Már idestova 15 éve, hogy először tesztautóról írtam (egy zöld Citroën Xsara 2.0 HDI Break volt amúgy), és manapság ritkán fordul elő, hogy ilyen sokat kell gondolkozzak egy autón, mint ezen. Ahhoz, hogy az almát ne narancsos kacsához hasonlítsuk, el kell tudni helyezni egy-egy modellt a térképen akkor is, ha egészen más célcsoportot szólít meg, mint amibe én tartozom.
Nyilván egy Porsche 911, egy 5-ös BMW vagy akár egy Toyota Corolla esetében ez viszonylag egyszerű, a Peugeot 3008 azonban rendesen feladta a leckét. Legalábbis a tesztre megkapott GT csúcsmodell mindenképp:
pocokalkatú, egyterű crossover helyett immár rendes SUV lett,
de nem kapható hozzá összkerékhajtás (később lesz, benzines hibridként, hátul villanymotor fog hajtani kardán nélkül). Tele van jövőbe mutató megoldásokkal, műszaki alapjai azonban a 20. századot képviselik.
Ellentmondások garmadája ráncolta a homlokom, miközben a kellemesen melegre felfűtött bőrülés masszírozott, és a kocsi gyakorlatilag magát vezetve suhant, gyorsan és csendesen az autópályán, és csak egy perc után szólt rám, ha elengedtem a kormányt.
Azt azért tudni kell, hogy az egyszerűbb és nemsokára a magyar utakon is bizonyára nagy számban látható 3008-ak nem ilyen bonyolult személyiségek. nyolcmillióért (ez céges kocsik között nem számít olyan nagy árnak) versenyképesen felszerelt, 120 lóerős dízel-automata kocsit adnak a franciák, ami jól néz ki, prémiumhangulatú a belseje, tűrhetően megy, sőt, már egy-két nyalánkságot is tartalmaz.
Abban az autóban bizonyára szeretik majd a tulajok, hogy nemcsak kívülről szép, odabent is kellemes formák várják mindennap, és közben ráadásul praktikus is. Azt is bírják majd, hogy a spórolós motor elfogadhatóan mozgatja a kategóriájában könnyűnek számító kasztnit, hogy van hely elöl-hátul, és a csomagtér is tágas, a kis kormányos műszerfal pedig (iCockpit 2) kifejezetten látványos.
Szerintem hónapokig is eltart majd, mire ez a sofőr ráun a digitális műszeregység ötféle felülete közötti váltogatásra, és azt is szeretni fogja, hogy igényes élettérbe ülhet mindennap. Számára a 3008 egy
megszokott technológiát divatos csomagban adó kocsi
lesz, amin nem kell sokat agyalni, hanem lehet szín, forma, tehát: tetszés alapján kiválasztani, amikor a HR vagy a pénzügy felteszi a 3 évente esedékes kérdést. Ja, és ha eddig nem szerette volna, ezen a kocsin megszereti majd az automata váltót (végre nem buta robotváltó, hanem finom hidrodinamikus), a gyorsan kapcsoló Aisin erőátvitel ugyanis remek.
A tesztre kapott gép azonban nem ez volt, hanem a csúcs-GT, 180 lóerős dízelmotorral. Ennek 10,8 millió forint a listaára, a tesztautóba viszont ezen túl 2,1 millióért extra felszereltség is került, tehát alku előtt közel 13 millió a vége. Erre az összegre sokan felszisszennek, én is így tettem, ezért megpróbáltam egy kicsit körülnézni az ellenfelek között. A kifutó Mazda CX-5 kimaxolva 10 százalékkal olcsóbb ugyan, de a szép külső mögött gyengébb minőségű, ódivatúbb vezetői környezet vár, és elektronikus okosságból is kevesebb van, igaz, az új CX-5 nyártól már kapható lesz.
A Ford Kuga Vignale meg a Volkswagen Tiguan egyszerűen drágább (a VW 1,6 millióval), ha ilyen gazdagon kérjük őket. A már nem éppen friss Audi Q3 specifikálásában még végig se értem, és már sok millióval borsosabb lett.
Van azonban egy hatalmas különbség: ezek az ellenfelek mind adnak 4x4 hajtást is a pénzünkért, amit a Peugeot egy ügyes, állítható kipörgésgátlóval próbál pótolni. Tehát akiknek csúszós földútra, havas vidékre kell a luxus-szabadidőautó, azok ezen a ponton abba is hagyják a 3008-assal való ismerkedést.
