Ha az esélyeket latolgatjuk, a Peugeot sztárjaival illik kezdenünk. Azzal együtt, hogy az elmúlt három évben verhetetlen francia konstruktőrnek még nem sok babér termett a Monte-carlói ralin. De a kétszeres világbajnok (2000, 2002) finn Marcus Grönholm nagyon akar (igaz, elmondása szerint egy dobogós helyezéssel roppant elégedett lenne, tavaly ötödik lett), illetve hát aszfalton is egyre kiválóbb.
A 2001-es legjobb angol Richard Burns bárhol, bárkit képes megverni, ha kijön neki a lépés, az aszfaltspecialista francia Gilles Panizzinak pedig "csak" az kell, hogy minél több száraz szakasz legyen.
Mert ugye sosem szabad feledni a Montéval kapcsolatos legfontosabb tényezőt, az időjárást, annak kiszámíthatlanságát. És ezzel az útviszonyok kiszámíthatlanságát a felettébb nehéz és sorsdöntő gumiválasztással (ide mindenféle kell a slicktől a szögesig). Mindenesetre ha szép száraz az idő és az út, Panizzit nem könnyű lehagyni, node erre nem érdemes alapozni, egy kis hó, egy kis jég bármikor akad.
És akkor eljön, eljöhet Loeb vagy a kétszeres vb-első (1990, 1992) Sainz, az első teljes gyári évét futó Citroën ideje. Előbbi a beharangozotthoz hasonló körülmények közepette tavaly utolérhetetlen volt a pályán, a "matadornak" meg óriási rutinja van és imádja a versenyt.
Csapattársuk, a skót Colin McRae, a futamgyőzelmeket (25) tekintve minden idők legeredményesebbje ugyancsak nem esélytelen, tele önbizalommal, nagyon motiválva. Sokak kedvence 1995 után újra világbajnok akar lenni, hangsúlyozta is sokszor. De nem szokott itt menni neki, még 1998-ban harmadik lett, semmi több. Tán most, tőle kitelik.
És Mäkinen, no meg Petter Solberg, a Subaru. A finn érdemeit már említettük, a norvég viszont leszögezte, idén aranyra hajt. Miután az előző szezonban félelmetes hajrával és meglepő brit győzelmével másodikként végzett. Bármelyikük révbe érhet, azaz nagyszerű rajtot vehet.