Készül a magyar Monty Python

Készül Monty Pythonék Repülő Cirkuszának magyar szinkronja. Ott jártunk, megnéztük, hogyan kell zsebkendőtől egy pillanat alatt száz kilót fogyni. Hasonlóan, ahogy hízni.

Az általunk megkérdezettek reakciója egyértelműen kétértelmű hümmögés volt arra a hírre, hogy magyar szinkront kap a Monty Python csoport klasszikus sorozata. Kivéve azokat a hardcore rajongókat, akik már a hír hallatára rosszul lettek, és az öreg korukra minden bizonnyal pénzéhessé lett alkotókat, valamint a kortárs magyar szinkron szerintük lesújtó állapotát kezdték emlegetni. Egyrészt ugye szent anyagról van szó, nem véletlen, hogy a jogokat birtokló eredeti alkotócsoport eddig évtizedeken át nem engedte meg, hogy más nyelven vagy vágott formában jelenjen meg munkájuk, másrészt viszont vannak érvek a szinkron mellett is - ezt elmondják az érintettek. Ott jártunk, a szinkronstúdióban, megnéztük, hogy ájult tisztelettel bánnak-e az anyaggal, hogy megállja-e Csöre Gábor röhögés nélkül "saját" poénjait, miközben Scherer Péter sem teljesen píszí.

A DVD csak néhány hónap múlva jelenik meg, de a munkának híre ment. Amikor a stúdióban jártunk, egy tévéstáb Terry Jonest, azaz magyar hangját, Scherer Pétert faggatta, mi a munkaszünetet kihasználva Csöre Gáborral ültünk le beszélgetni. Megkérdeztük, hogy véleménye szerint miért pont azokat találták meg szinkronhangnak, akiket, szempont volt-e a hasonlóság. Szerinte inkább talán a készség volt a fontos, hogy képes-e valaki azt a sokszínűséget hozni, amit az összes tag a sorozathoz hozzátett. Ő maga is szeretne Palinhez ebben hasonlítani, miközben angol hangjának lendületességét magáénak érzi, mindkettőjükben "van svung".

Nem éreztük diktafonnal a kézben feltétlenül célzásnak, de Palin egyik visszatérő tipikus figurájaként az idióta BBC-riportert emlegette. Szimpatikus Csörének az, ahogy imádott saját csatornájából gúnyt űzni, és igen, a Balázsok, Freiek és Heti hetesek mellett nehéz elképzelni, hogy valaki céltáblaként használja azt a médiumot, mely lehetőséget ad neki. A korszak BBC-jének Kolosi Pétere biztos lehetett benne, ha szóvá teszi bármelyik pitonnak, hogy nem kéne annyit húzni a becsületes angol nőket (szíreket, vegetáriánusokat, bármilyen embercsoportot), a következő epizódban jelentős mennyiségű szőke nős, anyósos poén lesz, lehetőleg a műsorpolitika emlegetésével együtt. Mélyen egyetérthetünk minden valaha élt felháborodott nézővel/olvasóval/hallgatóval abban, hogy a média nem ismer sem istent, sem embert, de a politikai korrektséget azért általában igen, az öt brit viszont utóbbira is tett magasról, ebben (is) nagyok voltak.

A cirkusztagok nem voltak képzett színészek, "csak" képzett emberek. Oxfordban és Cambridge-ben végeztek, ehhez képest Csöre Gábor szerint annyira profik, hogy ő munka közben nem tudja elhinni róluk, hogy nem színészek: "nagyon pontosak, halál profik, a lényegét értik a szakmának, a humornak, a tempót, a ritmust, komolyan játszanak mindent, és bármelyik eljátszik bármit". Csöre a Gyalog galopp-ot látta először a gimnáziumban, és nem is hitte el, hogy ilyen egyáltalán van, ahogy sokan mások, a Brian élete volt a következő élménye, és csak később a Monty Python Repülő Cirkusza. Saját bevallása szerint most értékeli igazán, hogy a filmek szinkronja milyen jól sikerült, a cél szerinte azt a színvonalat megközelíteni. Ezért van, hogy munka közben elmondása szerint a színészek és a szinkronrendező elsősorban saját szigorú, maximalista ellenőreik, miközben persze Galla Miklós és a kreatívok is ránéznek a munkára.

A Python leveri a Keresztapá-t

A sorozattal magyarokat megismertető Galla fordításain szinkrondramaturgok dolgoznak, hogy stimmeljen szájmozgás és értelmezés, ezt az anyagot a fordító még egyszer átnézi, aztán még a stúdióban, élesben is alakulnak a szövegek. Néhány jelenet egész egyszerűen lefordíthatatlan (nem véletlen, hogy a feliratos változat sem működik magyarázatok nélkül), ilyenkor a magyarul beszélő verzió is magyarázó feliratokat kap. Hogy mi az új változat értelme, arra Csöre Gábor két magyarázatot ad: nem csak a fiatalok, de más sem szeret már olvasni, így több emberhez jut el a sorozat, és jobban is élvezhető a vígjáték műfaja, ha egyszerre működik minden érzékszerv.

Arról, hogy mennyire működhet a feliratozott humor, egy magyartanárt kérdeztünk, aki szerint az utólag sokat olvasónak tűnő generációnkhoz képest (minden relatív, mint látjuk), a mai gimnazisták nem igazán barátai a betűnek. Több osztályban végzett tesztjéből az derült ki, hogy míg a szinkronizált Gyalog galopp-nak és Brian életé-nek masszív kiskorú rajongótábora van, a repülő cirkuszt alig néhányan ismerik, mert nem néznek feliratos filmeket.

Annak, aki számára kérdéses, hogy nem magas-e ez a humor a kiskorúaknak, az IMDb statisztikája a válasz. A nézői szavazatok alapján a tv-sorozat az erősen a plafonhoz közelítő 9,4-es pontszámot kapta (simán leverve a mozis toplistát vezető Keresztapá-t is!), a tizennyolc alattiak átlag 9,8 pontot adtak a maximális tízből. Nem szeretnénk ezúton sem a DVD-promóció vádjával szembesülni, ezért innen üzenjük a fiataloknak: tessék sokat olvasni és/vagy rendesen megtanulni az angolt, no.

Van valami nagyon sajátosan brit abban, amit ez az öt nem teljesen normális ember elkövetett, erre Csöre Gábor azt mondja, hogy közel áll hozzánk és mindenkihez ez a fajta humor, a globalizációnak köszönhetően nincs nemzeti poénkodás. Szerinte is távol van Nóti Károlytól az abszurd, miközben a szituációk és a jellemek alapja ugyanaz, mindenki röhög rajta, mert a humor az humor. A nehézség számára az, hogy elviselje a súlyt, a felelősséget, amit a klasszikus anyag és a profi humoristák a vállára raknak, az öröm meg az, hogy jó hangulatú a munka, amit minden stábtag élvez.

Persze kíváncsiak voltunk, hogy ez mennyire gyógyduma, és belenéztünk, mi történik a stúdió üvegfalán is túl, ahol tényleg vidámság honolt. Feszültség talán csak akkor volt a levegőben, amikor a média bekavart, a tévéstáb világítással foglalkozó szakembere jelenet közben rontott be a hangszigetelt helyiségbe, mi pedig a hülye kérdéseinkkel vontuk el a munkától a szinkronrendezőt. Ezúton kérünk elnézést Scherer Pétertől, minden bizonnyal elsőre is jó volt az a hosszú és nehéz jelenet.