Belépő a nagyok közé - Suzuki SV 650S

Voltam én már nem normális húszévesen is, nem csak most, így a harmincas éveim elején! Csak hát akkor még se pénz, se posztó, így a lehetőségek sem voltak oly fényesek. Meg ha egészen őszinte akarok lenni magammal, talán nem is baj, hogy akkoriban még a motorozás csak egy távoli álom volt. Ismerve a barátaimat, illetve kiindulva abból, hogy mit műveltünk akkoriban szüleink autóival, valószínűleg sok-sok szomorúságot csaltunk volna szeretteink arcára.

Elsőre indul (éljen az injektor) - lehet bealázni a karburátoros cimborákat, akik köszörülnek a hideg motorjukon. Kicsit remeg, bizserget, amint a két henger járja táncát. A blokk felépítéséből adódóan viszonylag keskeny. Menet közben még több szimpatikus tulajdonsága jön ki. Rögtön a legjobb: nyomatékos! Már az alsó fordulatszám-tartományokból is szépen elindul, de 5000 körül már bőven van ereje. Szinte bármelyik fokozatból képes kigyorsítani. Ha nem tetszik neki a fordulatszám/fokozat hányados, hát kicsit csörömpöl (ilyet tesz mondjuk másodikban 2000 körül).

A bejáratás alatt nem téptem a száját, így már nagyon vártam, hogy vajon milyen lesz a felső tartományokban. Nos, mikor először elhúztam 5000 fölé, jött a meglepetés, itt kezdődik igazán a tánc! Hétezernél már nagyon erős és vidáman elpörgethető a fordulatszám végéig. Fontos részlet azonban, hogy még ilyenkor sem vadul meg. Végig kezelhető, vidám kis fickó marad, aki egyre nagyobb kedvvel csörtet előre, egészen olyan 210km/h-ig, ahol elfogy az erő, legyőzetik a légellenállás által motor és lovasa. Olyan 130-140 körül kényelmesen be lehet bújni az idom mögé, és lehet bámulni az elsuhanó szuper sportgépeket. Nekem így sem rossz.

Mivel keskeny és könnyű, ezért vidáman lehet dönteni is. A gyárilag szerelt Dunlop gumik nem éppen a legjobb kanyarvadászok. Szerintem olyan okos kompromisszum, ahol inkább a futásteljesítmény volt a cél. Ennek ellenére már egyre szebben kopik nálam is az oldalfala. Talán az egyetlen zavaró dolog az SV-ben a terhelésváltások spontaneitása. Azaz bizony csibészmód megindul a középtartományokban, de a gázmarkolat lazításakor hasonló határozottsággal torpan meg a motorfék miatt. Ráadásul a nagy nyomaték következtében figyelni kell, hogy mikor dobom vissza a fokozatot, mert bizony meg tudja táncoltatni a hátulját! Fenti dolgok persze nem durva kitörésekben jelentkeznek, de aki eddig soros motoron ült, annak biztosan furcsa lesz. Számomra inkább azt jelenti, hogy nyugodtan belemehetek egy kanyarba eggyel nagyobb fokozatban is, aztán a többit rábízom a nyomatékra, az meg megoldja, mint Tibi bácsi a Három kívánság-ban.

Egész napos bohóckodás után hazafelé a sötétben jó tudni, hogy látnak és látni is fogok a mind két oldalon világító fényszóró miatt. Ha valakit egyáltalán érdekel, egyszer, viccből, megnéztem, mit fogyasztunk. Akkor 4,6 liter volt százon. Engem nem sokkolt. Szokták volt mondogatni, hogy az SV 650S első "jó vagy nagy" motornak ideális, no meg hogy nőknek is kezelhető. Mindkettővel maximálisan egyetértek, nálunk mindkét szerepkörben bevált. Jóindulatúan viselkedő, technikailag nem negatív génkezelt, őszinte motor ez, kérem, olyan, amit jó a garázsban tudni. Ja, majd elfelejtettem, van neki ezres változata is!

Bertalan Gábor