Peugeot 1007 1.4 HDi Trendy képgaléria > videó
Az eredetileg Sesame néven, tanulmányautóként bemutatott 1007-est különös dimenziói mellett két hatalmas, sínen csúszó, gombnyomásra nyíló tolóajtaja teszi egyedülállóvá. A 107-esnél hosszabb, a 206-osnál rövidebb, a 307-esnél viszont magasabb autó méretei alapján akár bumfordi és esetlen is lehetne, az összhatás mégsem ilyen.
Nehéz eldönteni, hogy a harcsaszájú Peugeot-arc, az ajtókat vezető sín hátul is körbefutó alumínium kerete, vagy esetleg az előre nyilazott C-oszlop teszi, az 1007-es mindenesetre nem csupán egy aranyos kisautó a sok közül, kifejezetten jól néz ki.
Az első pillantásra teljesen idegen és a már megszokott részletek összességükben egy kedves külsejű, vidám megjelenésű kisautóban állnak össze. Nyoma sincs dobozszerűségnek, az arányokat nagyon eltalálták, a francia design nagy erénye, hogy alapvetően teljesen "lüke" formákat úgy hoz össze, hogy a végeredmény meghökkentő, s ne elrettentő legyen.
Színe és fonákja
Alakját tekintve tehát teljesen rendben van az 1007-es, és az összeszerelés minőségére sincs panasz, bár az első megbízhatósági statisztikák megjelenéséig ezt a kérdést jobb óvatosan kezelni.
Az első pont, ahol kifogást emelhetünk az autó ellen, az utastér, pontosabban az ott található műanyagok. Jobban kopognak, mint Michael Flatley vasalt cipősarkai, a kelta tigris fájdalmas zajongását a hangulat szerint cserélhető Caméleo borítóelemek hivatottak valamelyest tompítani.
A babázásra fogékony tulajdonosok negyedóra alatt átöltöztethetik 1007-esük belsejét a műszerfal tetején található borítások, az ajtókárpitok, légbeömlő-körgyűrűk és üléshuzatok cseréjével. A második problémás pont a tárolórekeszeket illeti, kevés a menet közben is jól elérhető, fedeles zseb, elöl mindössze egy van, a kesztyűtartó.
Testre szabva
A sofőr elé vetülő területet más Peugeot modellekből legózták össze, a szélvédő alatt középen található folyadékkristályos információs kijelző, a középkonzol és a kapcsolók régi ismerősként kacsintanak ránk, egyedül a kilométerórát, fordulatszámmérőt és üzemanyagszint-jelzőt magába foglaló műszeregyüttes hat a meglepetés erejével, bár peugeot-sága letagadhatatlan.
Az összhatás, alupedálokkal, a kormány mögé helyezett váltófülekkel és a hagyományos helyen található, csillogóra krómozott robotváltókarral kiegészítve kicsit sportos, rikítóbb színű Caméleo-betétekkel borítva nagyon divatos. A távirányítóba kódolt varázsige felhangzásakor 92 cm szélesre tárulnak az ajtók, minek eredményeképp akár nekifutásból, tigrisbukfenccel is az első ülésekre vethetjük magunkat.
A tolóajtók másik hatalmas előnye szűk helyre parkoláskor domborodik ki: mivel nem emelkednek el jobban a karosszériától, mint a visszapillantó tükrök, ahova befér az autó, ott ki is tudunk szállni belőle, nem kell tartani attól, hogy az ajtó szélén, avagy szélével folytonossági hiányt okozunk a magunk, vagy a mellettünk álló autó fényezésén. Legjobb azonban, hogy akár két teli kézzel is be tudunk ülni, elég, ha egy ujjunkat szabaddá tudjuk tenni az ajtónyitó gomb megnyomásához.
Az 1007-es hivatalosan négyszemélyes, a 175 centis sofőrre állított első ülés mögött egész jól elfér a vezető ugyanilyen "szálfa" ikertestvére, feltéve, hogy 178 litert nem halad meg a náluk levő csomagok mennyisége. Ennyi raktér marad teljesen hátratolt második üléssorral, nagybevásárláshoz érdemes a hátsó ülések tologatásával (a két ülés külön-külön mozgatható), esetleg teljes lehajtásával kibővíteni a csomagteret. Két férőhellyel kicsivel egy köbméter fölé növelhető a kapacitás.
Jó hír az 1007-es ötcsillagos töréstesztje, a merev, biztonságos kasztninak azonban ára van, amit legpontosabban a kilók mutatnak, az 1,6-os benzines tömege 1,2 tonna. Az autó a legnagyobb jóindulattal is csak megyeget, ebben azonban nem a 110 lóerős motor a ludas. A 2-Tronic használata kényelmes, előképzettséget nem igényel, de sajnos el kell fogadni, hogy ezzel a váltóval nem mi diktálunk.