Az LMP-nek már az előző ülésszakban volt megoldási javaslata. Benyújtottuk törvényjavaslat formájában, hogy ha devizaalapú hitelezésből származik a követelés, közjegyzői okirat alapján senkivel szemben ne lehessen végrehajtást indítani. Függetlenül attól, hogy lakásra vagy fogyasztási cikkre vette föl a hitelt valaki, hogy szabad felhasználású hitelt vett fel, hogy a zálogjogot lakásra vagy bármi másra terhelték rá, ha egyszer tudjuk, hogy egy hibás, mérgező termékről van szó, senkivel szemben ne lehessen végrehajtást vezetni. Kértük továbbá azt, hogy a devizaalapú hitelügyletekből eredő követeléseket a bankok ne ruházhassák át mindenféle kétes, bűnözői hátterű behajtó cégekre. A konkrét törvénycsomaggal kapcsolatban pedig két felvetésünk volt. Az egyik, hogy világossá kell tenni: a fogyasztó kárára nem lehet értelmezni, hogy a szerződés kifutásának utolsó napjától kezdve ketyeg az elévülési idő. Hiszen ez a Rogán-Rubovszky javaslat nemcsak azt jelenti, hogy a hitelkárosult élhet követeléssel a bank felé, hanem azt, hogy a bank is utánanyúlhat a devizahiteleseknek. Amióta fogyasztóvédelmi jog létezik a Ptk.-ban, bevett gyakorlat Magyarországon, hogy világossá teszik: ezeket a fogyasztóvédelmi szabályokat kizárólag csak a fogyasztó érdekében, és nem a kárára lehet alkalmazni. A másik, amit az LMP felvetett, hogy ez az egész megoldás akkor lenne kerek egész, ha nemcsak a tisztességtelen kamatemelésekből, hanem a tisztességtelenül végre nem hajtott kamatcsökkentésekből eredő kárt is megtérítenék a hitelkárosultaknak.
Akit kár ért, azt kártalanítani kell. Viszont a devizahiteleseket nem lehet kedvezőbb helyzetbe hozni azoknál, akik más típusú hitelkonstrukciókba dőltek be, vagy egyébként ügyfelei a kereskedelmi bankoknak.
Ezért mondom azt, hogy miközben, akit kár ért emiatt a hibás termék miatt, azokat az államnak minden jogállami eszközzel meg kell próbálnia kártalanítani. Olyan helyzetbe hozni, mintha nem hibás terméket vásárolt volna. Ez természetesen senkit nem mentesít a hitel visszafizetése alól. Ha ezen túlszaladnánk, ez nem lenne igazságos, a hitelpiac befagyásához is vezethetne. Most viszont nem ezt kell mérlegelni, hanem azt, hogy mennyi extraprofitot hajtottak be a bankok ezzel a hibás termékkel hosszú éveken keresztül. Bőven kitermeltek annyi hasznot, ami miatt most nem kell a bankrendszer bedőlésétől aggódnia senkinek.
Miközben számszerűen vagy statisztikailag nyugisabb volt ez az ülésszak, mint a megelőző 4 év, az is látszik, hogy abban a pillanatban, amint a Fidesz hatalmi, gazdasági érdekeiről van szó, minden lehetőséget megragadtak, hogy vita és hatástanulmányok, következmények felmérése nélkül – magyarul felelőtlenül – áttoljanak törvényeket a Házon. Ez igaz akár a paksi hitelszerződésre, a reklámadóra, akár az önkormányzati választási rendszer megváltoztatására.
Fogalmam nincs. Folyamatos a jelöltállítás, illetve a tárgyalások helyben különböző szervezetekkel, független jelöltekkel. Könnyen lehet, hogy szeptemberben lesz csak tiszta a kép. Egy szabályt rögzített az LMP kongresszusa: Budapesten, ez alatt értem a budapesti kerületeket is, illetve megyei jogú városokban, a parlamenti erőkkel, akik bármilyen módon parlamenti képviselettel rendelkeznek, semmiféle választási együttműködésre nem lép az LMP.
Ezt mondom, hogy továbbra sem! Hiába kérdezik meg huszonhatszor! Az LMP – adott esetben a saját maga kárán is – bizonyította azt, hogy ebben az országban van, ami nem eladó, és van egy olyan párt, amelyik nem szokta havonta megváltoztatni az álláspontját, és ez az LMP.
Jaj, hagyjuk már! Az utóbbi két választás azt mutatta meg, hogy ez az egész összefogásblabla és hisztéria, amit a hatalmát vesztett ballib elit folytatott, bedőlt, kudarcot vallott. Gyurcsánnyal, Lendvai Ildikóval, Bajnaival. Ahogyan 2010-ben, úgy 2014-ben is kétharmadhoz lehetett juttatni Orbán Viktort. Ezekkel az emberekkel a jövőben sem lehet a Fideszt leváltani. Az is sokatmondó, hogy akár Budapest, akár Miskolc esetében ez az egész „kormány nem váltó összefogás”, csak arról képes beszélni, hogy hogyan lehet leváltani az éppen regnáló fideszes vezetőt. De arról, hogy egyébként milyen politikát szeretnének folytatni, és hogyan viszonyulnak mai eszükkel ahhoz a romhalmazhoz, amit mondjuk 2010 előtt Budapesten létrehoztak, erről egy vak hangot nem hallani.
