képek > videó > dízel Fiesta
Hogy rögvest pozicionáljuk a Ford (egyik) kisautójának sportváltozatát, nézzük a riválisokat. Nincs sok belőlük. A kategória a következő: háromajtós, kis kasztni (mondjuk 4 méter alatti hosszal), és hát a lényeg, kétliteres szívómotor. Meg még egy olyan vonalat is húzhatunk, hogy árilag legyen ötmillió forint a "keret". És akkor van egy Renault Clio RS-ünk, meg egy másik franciánk, a Peugeot 206 RC-je. És passz. Más márkáknak is van hasonló modelljük (pl. Seat Ibiza FR, Mitsubishi Colt CZT), de ezeknek a konkrét kritériumoknak - az új fiúval, a Fiesta ST-vel együtt - mindösszesen ez a trió felel meg.
Namármost kékoválék úgy döntöttek, hogy nem az erőre mennek, nem akarják überelni a 180 lóerő körüli teljesítményt, de igenis egy kétezres, vérbő vassal jelentkeznek, amely olcsóbb az ellenfeleknél, ergo így simán nyerhető a csata. A vásárlók kegyeiért.
Hogy a Clio vs. 206 meccsből ki jön ki győztesen, nem tárgya cikkünknek, amúgy a mindenféle tesztekből, sokak véleményéből, tapasztalatából azért azt tudjuk, úgy tudjuk, hogy a Clio talán egy fokkal jobban sikeredett. Ja, szerintem is. Na de tényleg nem ez most a fő, hanem az, hogy bizony a ST (is) egy parádés kis élményautó, és a többieknél lényegesen kedvezőbb áron kelleti magát - 4,4 millióért. Hát, majdnem ennyit, vagy többet kell kicsengetnie annak a Fiesta-hívőnek, aki 1.6-os turbódízellel választja kedvencét...
Persze minden jóval ellátva a kocsit bármeddig tornászható az összeg, de tény, hogy ezért a 4,4 millióért garázsunkban egy kemény sportautó várja a bevetést, a városi, de lehetőleg mégis inkább lakott területen kívüli, biztonságos örömködést, kanyarvadászatot, miegymást. Is. Mert az ST majd' közel tökéletes partner a mindennapokban is. Nyugodtan, gond nélkül terelgetheti anyu, barátnő, bárki, amúgy meg az emancipáció jegyében simán el tudom képzelni, hogy nem egy hölgy maga elrettenthetetlen ST-tulaj lészen.
Hiszen a Fiesta alapból tán női autónak tartható, az ST meg egyszerűen rátesz még egy (sok) lapáttal, főleg külsejével mindkét nem szívét hevesen megdobogtatva. Zömök, golyó, bestia, fruska. Ez mind az ST, meg még annyi minden... Nekem mégis leginkább betyár. Úgy gondolom, főleg azért, mert minden jel szerint jómagam a férfiak táborába tartozom, számomra pedig a laza morcossága, a nemcsak látszólagos dinamizmusa, megízlelt tudása, cuzámen a fíling olyan betyáros, no. Vagy hej.
És a tesztnapok alatt figyelgetve autós felebarátink, hát igen sokan vélekedtek valahogy így. Kiváltképp, amikor a gázpedállal nem feltétlenül csínján bánva meg-megmutatja az ember fia, hogy a kialakított kép nem hamis, ez a Focus-öccs biza harapja, szaggatja az aszfaltot. Mielőtt ellentmondásba, fogalmi dugóba keverednék, sietve teszem hozzá, igen, lehet, nem is olyan bonyolult "normális" tempóval közlekedni az ST-vel.
Alacsony fordulaton ha nincs is ereje teljében, de lelkesen szalad a kocsi, pakolgatjuk a gangokat, minden rendben. Sem a motor-, sem a kipufogóhang nem bántó, szépen eldöcögünk, a szégyenletes magyar utak azért be-bejeleznek, kissé keményebb a (németországi ST-kupás?) futómű, ráz, elpattog - és a mutatós, nem kis felnik, no meg a rájuk feszített peres gumik sincsenek oda a kátyúkért, padkákért, ugye. Tuti nem kell az extra 17-es kerék, ez a 16-os is éppen elég szép és nagy, tart és szorít, tapad és sivít.
Szóval. Ha lehet, igyekezzünk el-, kifelé az urbániából. És toljuk neki feltétlen. Már a rajtkészség sem egyszerű - ha a 8,4 másodperces százas sprintidőtől nem is esünk hasra, gyomortájékon (is) érzünk egysmást. Ragad az ST az aszfaltra (már a tűrhető minőségűre), az áttételek rövidek, pörög a motor, a mindennemű hangoktól meg ráz a hideg, gyönyörű. Négyezertől tombolás van, ordítás úgy a motor felől, mint mechanikailag, és akkor még ott a kipufogó..., zseniális. Gázelvétel, fordulatesés, újabb koncert, isteni.
Közben meg nem azzal a kisebbik fajta sebességgel cikázunk, rombolunk vagy kanyarodunk - főképp utóbbi az, amely hihetetlen tempóval és semlegesen végezhető az ST-vel. Gokartos, kvázi. Hogy féktávokon meg-megmozdul a feneke, hát mozduljon is meg. Nem csak 150 lóerő. Nem "csak" 150 lóerő.
Mondjuk az vicces, hogy a dízel 50-ről 100-ra negyedikben 1,5 másodperccel jobban gyorsul, na dehát ez a dolgozat nem az olajosok nyomatékosságát, rugalmasságát hivatott ajnározni. Inkább örüljünk az ST-nek, amely ugye a ralivébés JWRC alapja. Dicsőítsük még a váltót, a kuplungot, a tárcsafékeket (nyergek a Focus ST170-ről), a direkt kormányzást - és a minimáldizájnt.
Pont ennyi kell, szerintem. Becsüccs a sportülésbe, tartás, itt-ott nem hivalkodó ST-feliratok, szép varrás, miegymás. A tekerős napfénytető sem ront az összképen, a gyári hifi viszonylag jól szól, ha szól - én tán vagy maximum egy félórácskát hallgattam, amúgy csak a Fiestát.
Clio RS, 206 RC vagy Fiesta ST? Döntsön az ár, és akkor győztesünk a kis Ford, ezért a pénzért ilyen futóművet, ilyen szívó- és kipufogórendszert, ennyi élményt, ilyen minőséget, merevséget nem ad más széles e földön.
Kántor István