40 éve így kezdődött az otthoni számítógépek kora

Commodore Vic 20

A Commodore névről százból kilencvenkilenc embernek a legendás C64 számítógép jut eszébe, és nem is véletlenül. Ez a masina volt, amely a maga korában meghódította az egész világot, keletet és nyugatot egyaránt, és hazánkban is óriási népszerűségre tett szert. Azonban az igazi forradalmat nem ez, az 1982-ben színre lépő masina indította el, ő már csak a sikereket aratta le. Az igazi pionír a Commodore 1981-ben bemutatott gyermeke volt, az eleinte sokak által csak egy kézlegyintéssel elintézett VIC-20 volt, amely szó szerint megváltoztatta az egész világot.

A semmiből a csúcsra

A dolog persze nem volt előzmények nélküli, hiszen a Commodore cég szíve, agya és lelke, Jack Tamriel ösztönös zsenije, intuíciója és gátlástalansága egyenes utat kövezett ki idáig, és a hatvanas évek közepére szívós munkával és jó pár féllegális húzással megteremtette a hatvanas évekre Kanada egyik legnagyobb mechanikus számológépeket gyártó vállalkozását. A hatvanas évek végén egy Japánban tett látogatás során megvilágosodott, és rájött, hogy a jövő a digitális eszközöké. Dobta az addigi stratégiát, és minden erőforrást az akkoriban felbukkanó kvarcórákra, illetve zsebszámológépekre koncentrált.

A Commodore a számítástechnika hőskorának egyik legfontosabb cége Forrás: Origo

Ennek köszönhetően a Commodore dobta piacra az első amerikai (USA) elektronikus zsebszámológépet, a legendás C108-at, amelyben egy Texas Instruments által gyártott chip zakatolt. A biznisz egészen 1975-ig remekül ment, hiszen a Commodore évről évre több millió dolláros profitot kaszált. Ekkor azonban a Texas Instrumentsnél valamelyik nagyeszű a homlokára csapott, és feltette a kérdést, hogy miért nem ők gyártják a számológépeket, ha valaki ekkora üzletet csinál az alkatrészeikből, és pillanatok alatt kiszorították a piacról a kisebb Commodore-t.

A Commodore VIC-20 géppel a cég berúgta az otthonok ajtaját Forrás: Wikipedia

Tamrielt nem olyan fából faragták, hogy itt feladta volna, hanem rögtön az előrelépés lehetőségeit kereste. Világossá vált számára, hogy saját kézben kell tudnia a legfontosabb komponensek gyártását, ha sikereket akar elérni. Emellett azonnal el is engedte a digitális számológépeket, és az akkoriban felbukkanó személyi számítógépekre fókuszálta figyelmét. Géniuszként érezte meg, hogy ez az akkoriban még aprócska piac milyen szédületes fejlődés előtt áll. Felvásárolta a gazdasági nehézségekkel küszködő MOS chipgyártó céget, és minden energiáját egy saját számítógép létrehozására fordította.

Ehhez viszont szüksége volt egy nagy befektető, Irvin Gould támogatására, aki a tőkét a rendelkezésére bocsátotta, viszont cserébe a cég részvényeit kérte.

Így született meg 1977-ben a PET (Personal Electric Transactor), amely magában foglalt egy magnót, egy monitort és egy billentyűzetet is. Hiába a saját, viszonylag olcsó processzor, a termék még így is meglehetősen drága volt, hiszen 600 dollárért adták első körben, és ekkor még nyereséget sem termelt. A siker mindenesetre nagy volt, de a gép hamar a harmadik helyre szorult az Apple II és a TRS-80 mögött.

Célpont: az otthon

A Commodore PET egy "munkagép" volt, amelyet cégeknek szántak, és ez az árazásán is meglátszott. Tamriel okosan észrevette, hogy ez a piac telített, de az is nyilvánvalóvá vált számára, hogy az emberek otthonába kell bevinni a számítógépeket. Az ekkoriban az első játékkonzoljaival robbantó Atari győzte meg erről végleg, és kidolgozta a Commodore új stratégiáját. Ennek esszenciája a következő jelmondat: "Computers for the masses, not the classes", azaz magyarul "számítógépet a tömegeknek, ne a tehetőseknek". Tehát a cél az volt, hogy egy olcsó, sokak által megfizethető, alapvetően hobbifelhasználóknak szánt készülékkel rukkoljanak elő. És ha ez azzal jár, hogy nem az övék lesz a legerősebb gép, akkor pedig azzal sincs semmi gond.

