Űristen! - Honda Civic 1.8 Sport gyorsteszt

Nem bírtuk tovább, és partizánakciót végrehajtva kipróbáltuk az új Honda Civicet.

Honda Civic 1.8 Sport képgaléria

Tisztán emlékszem a pillanatra, amikor megláttuk a Civicről készült gyári fotókat. Koncz kollégával vitattam meg az autóról alkotott első benyomásaimat, és bár ízlésünk homlokegyenest különbözik, abban mégis egyetértettünk, hogy a Honda hihetetlenül eltalálta az új Civic formáját.

Egy pillanatig azt hittem, hogy a fotókon csillogó kolbászzsír-metál színű autó csak tanulmány, de aztán lassan kezdtem elfogadni a tényt, hogy egy szavakkal alig illethető autó született a japán gyár boszorkánykonyhájában.

Ahogy teltek a hetek, és a hivatalos bemutató is megtörtént, egyre türelmetlenebbül vártuk, hogy a billentyűzet kopogtatásától kizsírosodott, idegesen babráló kis mancsunk rásimulhasson a Civic kormányára, de a pillanat csak váratott magára. Aztán egy szépnek induló nap hószállingózásba forduló délelőttjén egészen odáig ragadtattuk magunkat, hogy egy márkakereskedői autó lett gyorstesztünk célpontja.

A gyorsteszt ebben az esetben a legszorosabb értelemben igaz, ugyanis a tesztútnak csúfolt próbakör - fotózással együtt - körülbelül háromnegyed óra volt, ám mi türelmetlenek voltunk az autót illetően, így olvasóinknak egyelőre csak ezzel a rövid áttekintéssel kell beérniük.

Az első élőben történt találkozáskor azt láttam, amit valószínűleg mindenki, vagyis hogy az autó minden elemét alaposan átgondolták a Honda mérnökei. Kicsit később kiderült, hogy ez nem pont így van, ám előbb jöjjön az ajnározás. Merthogy a Civic nagyon szép. Ezt is látja mindenki, meg nyilván azt is, hogy az autó ék alakja mindenhol jelen van: a ködlámpákon, a kilincsen, a kipufogóvégeken, az indexeken, tényleg mindenhol.

Elégedetten állapítottam meg, hogy a japán autógyártásba - ami a Hondát illeti, egészen biztosan - visszatért az élet. Az az élet, ami nagyjából a '90-es évek elején elhagyta, mondván a német piac nem képes befogadni a túlságosan előremutató formákat; most bezzeg nesze neked német piac, lehet keresgélni a magassági kormányt az autón. Pedig repülni nem tud a Civic, és hogy igazából hogyan megy, azt majd akkor próbáljuk ki, ha hosszabb időre a volánja mögé ülhetünk.

Addig viszont imádjuk a formáját, és kis fenntartásokkal a belterét is, főleg ami a műszerfalat illeti, ha szabad ilyen maradian fogalmaznom. Abszolút telitalálat a háromdimenziós fordulatszámmérő, közepén a fedélzeti számítógép kijelzőjével, és a nagy feketeségbe rejtett visszajelző lámpákkal. Már az ajtó nyitására életre kel a panel, halványan derengve mutatja az utat előre.

A kényelmes vezetőülésbe csusszanva feltűnik a kis méretű kormány, és a fekete fényes műanyag betét, amely a fekete háttér elegáns folytatása. Persze a tervezésnél valószínűleg mellékes volt, hogy az elem mágnesként vonzza majd a port és az ujjlenyomatokat. Azután feltűnt, hogy bár bal kezemnek egy nagy piros start gomb jutott, a jobbikban mégis kulcsot szorongatok, amit teljesen átlagos autóhoz híven, a gyújtáskapcsolóba kell helyezni, majd elfordítani.

Elinduláskor azt vettem észre, hogy a pedálsor kissé alacsonyra került, így valószínűleg magasabb sarkú cipellős hölgyek, illetve nagy lábon élő urak lehetnek a kuplunggal való bénázás potenciális áldozatai.

Mi viszont a Civic áldozatai vagyunk, és a csomagolást elnézve legalább gurulási, majd felszállási engedélyre vártam, hiába. Végül is "csak" egy autóban ültem, ami tette a dolgát a maga japánosan, magától értetődő módján. Mondhatnám, hogy unalmas, de nem az, hanem ehelyett inkább csendes, kultúrált, és egynyolcashoz mérten még dinamikus is. Körülbeül 3500-tól elindul, és szépen kipörgi magát minden különlegesebb idegeskedés nélkül. Első szériás modellről lévén szó, helyenként láttam apróbb illesztési hiányosságokat, de a váltó például valami egészen zseniálisan működik. Pontos, határozott, egyszerűen tökéletes.

A futómű szintén le sem tagadhatná, hogy japán autó alatt teszi a dolgát: a pénzérmén áthajtva meg lehet mondani, hogy az a fej, vagy az írás oldalával felfelé esett-e az aszfaltra. A kormányzás 21. századian közvetlen és pontos, és ennek köszönhetően határozottan úgy éreztem, az autó körülvesz, engedi érezni magát. Ez igen nagy szó a mai világban, ahol a modernizáció teljesen elvonja a vezetőt az úttól, a valóságtól.

Szóval űrtechnikának álcázott hétköznapi autót alkottak a japán mérnökök, és remélhetőleg ezzel a huszárvágással sikerül felrázniuk a többi gyártót is, főleg ami a keletieket illeti. Azt is reméljük, hogy a Hondát követőknek szintén sikerül majd újat alkotniuk formában és műszaki megoldásokban egyaránt.

A Civicből egyelőre csak az ötajtós 1,8-as benzines változat érkezett meg hozzánk, de áttekintve a leendő teljes választékot, ez tűnik a leginkább kelendő benzinesnek. Az 1,8-as Comfort, Sport, Executive, illetve az Executive I-Shift mellett az 1,4 literes kétféle Entry és Comfort felszereltséggel rendelhető. Szintén később érkezik majd a 2,2 literes, 140 lóerős dízel is, a maga tengernyi, 340 newtonméteres nyomatékával.

A jelenleg kapható 1,8-as ötajtós alapára 4 549 000 forint, tesztautónk (amelyért köszönet illeti a Honda Grohoczkyt) alapáron regisztrációs adóval 4 890 000 forintot kóstál.

Smidt Éva