Az elmúlt évtizedekben az ingatlanbefektetés hatalmas üzlet volt, ráadásul komoly biztonságot és magas hozamot jelentett – leszámítva a 2008-2009-es amerikai ingatlanválság időszakát. Az USA-ban azonban még a válság ellenére is jól látszik a hosszú távú trend. Míg 1940-ben az amerikai lakóingatlanok medián értéke 2938 dollár volt, addig 1980-ban már 47 200 dollár, 2000-ben pedig 119 600 dollár – írja az Asia Times.
Az ingatlanok értékei azonban időnként komoly kilengéseket produkálhatnak, amire jó példa volt a 2008-as válság.
Az ingatlanpiac ráadásul igen különlegesen reagál a gazdasági sokkhatásokra, mivel számos különböző tényező befolyásolja az értékváltozást – a gazdasági növekedéstől a lakosság jövedelmi helyzetén át a régiós sajátosságokig.
Az Egyesült Államokban például idén a jelentős gazdasági ösztönzők és támogatások ellenére is az látszott, hogy májusban csökkentek az ingatlanárak, miközben az eladások harmadik hónapja folyamatosan zsugorodtak. Elsősorban azért, mert a járvány miatt, egyes városokban, szinte teljesen leállt a gazdasági aktivitás.
A medián eladási ár pedig 17 százalékkal csökkent az országban, a megelőző év azonos időszakához képest, de Manhattanben például egészen 54 százalékos volt a visszaesés. New Yorkban egyébként is különleges helyzet alakult ki, mivel hirtelen több ezer ember hagyta el a várost a járvány miatt, ami azt eredményezte, hogy évek óta először elkezdtek csökkenni a lakásbérleti díjak is. Számos olyan diák és dolgozó volt, aki nem New Yorkból származott, és ők hirtelen hazaköltöztek a családjaikhoz.
Az elemzők pedig nem is látják tisztán egyelőre, hogy ők mikor térhetnek vissza – visszarendezve ezzel az ingatlanpiaci állapotokat – különösen, hogy az egyetemek például online kurzusokat indítottak, ami nem indokolja a kötelező visszaköltözést.
Mindez azonban egyáltalán nem korlátozódik csak az USA-ra. A Fitch Ratings például nemrég arra jutott, hogy
Spanyolországban, az idei év egészében, akár 8-12 százalékkal is csökkenhetnek az ingatlanárak,
míg Ausztráliában 5-10 százalékos, Nagy-Britanniában pedig 3-7 százalékos lehet az árcsökkenés.
Az elmúlt évek egyik leforróbb ingatlanpiaca azonban Kína volt, ahol a buborék mérete már meghaladta az USA-ban, a 2000-es években tapasztalt felfutást. Ráadásul a The Wall Street Journal szerint az árak még tovább emelkednek, ahogy a befektetők a gazdasági problémák ellenére is keresik az üzleti lehetőségeket a szektorban. A kínai kormány pedig aktívan gátolja is a piac korrekcióját, és különböző ösztönzőkkel támogatja az ingatlanvásárlást.
Fontos azonban látni, hogy a kínai népesség száma több mint négyszerese az amerikainak, ami megnehezíti az összehasonlítást a két piac között.
A Goldman Sachs elemzői például jelezték,
a kínai ingatlanpiac (és az ingatlanfejlesztői készletek) teljes értéke 52 ezer milliárd dollár volt tavaly, ami kétszeresét tette ki a teljes amerikai ingatlanpiac méretének.
Az idei második félév tehát igen fontos lesz a globális ingatlanpiac számára, különösen ha kifutnak a nagy kormányzati élénkítő programok. Az igazi nehézségek azonban akkor jöhetnek, ha a kamatok egyszer emelkedésnek indulnak, illetve ha a kínai buborék egyszer kipukkad.