Valami vadság - Renault Laguna GT 2.0 Grandtour

Sosem volt még ilyen jó - Renault a kezeim között. Ha családapa lennék, sanszos, hogy ő kéne. Ez a turbómotoros sportkombi, ez a GT Laguna GT.

Korábban dízelként és (még a modellfrissítés előtt) háromezres, V6-os benzinesként volt szerencsém Lagunához, egyik sem volt kombi, mindkettőt szolíd, nyugis automata váltóval vallattam. Kellően, magabiztosan erősek voltak, persze máshogy, de valamit, valami vadságot azért mindenképpen hiányolhatott a magamfajta. Legalábbis akkor, midőn bepattantam a GT-be, siettem, meglehetősen, és odaértem.

Irdatlanul meg tud indulni ez a sportkombi. Legalul természetesen nem, de viszonylag alacsony fordulatról baromi nagyot tol, a gumik jajveszékelve keresik a tapadást, marja, harapja az aszfaltot, mohón falja a kilométereket a legizmosabb Laguna. A gyorsulás több mint vehemens. Markolni kell a kormányt, a magyaros-botrányos utakon el-elpattogunk.

Hamar jön a nyomaték, a turbólyuk nem vészes. A százas sprinthez alig több mint 7 mp szükséges, és olyan sebességig is bőven elhancúrozhatunk, amivel már rendesen feladnánk a leckét az autópálya-rendőrség hős alakulatainak. És közben nincs bömbölés, zajilag csak úgy 160-tól tudatosul az autóban, hogy a benne ülők, pislogók és nagyokat nyelők felettébb sok kilométert tesznek meg rövid idő alatt.

Ami utazási, kényelmi szempontból jó, az élvezeti értékből valamelyest levesz. Ha enyém lenne a Laguna GT, biztos alátennék egy harciasabb kipufogórendszert, had' ordítson a drága. Így "csak" süvít, remek az elölről és hátulról hallható koncert, de olyan kis elnyomott, visszafogott, felhasználóbarát. Nyilván így is kell, hogy legyen. Az is a mutatvány, illetve éppen ellenkezőleg, a rejtettség része, hogy nem látni kifufogóvégeket, csak ha benézünk a szoknya alá.

A 205 turbós lóerőt ránézésre nem is nagyon hirdeti a Laguna, a felszereltségi szinthez a szép és nagy kerekek, valamint egy aprócska tetőspoiler tartoznak. A 2.0 T felirat sem vonzza a tekintetet. Az F1-es matrica nem. De a maga nemében az is jól néz ki, nem hivalkodó - nekem tetszett, hogy láttam ottan a motorháztetőn. Elfogadtam, hogy ez, a Renault világbajnoki mivolta és annak reklámozása is erősíti bennem az érzést, hogy jó helyen vagyok, sportolok, gyorsaság van, teljesítmény, profizmus, csapatszellem, diadal, és mindez a vásárlóért, értem.

Bent fém- vagy fémes betétek, fém- vagy fémes (zordan hideg) váltógomb, fém- vagy fémes kilincsek. Pirosszegélyes szőnyeg. Piroscérnás fekete bőr. Sportos, jó formájú és tartású, kényelmes ülések, fogásra, tapintásra is elsőrangú kormány. Fehérszámlapos, szépen megrajzolt órák, színesek, látványosak, könnyen leolvashatóak, sötétben vörösesen izzók, még a mutatók is dizájnosak.

És egyébként tágasság van, praktikum, sok a rekesz, minden elfér. A váltó mögötti italtartóban fityegő üdítős palack monnyuk az első gyorsnak szánt kapcsolásnál bezavar - ez elég sok típusnál előforduló hülyeség. Persze aki sportol, az ne igyék, csak utána - rakjuk hát máshová, dobjuk hátra azt a frissítőt. Ahol három felnőtt vállalható kompromisszumok árán, kettő fejedelmi kényelemben pöffeszkedhet. Csak ne legyen magasabb egynyolcvannál, mert akkor veszélybe kerül a gondosan belőtt frizura, ujjuj.

Stílusos, gusztusos a beltér, az anyagok minőséginek látszanak. Nagyon jó a Lagunában lenni, élvezni a suhanást, a klíma duruzsolását, a napfénytetőn átszűrődő gyenge, ha nem is sütő, de cirógató napot, a hifi tudását, Hedfield éppen arról álmodozik, hogy ő Al Capone, hm, még mindig nem hiszem el, hogy Metallicáék feldolgoztak egy 74-es Queent, és milyen jól tették... Stone Cold Crazy, csak ajánlhatom.

Vissza. Az utastér mérete nem megy a rakodás rovására, ez az egyébként másfél köbméterig fokozható alapból 475 liter tökéletesen elég. Perem alacsonyan, száj nagy, és az ötödik ajtó üvegét külön is nyithatjuk, ha akarjuk.

Most nem akarjuk, nem akarom. Egyedül, cucctalan. Beszáll, ehhez nem vesz elő semmit, beköt, gomb megnyom, mehet. Városból kiér, nem könnyű, de legalább jó meleg a motor, hajrá. Jó úton parádé. Szutykon már rázósabb. Egycentis ültetés, feszesebb rugózás, kemény, stabil az egész, hajtós. Kanyarvadászat. Egy, hogy a kigyorsítás ütős, ötös. A fék durva, ötös. Nem billeg, nem riszál, nem ideges.

A volán lehetne tán közvetlenebb. A hatos váltó meg pontosabb, de így is király. Kis alulkormányozottság. A nagy testhez képest az 1,4 tonnás tömeg nem is olyan sok, a motorerőnek és turbónak köszönhetően ráadásul sokkal kevesebbnek tűnik... Könnyűek vagyunk, fölényesek, rugalmasak, gyorsak. Mosolygósak.

Hogy nincs kézifékünk, hanem elektromosan rögzülünk, ez van, Renault. Kényelmes. Nem hülyülős. És most már zárásképp: az ár abszolút versenyképes, persze, a több mint nyolcmillió forint, az sok pénz. A tesztfogyasztás sem sikeredett valami fényesre (khm, 14 liter százon), de az importőr kedves képviselője szerint ő 9-10-zel elközlekedett, és nyomta neki, úgyhogy biztos csak velem van a gond. Mindegy.

Sosem volt még ilyen jó - Renault a kezeim között. Ha családapa lennék, sanszos, hogy ő kéne. Ez a turbómotoros sportkombi, ez a GT Laguna GT.

Kántor István