Hetedik mennyország? - BMW 750i

Nem kevesebbet állít magáról - még ha más szavakkal is - a BMW, mint hogy a hetedik mennyországba repíti a vérbeli autóst. Sikerül-e ez a mutatvány a rangos bajor márka csúcstípusa, a 7-es ötliteres változatával? Feltétlenül, nagystílű és csodálatos az autó, még ha a részletek néhány apró ördöge beférkőzött is az angyalok közé.

A modellciklusának feléhez érkezett 7-es fejlesztői körülbelül olyan kunsztot hajtottak végre a 2005 tavaszán megjelent kivitelen, mintha korláton fél kézen állva zsonglőrködnének három labdával: a fogyasztás növelése nélkül fokozták a lökettérfogatot (modellünk esetében 4,5 literről 5-re) és a teljesítményt, súlygyarapodás nélkül emelték a komfortot, illetve a fenségesen nyugodt siklás érzésének csorbítása nélkül tették még dinamikusabbá az autót.

Hadd bocsássam előre, hogy alkotásuk meglehetősen közel áll a tökélyhez, s csak azért találok rajta bírálgatnivalót, mert olyan magasra tettem a mércét, ahogy az a BMW rangjához, a vevőkör elvárásaihoz és a tesztelt példány árához illik.

A BMW 7-es e normál tengelytávú változata azok autója, akik maguk ülnek a volán mögé, s passziózva vezetnek. Közülük is persze a tehetősöké és az igényeseké, akik a szembeötlően, sőt látványosan legjobbat várják el mindenből. A látvány és a presztízs maximálisan rendben is van, a design megosztja, de egyben állásfoglalásra készteti a szemlélőket: egyéni, karakteres és a legcsekélyebb nehézkesség, terebélyesség nélkül tekintélyes.

Nemesek az arányok, ám ebben szerepet játszik az is, hogy feltételezett a poggyászhoz képest nem túl nagy, gombnyomásra nyitódó-csukódó, de kiálló zárjával a skalpunkat veszélyeztető csomagtartó (alatta teljes méretű pótkerékkel).

A belső kialakítás olyan, mintha a legmagasabb szintű technika szentélyében foglalnánk helyet: inkább egy szuperszámítógép interfésze néz szembe velünk, mintsem megszokott kezelőszervek. S e ponton, ahol már az iDrive kezelőkoncepció kerül szóba, hadd védjem meg a kocsit egy közkeletű, de méltatlan autós újságírói kritikától. Szokás azt mondani rá, hogy "megszokást igényel", ami igazából annyit jelent, hogy nehezen megszokható. Kérem, ez így kimondva nem igaz.

Tény, hogy meg kell tanulni, de autót nem egy hétre vesz az ember, hanem legalább három évre, s az iDrive használata néhány nap alatt a vérévé válik mindenkinek, aki egyébként is használ számítógépet. Márpedig 7-est többnyire olyanok vesznek. Ennyire sok funkciót aligha lehetne rendezettebben tálalni és könnyebben működtetni, szóval, a magam részéről ötöst adok rá.

Ajánló - AM 2005/17.

Az sem tetszett, hogy kísértetiesen hasonlítanak egymásra az igazi fa- és a fahatású betétek - ami nem fa, az ne is akarjon annak látszani egy luxuskocsiban! Mindezek ellenére, még egyszer hangsúlyozom, az anyagok jó minősége, a gondos kidolgozás, a precíz illeszkedés és a jó ízlés dominál.