III. Richárdot Anglia királyává koronázták, ám ezért komoly árat kellett fizetnie. A Shakespeare drámája nyomán főgonosznak tartott uralkodó valóban kegyetlen személyiség volt, akit semmi sem riasztott vissza a célja eléréséről.
A történészek már régóta gyanították, hogy egy királygyilkosság után valószínűleg a testvére gyermekeit is hidegvérrel megölette.
A koronája útjában ugyanis csak két fiatal unokaöccs, a 12 éves V. Eduárd és a 9 éves Richárd, York hercege állt. III. Richárdra az utolsó York- és egyben Plantagenet-házi uralkodóként tekinthetünk, aki bátyja, IV. Eduárd angol király trónra lépése után az egyik legnagyobb hatalmú alattvalóként élt.
Többször lázadt testvére ellen, miközben számos hadjáratban vett részt, lassan Anglia leggazdagabb és legnagyobb hatalmú főnemese lett. IV. Eduárd azonban 1483-ban meghalt és végakaratában Richárdot nevezte meg régensnek addig, míg fia, a trónörökös V. Eduárd eléri a nagykorúságot.
A fivér azonban kijátszotta a rendelkezést: Eduárdot a koronázás előtt Towerben szállásolták el, amely bár a koronázásra váró királyok szokásos lakhelye volt, ám börtönként is funkcionált.
Richárd a ceremóniát többször meghiúsította, majd azt állította, hogy miután a néhai király bigámiát követett el, ezért fiai törvénytelenek és ő maga az egyedüli örökös.
A két fiú a korabeli beszámolók szerint 1483. júliusában még együtt raboskodott a Towerben, ám a nyár végére nyomtalanul eltűntek.
Soha többet, senki sem látta őket életben
– mutat rá az Egyesült Királyság Historic Royal Palaces történelmi portál.
Ekkor kezdtek pletykák terjedni azzal kapcsolatban, hogy valószínűleg III. Richárd rendelte el a hercegek halálát.
Az uralkodó bűnösségét egy korábban ismeretlen, „belső forrás" is megerősítette:
az erről szóló tanulmányt Tim Thornton, az angliai Huddersfield Egyetem Történelem, Angol, Nyelvészeti és Zene Tanszékének történelem professzora publikálta a közelmúltban.
A Towerben raboskodó hercegek halála valószínűleg a brit történelem egyik legnagyobb rejtélye
– mondta Thornton a LiveScience online tudományos portálnak. – Ez a drámai történet az óriási politikai zűrzavar és az angliai polgárháború hátterében játszódott le, amelyet a Rózsák háborújának neveznek.
Ez az elnevezés az 1455 és 1485 között történt eseményeket fedi le, amikor a Plantagenet-dinasztia két, négy családot vagy házat is magába foglaló rivális ága harcolt az angol trónért. A fehér rózsát képviselő York-házat IV. Eduárd vezette unokatestvére, a vörös rózsa jelképével felvértezett Lancaster-ház ellen, amit VI. Henrik király irányított.
Eduárd végül fölénybe került és királlyá koronázták, Henrik fia és örököse pedig elhunyt 1471-ben a csatamezőn. Minden megváltozott azonban, amikor az uralkodó meghalt.
Senki nem sejtette, hogy hamarosan még több vér fog folyni csak azért, mert Richárd eldöntötte, hogy bármi áron megszerzi a koronát
– jelentette ki Thorton a The Journal of the Historical Association tudományos szaklapban.
Ahogy fogalmazott, a későbbi III. Richárd elsőként meggyőzte a Parlamentet, hogy nyilvánítsa törvénytelennek a halott király fiait, majd kivégezte a fiatal V. Eduárd kísérőit és támogatóit, miközben
a herceget „a saját védelme érdekében" a Towerben fogva tartotta, végül pedig elrendelte a 9 éves Richárd bebörtönzését is.
A fiúkat így ügyesen eltűntette a nyilvánosság elől, és néhányan már akkor azt feltételezték, hogy bármikor megvalósulhat a legrosszabb forgatókönyv, tehát a hercegeket meggyilkolják.
Miután III. Richárd vereséget szenvedett 1485 augusztusában és megölték Bosworth-nél, még többen kapcsolták össze a nevét a hercegek rejtélyes halálával
– magyarázta Thorton. – Ezek a beszámolók azonban gyakran csak a spekulációkra épültek, és a fiúk sorsával kapcsolatos, számtalan részlet bizonytalan maradt, például hogy mikor és hogyan haltak meg.
A vádak között szerepelt a fulladás, a mérgezés, a megfojtás, a kiéheztetés és az erőszak valamilyen ismeretlen módja is.
De egy másik kérdés is tisztázatlan maradt: vajon tényleg III. Richárd volt a gyilkosság ötletgazdája? Egyes történészek azzal érveltek, hogy a királynak nem volt oka elrendelni a hercegek halálát és azt is hozzátették, hogy az ilyen történeteket csak az ellenséges hatalmi erők terjesztették és a vádat az uralkodó ellenségei állították fel.
Ám ez az álláspont figyelmen kívül hagyja azt az egyértelmű indítékot és a gyanús körülményeket, például a fiúk véletlenszerű eltűnését pont abban az időben, amikor Richárd trónra lépett
– mutatott rá Thornton. – Mindez pontosan akkor történt, amikor közvetlenül vagy közvetve is lehetősége és valószínű oka is volt a leendő királynak arra, hogy eltávolítsa a potenciális trónaspiráns ellenfeleit.
Hozzátette: ez azonban csak egy közvetett bizonyíték, ami mindeddig rengeteg teret hagyott a kérdéseknek, amelyek az elrendelt gyilkosságra utalhatnak.
Az egyik legmeggyőzőbb mű a király bűnösségének érvelésére Morus Tamás (Sir Thomas More) „III. Richárd király története" című munkája,
amely vázolta „a gyilkosságok, az érintett alattvalók és a parancsok koherens és részletes elbeszélését". Morus két toronyőrt, Miles Forest-et és John Dighton-t nevezte meg gyilkosokként, aki szerint a férfiakat Sir James Tyrrell, III. Richárd embere bérelte fel a feladatra. A bérgyilkosok a beszámoló alapján késő este léptek be a hercegek hálószobájába, ahol a párnáikkal fojtották meg az alvó fiúkat.
Az elkövetkező évszázadokban Morus Tamás könyve gyorsan III. Richárd trónfoglalásának és a hercegek sorsának meghatározó beszámolójává vált. Valószínűleg ez inspirálhatta William Shakespeare művét is, ahol az angol királyt vérszomjas zsarnokként ábrázolják.
Morus Tamás azonban soha nem árulta el, hogy honnan tudott ezekről a borzalmas részletekről.
Thornton tanulmánya most azonban úgy tűnik, hogy megtalálta az információ forrását: az egyik bérgyilkos fiait. Ahogy arra rámutat, keveset tudunk Dighton-ról és Forest-ről, akik mindketten meghaltak, amikor Morus elkezdte írni az állítólagos gyilkosságokról szóló beszámolóját. Utóbbinak azonban volt két fia:
Eduárd és Miles, akik akkoriban még éltek és szintén VIII. Henrik udvarában szolgáltak a 16. század első évtizedeiben, épp úgy, ahogy a híres angol humanista.
Thornton szerint mindez azt sugallja, hogy Morus nem kitalálta a több tudós által korábban propagandának minősített történetet, hanem közvetlen információkat kaphatott két hiteles forrásból, személyes visszaemlékezésekből.
Ez viszont alátámaszthatja, hogy tényleg maga III. Richárd király adta ki a parancsot a hercegek kivégzésére.