A gép közel hozta a tömegekhez a számítástechnikát Forrás: HTG

Az elhatározást pedig tettek követték, és ennek köszönhetően született meg 1981-ben a gép, amely tökéletesen igazodott a fent felvázolt koncepcióhoz. Amely tehát olcsó volt, 300 dollárért lehetett hozzájutni, könnyen kezelhető, messze nem a legnagyobb teljesítményű, és amely pillanatok alatt meghódította a számítástechnika iránt érdeklődők sokaságát. Ez lett a Commodore VIC-20, amely egyik nagy újítása volt, hogy képernyőt nem tartalmazott. Helyette egy szimpla kimeneten keresztül rádugható volt bármilyen tévére. Ez pedig értelemszerűen radikálisan lecsökkentette a költségeket, és ráadásul a színes jelek kezelését is támogatta. A gép egyik nagy hátránya a gyenge hardver, egészen pontosan a mindössze 5 kilobyte-os memória volt, amely komoly korlátok elé állította a programozókat. A kialakítása viszont remekül sikerült: a billentyűzet kényelmes volt, és remek húzásnak bizonyult, hogy a készülékházat egybeépítették az alaplappal.

Nem csoda, hogy a cég későbbi atombombája, a Commodore 64 egy az egyben megörökölte a dizájnt.

A VIC-20 mindenesetre gigantikus sikert aratott, és fényesen igazolta a koncepció létjogosultságát. Berúgta az otthonok ajtaját a computerek előtt, megmutatta, hogy a nagy tömegek számára is eladható a számítástechnika, amely nem pusztán munkát, hanem szórakozást is szolgál.

Az örökség

A Commodore VIC-20 öröksége mind a mai napig érezhető, de már a maga korában is komoly lenyomatot hagyott. Elég ha csak az utódra, a Commodore 64-re, azaz C64-re gondolunk, amely 1982-ben jelent meg, és szó szerint leigázta a világot. Ezért is igazán szomorú az, hogy a Commodore története végül milyen csúnya véget ért. 1984-ben óriási meglepetésre Jack Tamriel egyik pillanatról a másikra bejelentette, hogy lelép a fedélzetről. Mint később kiderült, ennek hátterében a tulajdonossal való személyes konfliktusai álltak. Az tény, hogy nem volt egy könnyű ember, sőt diktátornak sem túlzás nevezni, viszont az idő bebizonyította, hogy a húzásai ültek. Gyakorlatilag mindenben igaza volt, és amíg ő állt a Commodore élén, addig a cég szárnyalt.

A termék egyik nagy extrája a színes megjelenítés volt Forrás: PC Gamesn

Ezt követően még egy darabig úgy tűnt, hogy minden rendben, hiszen az Amiga gépekkel a vállalat egy ideig diktálta a technológiai trendeket, de az évtized végére már látszódott, hogy az irány nem jó, mert a gazdasági sikerek elmaradtak. A helyzet csak rosszabbá vált a kilencvenes évek elejére, amikor Gould úgy döntött, hogy a profitért mindent fel kell áldozni. Ezzel viszont kimondta a halálos ítéletet a Commodore-ra, amely mellett elrohant a világ. Az elavulttá vált termékeiket nem vették, a fejlesztők is elhagyták őket, a konszern páriává vált, és 1994. április 29-én az anyacég bezárta kapuit. Ám az is biztos, hogy lehet, hogy a gyártó már rég nem él, de a "gyermekeinek" mindig jut néhány arannyal bevont lap a technológiai iparág egyre hatalmasabbá váló históriás könyvében.

Ha szeretne még több érdekes techhírt olvasni, akkor kövesse az Origo Techbázis Facebook-oldalát, kattintson ide!