Nagy szájú törpe - Peugeot 107 1.0 teszt

Nem vitte túlzásba a modellfrissítést a Peugeot a 107-esnél: kívülről csak az első lökhárító változott, a lemezek alatt szinte minden a régi. De jól van ez így, csak az ára lehetne szerényebb.

Az új mandalin narancs fényezés nagyon jól áll a 107-esnek
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

2005 óta van a piacon a Peugeot 107, Citroën C1 és a Toyota Aygo, a Csehországban gyártott hármasikrek tavaly év végén kaptak egy enyhe ráncfelvarrást. A Peugeot valószínűleg inkább a vadonatúj modellek, így a 3008, az 5008 és az RCZ fejlesztésére költhette a pénzt akkortájt, mert az apró 107-es felújítására láthatóan nem sok jutott. Nem is volt szükség nagy befektetésre, mert a miniautó eddig is elég jól fogyott, három év alatt 320 ezer talált gazdára belőle, nem meglepő módon a vásárlók kétharmada nő volt. Azt viszont nem gondoltam volna, hogy a női vásárlók háromnegyede 35 évnél idősebb, pedig a Peugeot ezt állítja. Hiába, fiatalos autót főként nem a fiatalok vásárolnak, hanem azok, akik fiatalnak szeretnének látszani.

3,43 méteres hosszához képest óriási a 2,34 méteres tengelytáv, az oldala két ajtó

Hogy azért felismerhető legyen a 107-es modellfrissítése, a légkézenfekvőbb megoldást választották: lecserélték az első lökhárítót. Az új ütközőn még nagyobb lett a márka védjegye, a hatalmas harcsaszáj, és mostantól egy feltűnő krómozott léc fut végig a légbeömlő közepén. Leköltözött a rendszámtábla, és két kisebb légbeömlő jelent meg az első kerekek előtt, a gazdagabban felszerelt változatokban a ködlámpák kerülnek ezekre a helyekre. Az összkép továbbra is aranyos, ilyen autót csak élénk színekkel lenne szabad eladni, annyira jól áll neki.

Autópályán már nem túl virgonc, de városban elég fürge, belülről gyorsnak érződik

Ahogy az ilyenkor lenni szokott, két új árnyalat is megjelent a választékban, az egyik a tesztautón is látható, igen látványos mandalin narancs, a másik a hangzatos nevű elektra kék. Szebbek lettek a 14 colos acélfelnikre pattintott dísztárcsák is - ezzel végére is értem a külső változásoknak. Belül még ennyi sem történt, csak az ülések kaptak színes szegélyt, és a kalaptartó rögzítését módosították, hogy ne zörögjön annyira.

Érződik a költségcsökkentési szándék, de a vidám hangulat feledteti a hiányosságokat

Nagy előnye a 107-esnek a legtöbb miniautóval szemben, hogy három- és ötajtósként is kapható, a konkurensek - kivéve persze a C1-est és az Aygót - vagy ilyenek, vagy olyanok, választani nem lehet. Bőven megéri a 70 ezer forintos felárat a kettővel több ajtó a jobb használhatóságért cserébe, még akkor is, ha hátul a korlátozott szélesség és lábtér miatt csak ketten férnek el, és ők is csak rövid távon fogják jól érezni magukat. Ha klausztrofóbiájuk van, akkor viszont még egy városi kiruccanás sem lesz leányálom, lévén a hátsó ablakok meglehetősen kicsik, és az ablakemelőik is a túlzott spórolás áldozatai lettek: csak billenteni lehet az üvegeket, lehúzni nem.

Egyszerűek, de kényelmesek a fejtámlával egybeépített ülések. Oldaltartásuk nincs

Elöl ugyan jobb a helyzet, de a takarékosság jelei itt is megmutatkoznak: sok helyen előbukkannak fényezetlen lemezfelületek, nem lehet a vezetőülésnek a magasságát, a kormánynak pedig a mélységét állítani, a kesztyűtartónak nincs fedele, nincs középső légbeömlő a középkonzol tetején, és ha a vezető le akarja engedni a jobb első ablakot, akkor bizony kézzel kell átnyúlnia, mert mindkét ajtóra csak egyetlen ablakemelő-gomb jutott. A fura szellőzőpanellel és a különálló fordulatszámmérővel azonban annyira vidám a beltér hangulata, hogy ezeket könnyű szívvel megbocsátja az ember, el kell fogadni, hogy ez egy minimálautó, amit második-harmadik autónak szántak, főleg városi közlekedésre a tehetősebb nyugati vásárlóknak. Ha így közelítünk az autóhoz, akkor az aprócska, 139 literes csomagtéren is túltesszük magunkat, pár bevásárlószatyornak ez is elég, csak a magas perem lehet bosszantó, mert csomagtérajtó nem létezik, pontosabban a hátsó üveg maga az.