Horváth László tizenöt éve dolgozik mentőgépkocsi-vezetőként a szigetszentmiklósi állomáson. Amikor odakerült, a Mercedes rohammentők mellett Nysák álltak szolgálatban, ő is ilyenen kezdte a szakmát. A lengyel szállítókocsik nem megbízhatóságukról voltak híresek; gyakran előfordult, hogy az útszélen kellett ékszíjat, megszakítót cserélni vagy más javítást elvégezni, miközben beteg feküdt az autóban. Megváltóként tekintettek a kilencvenes évek elején fokozatosan csatasorba álló Toyota Hiace mentőkre, amelyekre a 125 ezer kilométeres selejtezési határt elérő Nysákat cserélték. A Toyoták jó része ma már félmillió kilométernél is többet futott, az egykor kellemetlen pillanatokat (vagy órákat) szerző Nysákra pedig inkább szeretettel mint bosszúsággal emlékeznek vissza. Különösen télen gondolnak sokat a szinte soha el nem akadó régi kocsikra, amikor a hóláncot próbálják a Toyoták kerekeire húzni.
A mentőként kiszolgált Nysákat szétbontották vagy eladták, külföldre is bőven került belőlük - napjainkban mutatóba sem nagyon akad. Hát még a Lászlóéhoz hasonló, működőképes, korabeli mentős eszközökkel felszerelt példányból...
(Veterán Autó és Motor)