Csepel traktorok hírmondója - WM traktor

A hazai erőgépgyártás egyik ritkán említett, érdemtelenül elfeledett típusával foglalkozik Réz Gyula írása.

Az erőgép indítása - mivel önindítóval nem volt felszerelve - a lendítőkerék forgatásával, kézzel történt. Amint a motor üzemi hőfokra melegedett, az üzemanyagcsapot benzinről petróleumra váltották. (Az 1930-as években lényeges árkülönbség volt a két üzemanyag között.) Az üzem alatti teendőről Magyar Ferenc felső-ipariskolai oktató a Traktorok ismertetése és kezelése című könyvében többek között ezt írta:

"Üzem alatt állandóan ellenőrizzük a hűtővíz mennyiségét, az olajnívó magasságát és a levegőszűrőt, de ne feledkezzünk meg a motor összes csavarjairól, főleg a kapaszkodókról sem, mert ezek állandó utánhúzásokat igényelnek, minden olyan gépen, amelyik rázásokkal jár és főleg terepen dolgozik."

"Állandóan hallgatódzunk, és a legkisebb tompa kopogás se kerülje el fülünket, mert ebből szoktak keletkezni azok a bajok, amelyek néha 2-3000 pengő kárt okoznak a tulajdonosnak. (...) Szereltessük szét a traktort minden évben szakemberrel, hogy az összes alkatrészeket megvizsgálja, a hibás alkatrészeket kicserélje, és a kopásokat utánállítsa. Csak így tudunk a traktorral nyugodtan dolgozni."

Örvendetes, hogy egy gumikerekes, 1935-ben gyártott Csepel traktor teljes épségben, eredeti állapotában fennmaradt az utókor számára. A nagy értékű technikatörténeti relikviát 1960-ban vette tulajdonába és leltári nyilvántartásába a budapesti Közlekedési Múzeum. Az öreg masinát egy Pest megyei községből szállították a Közlekedési Múzeum Tatai úti gyűjteménytárába.

1983-ban a Magyar Mezőgazdasági Múzeum felújította és átrendezte Az Erőgép története című állandó kiállítását - a munkának e sorok írója volt a rendezője és forgatókönyv-írója -, és tartós kölcsönzéssel átvette, majd a Vajdahunyad várába szállította a szakszerűen restaurált, működőképes gépcsodát.

A kiállítás több mint egy évtizedig - különösen nagy értékű, originális erőgépritkaságok és gépmodellek bemutatásával - reprezentálta a Magyarországon használt mezőgazdasági gépeket. A Mezőgazdasági Múzeum gépbarátnak nem mondható vezetése a kiállítás megszüntetésével a belső égésű erőgépeket szinte teljesen száműzte Budapestről.

A Csepel traktort a többivel együtt Keszthelyre, a Georgikon Majormúzeumba szállították, ahol elhelyezésük nem kevés kívánnivalót hagyott maga után. Ezek a meghatározatlan értékű, pótolhatatlan műszaki relikviák, nemzeti kincseink sokkal, de sokkal különb bánásmódot érdemelnének.