Tűzforró - Audi A3 2.0 TDI

A megújult Audi A3-as a rávasalt Single Frame hűtőráccsal sokkal karakteresebb lett, a lényeg viszont nem változott. Prémium kompakt, kiváló (feláras) ülésfűtéssel.

Nézze meg videón!

Muszáj egy személyes élménnyel, vagy nem is, inkább emlékkel kezdenem. Sok-sok évvel ezelőtt történt, még az előző évezredben, hogy anyukámmal a Margit körúton autózgatva egy A3-asra lettünk figyelmesek. Akkor még új modell volt, sokan forgatták utána a fejüket, és hát mitagadás, én is nyálcsorgatva bámultam. Az irigység csak nőtt, amikor megláttam oldalán a tesztautó feliratot, mondtam is anyunak, hogy én is szívesen próbálgatnék ki kocsikat, ha majd egyszer nagy leszek.

"Kisfiam, nincs neked arra esélyed, protekció kell, másképp nem megy" - hűtötte le a lelkesedésemet, de mint a mellékelt ábra is mutatja, mégis úgy alakult az élet, hogy szinte hétről hétre más tesztautóban ülök. Sajnos, anyunak már nem tudom megmutogatni őket, de ez már egy másik, abszolút nem ide tartozó történet.

Szóval A3-as, amiért ez az egész történet eszembe jutott. A kompakt Audi tavaly átesett a sokadik kisebb ráncfelvarráson, immár a mutatós, sokat dicsért Single Frame hűtőrács csillog az orrán, szépen beleillik az egységes márkaarculatba. Külsőre semmi más nem változott, maradtak a sportos, dinamikus vonalak, így háromajtósan különösen jól néz ki.

Fura dolog ez, mert csapott hát esetén általában az ötajtós konstrukciókért vagyok oda, és nem feltétlen csak a praktikum miatt. Az A3-as viszont kevesebb nyílászáróval tetszik jobban, hogy miért, arra egyelőre nem sikerült rájönnöm. Még a téli gumikon feszülő csúnyácska dísztárcsák sem tudták elrontani az összképet, pedig azok tényleg nem mutattak valami jól. Finoman fogalmazva.

Belül a kormányra is rákerült a Single Frame embléma, máskülönben a lényeg maradt változatlan. Kellemes anyagok, kerek szellőzők, pofás műszerfal, a benyomás mégis felemás, ráadásul pont a komorság enyhítésére elhelyezett aluszínű díszbetétek miatt. Keveset használtak belőle, így nem mutat jól az alapvetően fekete színnel, az összevisszaságot ráadásul az ajtókon, és a váltó környékén virító fabetétek is növelik. Kár ezért az apró esztétikai mellényúlásért, mert különben otthonos a beltér (különösen a tesztautó világos kárpitjával), amelynek legmókásabb része a váltót körbehatároló "kerítés". Párom csak metrókapaszkodónak csúfolta a vaskos műanyag elemeket, ez se rossz meglátás.

Elöl van hely bőven az A3-asban, az elhelyezkedés mégis nehézkesen ment a bal egyben, pedig az ülés és a kormány is rengeteg sok irányba állítható. Ha a pedálok jó helyen voltak, a volán pozíciója nem volt az igazi, amikor viszont utóbbival voltam elégedett, a lábujjaimmal böködtem a kuplungot. Előbb-utóbb azért sikerült kompromisszumot találni.

Hátul rosszabb a helyzet: már rögtön a bekászálódás nehézkes kicsit, ha az első székeknek olyanjuk van, nehéz lehajtogatni őket. Sikeres beszállás után rögtön feltűnik, hogy a fejtér viszonylag szűk, némi kárpótlásul legalább a lábaknak elfogadható hely jut. Én a legjobban azon lepődtem meg, hogy noha az autó közel két méter széles, a hátsó padon hárman csak komoly lökdösődések árán férnek el; pedig úgy volt, hogy családilag (5 fő) lemenés lesz vele Szegedre, a röpke beülőpróba után azonban változott a terv. Négyfős família esetén azért nyugodtan lehet hosszabb távra (is) tervezni.