A franciák azonban azt gondolják, hogy egyre több olyan ember is SUV-ot akar magának, aki amúgy nemhogy az aszfaltot, de még az urbánus környezetet se nagyon hagyja el. Nekik teljesen felesleges a drága, tömeg- és fogyasztásnövelő 4x4-hajtás: az idei tél egyik leghidegebb időszakában, havas-jeges utakon jártam a 3008-cal, és fel se merült bennem az igény.
Feltűnő volt, milyen
ügyesen adagolja a nyomatékot az automata váltó és az okos kipörgésgátló.
Ki merem jelenteni: jó téli gumi kell, meg persze némi óvatosság (melynek hiánya ellen semmi sem véd), a sítúrára hólánc a csomagtartóban, és akkor elég lesz ez is, legalábbis a mostanában megélt teleinkre biztosan. Ezt az ellentmondást tehát feloldhatjuk – lehet a 3008 jó SUV négykerék-hajtás nélkül is.
Ennél érdekesebb kérdés azonban, hogy akkor mi is benne a luxus, a borsos árért kapott műszaki tartalomban ugyanis szemernyi érdekes nincs. Az egyik legtisztább dízelmotor ugyan a 2.0 BlueHDI, ám ettől még a múlt századi technológia csúcsát jelenti, nem a jövőt. A futómű is csak egy szimpla MacPherson elöl, plusz csatolt lengőkar hátul, amit már az egyes Golf óta csiszol az autógyártás.
Hiába egyszerű, jól hangolt rendszer ez,
megfelelő kompromisszum a komfortos rugózás és a biztos úttartás között.
Tömeggyártóknál elő tud fordulni, hogy bár papíron tudják azt, amit a prémium ellenfelek, a gyakorlatban nem működnek olyan jól. Remek példa a nyáron próbált Nissan Qashqai: jól hangzik, hogy bőven tízmillió alatt is van benne 360°-os kamerarendszer, ám a rossz minőségű monitor miatt messze nem olyan jól használható, mint más kocsikban.
A 3008 bezzeg olyan szisztémát kapott, ami még a téli szutyoktól életlen kameraképpel is segít, ráadásul parkoláskor (ha nem bízzuk magunkat az automatikára) okosan váltogatja a nézetet aszerint, éppen mihez kerülünk közel.
És még hosszan lehetne sorolni: a bőrülés tényleg kényelmes, finoman fűt és masszíroz (5-féle programot tud a gépi masszőr), az eldugott zegzugok kárpitozottak, így a csend és nyugalom szinte tapintható, a telefonnak pedig saját, megfelelő méretű, gumírozott és indukciós töltést adó helye van.
Az iCockpit ráadásul simán megállja a versenyt a prémiumgyártók digitális megoldásaival, még −15°C-nál is azonnal életre kel, szépen, zökkenőmentesen üzemel, és nagyon rövid tanulással kezelhető benne a kocsi minden apró beállítása – amiből egyébként sok van.
Továbbá szép a grafikája, és finomak a kapcsolói is. Aztán jönnek az olyan franciás huncutságok, hogy az üzemmódválasztás nemcsak gázpedálállást, automataváltó programot és hangulatvilágítás-színt módosít, de
a beépített illatosítóból is másikat aktivál, hogy pezsdüljön a vér.
A vezetéstámogató rendszerek is kellemesen, visszafogottan teszik a dolgukat, legyen az ESP, sávtartó, radaros tempomat vagy éppen holttérfigyelő.
Még hosszan lehetne sorolni a finomságokat, mert a kocsi mechanikája ugyan múlt századi, a vezetési élmény azonban már ízelítőt ad az autonóm gépek eljövendő korszakából, annyi minden automatizált és "okos" benne. Egy furcsa hasonlattal élve tehát
olyan a 3008 GT, mint egy iPhone.
Drága, és hardverben nem nyújt semmivel sem többet, mint a vetélytársak, sőt. Akinek azonban bejön, az imádni fogja a felhasználói élményt, a visszahúzódó, mégis tökéletesen kényelmes szolgáltatáscsomagot. Egy autó, ami nem a külvilágnak akar sokat mutatni (bár a kétszínű Coupe Franche fényezés azért üt), hanem a bent ülőkre koncentrál.
Nem hiszem, hogy lesz tíznél több magyar ember, aki így, totálisan felextrázva visz majd haza belőle, de annak a szűk tucatnak szerintem jó lesz – a többiek pedig a 6-7 milliós, szerényebb kivitelekkel megkapják legalább a stílust, amelyik mindegyik 3008-hoz jár. Használtan persze más lesz a helyzet, jókora értékvesztés után épp a fullos GT ígérkezik majd jó vételnek.