Nyolc év után újra megnyílt a budapesti állatkert Akváriuma. Az üvegtáblák mögött figyelhető tengeri életet bemutató termek a Pálmaház alatt vannak. "Eddig ilyen állatokkal csak étteremben vagy egzotikus nyaraláskor találkozhatott a magyar közönség" - mondta Persányi Miklós környezetvédelmi miniszter az Akvárium megnyitóján. Persányi tavaly év elején még az állatkert igazgatójaként részt vett a beruházás megkezdésében, a pénteki ünnepségen pedig halacskamintás nyakkendőjével jelezte elkötelezettségét a tengeri élővilág budapesti bemutatása mellett.
A közelmúltban szintén felújított Pálmaház alatti termeket az 1912-es, eredeti állapotának megfelelően építették újjá. A boltíves építmény falait szecessziós mozaikok díszítik, a padlócsempéket levéltári dokumentumok alapján rakták le. Az akváriumokat azonban modern gépház működteti: folyamatosan forgatják a vizet, a halak az egymás melletti tárlók között ide-oda úszkálhatnak. Huszonhét medencében százötven faj úszkál, lebeg vagy tapad. Csak tengeri állatok vannak, és halakon kívül láthatóak szivacsok, rákok, tengeri csillagok, tengeri virágok. A színes és meglepő kinézetű állatoknak egzotikus formájukhoz illő neveik vannak: felemás disznócskahal, rókapofa nyúlhal, fenséges császárhal, tehénhal, pisztolyrák és mérgező tűhal feliratok olvashatók a táblákon.
A tengervizet helyben gyártják. "Eredetileg azért épült a föld alá az Akvárium, mert az Adriáról kéthetente vonattal hozták a friss a tengervizet, és a Nyugati pályaudvar közeli vágányairól így könnyen le tudták önteni a vizet. Sokáig ez volt a tengertől legtávolabbi sós vizű akvárium a világon" - mesélte az eredeti módszerről Csépányi Balázs állatkerti részlegvezető az [origo]-nak. Később a csepeli kikötőig hajóval, onnan pedig a Tejipari Vállalat tartálykocsijaival hozták a tengervizet. Most tengeri só, nyomelemek, kalcium, baktériumok hozzáadásával édesvízből készítik a tárolók mögötti gépházban a vizet, amit folyamatosan forgatnak, és UV sugárral fertőtlenítenek.
A Monarchia idején épült Akváriumot először a második világháború után zárták be. Az ostrom miatt éhező budapestiek szétverték az akváriumok üvegfalait, és megették a halakat. Csak 1955-ben nyílt meg újra. Az akkori kivitelezéskor a fő gondot a megfelelő erősségű üveg beszerzése jelentette, mert csak a kapitalista országokban gyártottak megfelelő akváriumokat. 1973-ra megroggyant az épület, feltört a talajvíz, és újra bezárták. 1984-1996 között volt utoljára nyitva, de akkor nem sikerült jól a felújítás, mert megint életveszélyes lett. Most 396 millió forintból építették újjá az egészet, a tervek szerint ennek évtizedekig ki kell tartania.
"Az állatokat úgy válogattuk össze, hogy kihalás szélén lévő fajok ne legyenek köztük.Olyan állatok sincsenek, amelyeknek a technikai feltételek nem felelnének meg, ezért vannak csak kis méretű cápáink. A különböző tengerek és óceánok tipikus élővilágát gyűjtöttük össze" - mondta a válogatás szempontjairól Csépányi Balázs. Az állatok egy részét kapták: több példány érkezett a Monacói Oceonográfiai Múzeumból, a nápolyi Stazione Zoologicából. A korallokat a schönbrunni állatkert adta. Érkeztek halak Magyarország másik antikváriumából, a magánkézben lévő Tropicariumból is. Néhány állatot a nyitás előtt néhány nappal halásztak ki a tengerből. Az egyik ápoló az [origo]-nak elmondta, hogy az elektromos ráják frankfurti átszállással, repülővel érkeztek Amerikából. "Hungarocell-dobozokban voltak, abban pedig nejlon volt, félig vízzel, félig oxigénnel tele."
A sötét termekben világító akváriumok mellett táblák magyaráznak érdekességeket a halakról. Az egyik medencét pedig felülről is meg lehet nézni, és itt hozzá lehet nyúlni a rájákhoz, ha hagyják magukat. A figyelmeztető tábla szerint a farkukat nem szabad megfogni, mert ráz.
Magyari Péter