Space-vagány - Mitsubishi Grandis Invite 2.4 MIVEC

Teljesítsd ki önmagad - ez minden személyiségfejlesztő tréning alapgondolata. Így lesz a munkáját szolgaian végző, kétségek között gyötrődő igazgatóból nyílt szellemű vezető, a bebábozódó, tehetségét elpazarló alkalmazottból kreatív csapatjátékos - és valahogy így lett Grandis a Space Wagonból.

Hogy kicsoda volt Space Wagon? Ó, őt igazán senki sem ismerte - no nem azért, mert bámulatosan tudta változtatni alakját, hanem mert divatjamúlt külseje miatt csak kevés buszlimuzin-kereső vásárló szeme akadt meg rajta. Pedig ha tudták volna, hogy a szögletes lemezek alatt micsoda értékek rejlenek... A Mitsubishi által másfél éve megcélzott európai megújhodás során azonban a nagy utazógépre is sor került, és a márka olyan attribútumokkal egészítette ki a hétüléses egyterűt, amelyeket rég megérdemelt volna a koncepció - hogy a vevőkről ne is beszéljünk.

Delfinárium

Jelenség. Ezt a szót eddig nemigen használhattuk a Mitsubishi termékeivel kapcsolatban, de legyünk igazságosak: hiába rajzolnak egyre bátrabb kézzel az autógyárak tervezői, ritkán találkozunk valóban karakteres járművel az utakon. Ezzel szemben az újságíró által hazahordott teszt-csodaautókhoz szokott, a "hétről-hétre-újban-ülök" helyzetet kicsit már erőltetettnek tartó szomszédok a Grandis láttán extázisban tépik fel a talajból az imént földbe gyökeredzett lábukat, és futva könyörgik be magukat egy üléspróbára, a belvárosi parkoláskor épp ott tébláboló étteremtulajdonos pedig ismeretlenül is ellenállhatatlan késztetést érez arra, hogy elmesélje, épp most vett egy méregdrága sportkocsit.

Hát igen, a Grandis jelenség. Nem csupán méretei okán, bár gyakorlatilag azonos szélesség és magasság mellett jó gyermekarasszal hosszabb elődjénél. Az esztétikum nem egzakt tulajdonság, ez esetben azonban - épp a fent vázoltak miatt - meghatározó tényező. És a Grandis szép. Nem feltétlenül a szó hagyományos értelmében, de az íveket és egyeneseket az autóipari konvenciók mellőzésével variáló vonalaiban valami organikus vonzerő bújik meg. Egyeseket űrhajóra emlékeztet, a sci-fi gondolkozós vállfajából ismert, utasaival szimbiózisban létező biojárműre, mások a tengeri emlősök fejlett humorérzékkel vegyes méltóságát vélik felfedezni benne. És ha most a Mitsubishi tervezői véletlenül olvassák e csapongó sorokat, nyilván hamiskásan mosolyognak bajszuk alatt: lám, bejött a genetikailag kódolt harmónia ötlete.

Szívügy

Ha már megengedtük magunknak, hogy ilyen szubjektív felütéssel kezdjünk, folytassuk is személyes hangvétellel. A lelkiismeretes zsurnaliszta általában finoman megizzad, mire kifundálja a próbára váró autó karakteréhez illő tesztutakat, ám ilyen ügyeskedésre ezúttal nem volt szükség. Szerencsésen időzített Balaton-felvidéki esküvőnk első számú szállítóegységeként bőven jutott a Mitsubishinek városi tötyörgést követő autópálya-sprintből (csak odaérjünk időben!), a lagzinép fuvarozásából (mindenki bent van?) és némi vészfékezéssel tarkított kényelmes kanyargásokból (aratás idején a traktorosoké az országút).

Családtervező

Még mielőtt ezen az ergonómiai szálon folytatnánk a történetet, ejtsünk szót a futóműről. Az alapvetően lágyra hangolt, elöl-hátul független felfüggesztés az extrém aszfaltszirtek kivételével minden útegyenetlenséget szuverén módon lép át, csupán a hosszú úthullámokon hintázik egy jó nagyot a karosszéria. Ennek ellenére meglepően stabil nagy sebességnél is: csak a végsebesség kilencven százalékát elérve válik érzékennyé az oldalszélre, a kanyarokat pedig váratlanul biztos lábbal, csekély oldaldőléssel hagyja maga mögött.

Origami

A tartalomból:
Menetpróba: Peugeot 407 SW
Teszt: Suzuki Liana 1.6 GS 4WD
Időszerű: úthálózat-fejlesztés (M3, M6)
Sporthírek - F1, rali, CART, MotoGP

Svékus Gergely, fotó: Hilbert Péter

/auto/ujdonsag/20040912mitsubishi.html