Igaz a mondás, hogy minden jó, ha jó a vége - ám ennek a napnak sajnos egyáltalán nem volt jó a vége, legalábbis a Szalay Balázs, Tagai Róbert, Opel Frontera trió számára biztosan nem. Pedig biztatóan kezdődött...
Szalayék az előző napi orra esés után a mezőny hátsó fertályából rajtoltak, az összetettben viszont a tizedik helyen álltak (egy rendezői döntés után, amelyben a szerdai szakaszt az ötös ellenőrző pont eredménye alapján értékelték, egy hellyel hátrébb csúsztak az eredeti pozíciójukhoz képest). És ezen mindenképpen javítani szerettek volna.
Noha rizikómentesen, 24 kilométerrel a cél előtt mégis megtörtént a baj. Nem tehettek róla, ők is szenvedő alanyok voltak. Történt ugyanis, hogy a Nissannal autózó Sukovenko, Koroljev kettős az egyik meredek dűne aljában szinte beleállt a homokba, és óriási mázlija volt, hogy Kis Sándor még ki tudta kerülni. A versenyzők éppen hogy ki tudtak szállni a kocsiból, amikor nagy tempóval érkezett Szalay Balázs. Elugratott, és majdnem ugyanabban a pillanatban, amikor földet ért, bele is csapódott a Nissan oldalába.
"Esélyem sem volt, hogy kikerüljem "- vallotta be Szalay. "Még az a szerencse, hogy addigra már kiszálltak, és nem miattam sérültek meg. Sajnálom, mert jó ütemben haladtunk, a szakasz elején, a homokos részen több autót is megelőztünk, sőt, még a jóval előttünk induló Kis Sanyit is utolértük már, amikor a baleset történt. Pedig javíthattunk volna..."
Az Opel-párosnak az volt a szerencséje, hogy közel volt a cél, mert így el tudott vergődni addig a komplett elejét elveszítő Fronterával. A hűtő kilyukadt, úgyhogy Szalayéknak így is jó néhányszor meg kellett állniuk, mert melegedett a kocsi, de azért valahogy csak elérték Sitra Roadot.
Szerencse a szerencsétlenségben, hogy sem az olaj, sem pedig a szervórendszer nem sérült meg, no és hogy a versenyzők is épségben maradtak. A szervizcsapatot pedig az dicséri, hogy a futómű egy ilyen erejű becsapódás ellenére egyben maradt.