Instrumentális remix - Honda Jazz 1.4i ES CVT

Zenei műfajként váratlan hangsúlyok, kísérletezés és improvizáció jellemzi a jazzt, nem csoda, hogy a műfaj erőteljesen megosztja a hallgatóságot. Hasonlóan szűk közönségnek játszott eddig Magyarországon a Honda kis termetű szólistája is, ám 2005-ös turnéján már jóval slágergyanúsabban muzsikál az új fellépőruhába öltözött virtuóz.

Videó: Honda FR-V teszt

Pályafutása alatt 115 ezer rajongót szerzett magának a Jazz Európában, minden negyedik megrendelésre az ő nevét írták a Honda-kereskedők. A motorválaszték hiánya és a védővám miatti magas ár miatt ugyanakkor hazánkban érdemtelenül mellőzött helyzetben volt a térkihasználás magasiskoláját képviselő kisautó. Az - egyébként a kezdetek óta létező - 1,2 literes motor tavalyi bevezetésével aztán csaknem megnégyszereződött iránta az érdeklődés, a 2004. évet már 31 százalékos márkán belüli részesedéssel zárta a Jazz.

Hogy a több mint versenyképes áron, 2 660 250 forintért kínált alapmodell ne a jóval drágább 1,4-es elől happolja el a vásárlókat, hanem a konkurenciának okozzon álmatlan éjszakákat, annak érdekében szokatlan differenciálásra szánta rá magát a Honda. Az aktuális ráncfelvarrás során csak a nagyobb motorral felszerelt verziókhoz nyúlt hozzá, azokhoz viszont igen bátran, így mostantól (az Astra és az Octavia analógiájára) modern és klasszikus Jazzről beszélhetünk.

Olyan óvatosan transzponálta a közkedvelt melódiát a Honda, hogy szinte csak a katalógus szövege alapján azonosíthatók az eltérések. A leglátványosabb újdonság a külső tükörházba integrált irányjelző fény, amit kisimult fényszóróbura, átrajzolt lökhárító és hűtőmaszk, valamint halványan megfestett hátsó indexbura egészít ki. Az ajtót kinyitva azonban vadonatúj autóban találjuk magunkat. Az órák alaphelyzetben láthatatlan számlapján az ajtó nyitására felsejlenek az adatok, majd indításkor teljes fényerőre kapcsol a rendszer - alapvetően haszontalan, ám grandiózus megoldás, ami a sportos kormánykerékkel, valamint a középkonzollal együtt jóval magasabb régiókba pozicionálja az autót. A széria légkondicionáló szárny alakban kiterített digitális kapcsolói a hatalmas audiorendszer egészéhez hasonlóan kifejezetten elegánsak: a formavilág, illetve a fémhatású műanyagok kivitele és aránya tekintetében egyaránt feladja a leckét a Jazz a prémium életmódautóknak.

Kis gömböc

Ez már csak azért is izgalmas fejlemény, mert műszaki kvalitásait tekintve a kis Honda eddig is túlmutatott közvetlen kategóriatársain. Az első ülések alá helyezett üzemanyagtartály, valamint a zsebkendőnyi helyen elférő motor együttesen irdatlan méretű hasznos belső teret engedélyezett. A csomagtér nagyobb, mint a legtöbb alsó-középkategóriás modellé, az utastér pedig széltében-hosszában kényelmes elhelyezkedést tesz lehetővé, a hosszú távú komfortot csupán a rövid ülőlap csorbítja valamelyest. Ráadásul a Jazz nemcsak mindent elnyel, amit a bendőjébe dobunk, hanem akkor sem jön zavarba, ha terhei szállítására kerül sor.

A legelső példányok sokat átkozott, kőkemény futóműve már a múlté, a rugózási kényelmen viszonylag hamar javított a Honda. A felfüggesztés továbbra is igen feszes (nem is billeg a magas karosszéria), ám az útegyenetlenségeken mégsem dobál az autó, egyetlen rövid, határozott lengéssel kioltja a függőleges erőket. Kevés határozottságot mutat ellenben a túl könnyű szervokormány, a tempósabb kanyarvétel folyamatos korrekciót, avagy erős markot és koncentrációt igényel.