Fentről nézve - Mazda6 Sportkombi 2.3i GT

Eddig is egészen kiváló autó volt, a ráncfelvarrással persze még jobb lett. Fanyalognánk, ha volna min, higgyék el, de csak a szokásos problémáinkat osztjuk meg a drága olvasóval.

A Mazda6 etalon, az egyik legjobb - így fejeződött be az első, előző oldal, csak mondom, ismétlem. És főleg azért, mert általában ezt mondják, írják, és mi is - de miért? Mert a szintén legendás 626-ost négy éve váltva rendre a legelején tanyázik azoknak a listáknak, amelyeket független ítészek szerkesztenek össze mindenféle szempontok szerint. Megbízható, tartós, kevés a hibája, a szervizigénye, minősége példás, tulajdonosai rendkívül elégedettek vele. Hát ezért.

Csak szép

A 2.3i GT Sportkombit is ebben a szellemben vizslattuk. Természetesen csak annyira, amennyire pár nap alatt lehet. És egészen pontosan kettő dologba sikerült belekötni. Az egyik a motor, és ezért külön elnézést. Most komolyan: hogy a francba mer a magamfajta fikázni egy 166 lóerős, modern, változó szívórendszeres, szekvenciális szelepvezérléses, két kiegyenlítő tengelyes erőforrást? Jócskán 10 mp alatt százra küldi az 1,4 tonnát, a vége 200 fölött, járása meghatóan kultúrált annak ellenére, hogy "mezei" szívó négyhengeres, fogysztása sem vészes, hangja ha elnyomottan is, de szép... És mégis.

Burkolva, nagyra nyitva

Egyszerűen nyomatékhiányom volt, az autó karakteréhez szerintem sokkal inkább illik a dízel. És haladós autópálya-tempónál picit zajosnak találtatott a kocsi. És hiába a hatsebességes manuális váltó, pörög a motor, magas a fordulat. Na majd a turbós MPS.

Hol van az az ősz?

Amúgy a váltó tökéletes, a kormány, a pedálok összjátéka, a fék, a futómű is. Kényelmesen sportos. Semmi nem megy a kitűnő vezethetőség rovására. Az ülés, a megfelelő pozíció elérése, az ergonómia, a minőség- és biztonságérzet - minden nagyon ott van. A navigáció egyelőre itthon használhatatlan. Bőr, elektromos extrák, kényeztetve levés.

Krómkeret, Ausztria

Majd' elfelejtettem a másik valamit, amibe bele lehet kötni. Ez pedig a kipufogó. Dupla. De csak vég. Látszatra brutál, feldobandó a családi teherhordó hátsó traktusát. Aztán kiderül, hogy a két cső kifelé, hátra lemezelt, zárt, és alul fúj. Pfuj. Akkor meg minek? Hangja sem nagyon van.

Lemez, luk

És ezt a feneket nem is kell csinosítani, szép az úgy, ahogy van. És tágas, alaphelyzetben fél köbméteres csomagtartót rejt. Az ugyancsak szellős utastér hátsó üléseit másodpercek alatt könnyedén "eltüntetve" meg háromszor akkora is lehet. Jól pakolható, alacsony peremmel.

Fekete belső kékben

A külső-belső változásokról már nem is írnék. Tessék bemenni egy Mazda-kereskedésbe, kérni egy Mazda6-ost, újat. És akkor újat kapnak. Vagy válasszanak egy épp kifutót, akár használtan. És akkor "régihez" jutnak. De bármelyikben ugyanolyan jól érzik majd magukat, komolyan. Ennyi.

Kántor István