Nem tudok jelen pillanatban erről nyilatkozni, ez rövidesen el fog dőlni.
Természetesen tart ott a magyar társadalom.
Lelkük rajta. Engem különösebb meglepetés nem ért, pontosan látjuk azt, hogy akik az elmúlt 25 évben vezették az országot, gondolok ez alatt a Fideszre is, aszerint változtatják az álláspontjukat különböző kérdésekben, hogy éppen a választási matek mit mutat kedvezőnek. Emlékezzünk arra, hogy az a Fidesz, amelyik a tandíj ellen kampányolt, és sikerre vitt ezzel egy népszavazást, gyakorlatilag fizetőssé tette a teljes felsőoktatást. Az az álbaloldal, amelyik Gyurcsány és Bajnai vezetésével oroszokkal tárgyalt Paks bővítéséről, most a paksi Orbán-Putyin-paktum ellenzői közé tartozik. Nyilvánvaló, hogy nem véletlen, hogy Miskolcon jelölték Pásztor Albertet, bár megmondom őszintén, hogy engem most már az se lepne meg, ha ez a „kormány nem váltó összefogás” Gergényi Péterrel rukkolna elő Budapesten.
Az MSZP után nem űr maradt, hanem egy fekete lyuk, és egy normális ember nem ugrik bele egy fekete lyukba.
Ez a célunk. Ez egy hosszú menetelés lesz. Én azt remélem, hogy - miután át tudtunk menni a tű fokán, ami önmagában is nagy teljesítmény volt, azok után, amin a megelőző másfél-két évben átmentünk - egy kormányképes alternatívát tudunk felmutatni 2018-ra.
Azon vagyunk, hogy ezt sikeresen megtegyük. Az a helyzet, hogy igazából ki sem tudtuk próbálni, mert ezt 2010 után kellett volna megtenni, de akkor a pártot olyan stratégiai küzdelmek blokkolták, amiktől már hál’ istennek megszabadultunk.
Az ősszel kezdődő ülésszak érdemben nyilvánvalóan az önkormányzati választás után fog elkezdődni. Nekünk az lesz a dolgunk – és nemcsak az őszi ülésszakban, hanem a következő szűk négy évben – hogy a megújuló Magyarország programját pontról pontra, konfliktusról konfliktusra bemutassuk a választópolgároknak, kínáljunk egy másik választási lehetőséget, egy másik megoldást a jelenleg kormányzó fideszes rendszerrel szemben. Hogy hogyan lesz több válságálló új, olyan munkahely, amiben a magyar emberek, a fiatalok az alkotóképességüket ki tudják teljesíteni. Hogy miként lehet az államilag generált lopást, rablást, a politikai korrupciót visszaszorítani. Fontos számunkra az, hogy a nők munkaerő-piaci helyzetét és politikai részvételét erősíteni tudjuk. Az LMP számára kiemelt fontossága van annak is, hogy Magyarországnak legyen egy fenntartható energiapolitikai koncepciója, amelyik egyszerre jár azzal, hogy hosszú távon a családoknak kevesebbet kell fizetniük a lakásfenntartásért, az élővilágunkat segít megőrizni a következő generációk számára, és Magyarország energiafüggőségét is csökkenti. Paksnak csak alternatívája van, ezt is szeretnénk bemutatni a következő négy évben. Magyarország számára az első számú nemzetstratégiai kérdés, hogy a függőséget hogyan lehet csökkenteni. Mert egy függő ország társadalma is függőségen nyugszik, Magyarországnak pedig olyan kormánya van, amely két irányban is az ország függőségét növeli. Egyrészt üdvözli az Amerikával kötendő uniós szabadkereskedelmi egyezményt, másrészt pedig irdatlan mértékű adósságba vágja az országot Oroszország irányába.
Én nem ismerek ilyen helyzetet, én ezt nem is tartom egy józan felvetésnek, elnézést. A Fidesz jelenleg kétharmados többséggel kormányoz, az LMP pedig a választási kampányban világossá tette, hogy – ha történetesen nem ilyen helyzet állt volna elő – mi sem a Fidesznek, sem az álbaloldalnak nem kívánunk segédkezet nyújtani. Az LMP pontosan azért képvisel egy önálló politikát, egy önálló pólust, mert arra a rendszerkritikus politikai alternatívára, amit az LMP felmutat, nincsen fogadókészség a politikai elit más szereplői között.
Nézze, jelenleg - pár hónappal a parlamenti választások után ezt a kérdést én nem is tartom racionálisnak.
Rendszeresen azok szokták hájpolni ezt az elméletet – most már legalább 15 éve –, akik előszeretettel hasonlítják az Orbán-rendszert a Horthy-időszakhoz, és ebből próbálják ezt a váltást levezetni. Orbán Viktorról nem tudnám elképzelni, hogy egy Bethlen Istvánt szívesen megtűrne maga alatt. Nem tartom ésszerűnek ezt a felvetést. Az Orbán-féle centralizált demokráciák, önkényuralmi berendezkedések vígan elműködgettek az európai politika történetben úgy, hogy a rendszer működtetője a miniszterelnök volt.