréner 1984 óta tagja volt a klub szakmai stábjának, éveken keresztül vezette a klub utánpótlását, és amikor 1999 nyarán az egyesület edzője lett, rengeteg saját nevelésű futballistát magával vitt. A legutóbbi szezonban például öt olyan labdarúgó debütált a Primera Divisiónban az Espanyol színeiben, aki a saját utánpótlásból került ki, és rajtuk kívül még hét saját nevelésű futballista volt a keretben. A szurkolók egy része ezért istenítette Florest, és azt mondták: nélküle a klub nem tudta volna 2000-ben megnyerni a spanyol kupát, és már rég kiesett volna az élvonalból. Mások szerint viszont egy ambiciózusabb trénerrel az Espanyol már sokkal előrébb tartana. A vezetőség végül ez utóbbi hangoknak adott igazat, amikor nem kötött új kontraktust a szakemberrel. Utódját gyorsan sikerült megtalálni, Juande Ramos személyében egy olyan edző került a barcelonaiakhoz, akiről semmiképpen sem lehet elmondani, hogy ne lenne ambiciózus: Ramos ugyanis az előző idényben az újonc Real Betist egészen a hatodik helyig vezette.

Ramos szerződtetése már jelezte, hogy az Espanyol nagy tervekkel készül a következő idényre, és a játékospiacon tett lépések is ugyanezt mutatták. Míg korábban rendre arról lehetett olvasni a klubbal kapcsolatban, hogy pénzzé teszik legértékesebb futballistájukat, a válogatott csatárt Raúl Tamudót (ami végül egyszer sem jött össze, és a focista klubhűsége miatt továbbra is az Espanyol-drukkerek bálványa maradt), addig idén csak pletykaszinten merült fel Tamudo eladása, konkrét tárgyalásokra nem került sor. A kulcsemberek közül a szintén saját nevelésű Enrique de Lucast ugyan nem sikerült megtartani, és távozott a mexikói Palencia is, aki szintén meghatározó ember volt, de az érkezettek névsora sokkal gazdagabb és erősebb az Espanyolnál megszokottnál.

Az egyik legfontosabb feladatnak a kapusposzt betöltése számított, hiszen az előző idényben sem Mora, sem pedig Argenso nem nyújtott meggyőző teljesítményt. Kiszemeltben nem volt hiány, mindannyian neves futballistának számítanak: a barcelonaiak a svéd Magnus Hedmannal, a francia Richard Dutruel-lel és az osztrák Alex Manningerrel is tárgyaltak. A gall portással az anyagiakban nem sikerült megegyezni, Hedmanért pedig a Coventry City kevesellte a felajánlott összeget (az angolok legalább kétmillió fontot akartak, de az Espanyol egymilliónál nem volt hajlandó feljebb menni), így végül Manningert sikerült megszerezni, de a klub vele is nagyon jó vásárt csinált. Az osztrák kapus az előző szezonban kölcsönben a Fiorentinánál szerepelt, de az Arsenaltól kellett megvenni, és az Ágyúsok egymillió fontért el is engedték kapusukat, aki négyéves szerződést írt alá a spanyol egyesülethez.

A támadórészleg megerősítése sem volt elhanyagolható szempont, hiszen az elmúlt években rendre csak Tamudo volt az, aki futószalagon szállította a gólokat, és szinte egymaga vitte a hátán a csapatot. A legutóbbi idényben a csatár egymaga 17 alkalommal volt eredményes, vagyis egymaga több gólt ért el, mint az összes többi csatár együttvéve. A csatársorba ennek megfelelően két játékos is érkezett, és mindkettőjük neve garancia a gólokra. Az argentin Maximiliano Rodríguez a fiatalságot képviseli, a 21 esztendős támadó tavaly Saviola csapattársaként ifivébét nyert, nemrégiben pedig négyéves szerződést írt alá a barcelonai egyesülethez, míg a jugoszláv Savo Milosevicet kölcsönbe sikerült leigazolni az AC Parmától. A robosztus támadó két éve a Zaragozában ontotta a gólokat, és a negyedik helyig vezérelte az egyesületet, ám ezt követően a Parmában nem találta a helyét. Most ismét a Primera Divisiónban szeretne csúcsformába lendülni, és ha az Espanyolnál elégedettek lesznek vele, akkor jövő nyáron végleg megvásárolhatják.

Persze a középpálya sem maradt ki az erősítésből, ide egy világbajnok futballista érkezett Alain Boghossian személyében. A francia futballista a legutóbbi vébén is ott volt a gallokkal, és bár az ottani szereplésre nem lehet túl büszke, nyolcévi olaszországi szereplés után minden bizonnyal jót fog tenni neki a váltás.

A legnagyobb fogás azonban kétségtelenül az egykori barcelonai szupersztár, Iván de la Pena megszerzése lenne. A Kis Buddha, ahogyan egykor becézték a játékmestert, még mindig hatalmas népszerűségnek örvend Barcelonában, de mindez semmiség ahhoz képest, ami akkor uralkodott a városban, amikor De la Pena a csúcson volt. A kilencvenes évek közepén valóságos Iván-mánia tombolt a katalán fővárosban, az irányítót a spanyol labdarúgásban Raúllal egy lapon emlegették. Ám míg Raúl valóban befutotta azt a pályát, amire tehetsége predesztinálta, addig De la Pena valósággal eltűnt a süllyesztőben azután, hogy a Lazióba szerződött. Olaszországban nem ment neki a játék, később kölcsön is adták, előbb a Marseille-nek, majd a Barcelonának, de egykori formáját nem tudta visszanyerni, és az előző szezonban összesen egy bajnokin vetették be. Most abban bízik, hogy szülővárosába visszatérve ismét a régi lehet, és a hírek szerint nem is állt elő túlzott követelésekkel: csak állandó játéklehetőséget szeretne, amit az Espanyolban meg is kaphat.