Családi sör - Toyota Corolla Verso D-4D és D-4D D-CAT

Mi kell a férfiembernek (úgy általában)? Nő, kocsi, pia, pénz, foci, család. Anya. A sorrendet most hagyjuk. A Toyota az új, bivalyerős, dízel Corolla Versóival majdnem mindent megad. Nézze meg videón is!

A második generációs Toyota Corolla Verso eddig is az egyik legjobb, legkedveltebb kompakt családi egyterű volt, ezután, két és feledik nekifutásra sem lesz másképp, sőt. Tuti. Mert már nem csak 1.6-os és 1.8-as benzinessel vagy kétliteres olajossal rendelhető, de itt a régit leváltó 2.2 D-4D közös nyomócsöves turbódízel erőforrás kétféle teljesítménnyel, bizony. A kisebbik RAV4-módra 136 lóerőt (nem 150-et, mint az Avensisben) és 310 Nm nyomatékot tud, már ez sem kevés. A nagyobbik bezzeg világbajnok, tényleg kategóriaelső a maga 177 lóerejével és gumigyilkos 400 Nm-ével. Kétezres fordulattól. Hatsebességes manuális váltóval. Sportos menetteljesítményekkel. Takarékosan. Praktikusan.

Nógrádi kolléga édesapjának éppen egy "ódon" 2.0 D-4D (kifutó) Corolla Versója van 116 pacival, szóval majd ő ecseteli a különbségeket. Jómagam először is magyaráznám a bevezetőben írtakat: a Toyota egyterűje végül is lehet csajozós autó, mert jól néz ki. Semmi több, semmi extra, de a maga nemében kimondottan pofás, bejövős a forma. Ami a piát és a focit illeti: rengeteg sok sörösrekesz elfér a pillanatok alatt bővíthető csomagtartóban, lehet megvendégelni a haverokat, vagy kispályás meccsre menni mindahányan, hisz' hétszemélyes is bír lenni a Verso. Ugyanez igaz családilag, begyömöszölhető a teljes pereputty, aztán anyának, a drága mamának is csak tetszhet, mert elég semleges hozzá, nem hivalkodó, tágas, meg is fizethető.

Mert az 1.6-os VVT-i, 5 üléses, benzines Toyota Corolla Verso alapára 4 825 000 Ft. Az 1.8-as VVT-i 230 ezer plusz, a D-4D csomag 655 ezer. Azaz uszkve 5,5 mikulásért hipermodern dízel családos személygépjármű büszke tulajdonosai lehetünk, egy megbízható, minőségi, japán, bárkinek és bármilyen célra szemrebbenés nélkül ajánlható Toyotáé.

Ha D-CAT-ra fáj a fogunk, többel, 6,6 millióval számoljunk, mert a csúcsdízelhez csak csúcsfelszereltséggel jutni. Már amúgy az alap Terra is gazdag (magasságában és mélységében is állítható szervokormány, manuális légkondi, első elektromos ablakemelő, fűthető, elektromos tükrök, ABS, EBD fékerőelosztó, csomó légzsák, még térd- is, központi zár, indításgátló, fedélzeti számítógép, 6 hangszórós, kormányról vezérelhető cédés hifi, stb., startgombos indítás), további extrákat a Luna szinten 275 ezerért (ködlámpa, bőrkormány, kartámasz, VSC menetstabilizáló TRC kipörgésgátlóval és BA fékasszisztenssel), Solként 630 ezerként (Luna + alukerék, automata klíma, hátsó elektromos ablakemelők, tempomat, esőérzékelős ablaktörlő, fényre sötétedő belső elektrokróm tükör), a Naviban meg 830 ezerért (Sol + navigációs rendszer, tolató- és frontkamera, parkolást és kanyarodást segítő rendszer) nyerhetünk. Hogy hétüléses legyen Corolla Versónk, az további 140 ezerbe kerül, a metál és mica fényezés felára 95 ezer forint. Automata váltó kell? Van, de csak az 1.8-as benzineshez, 155 ezerért.

képek a 136-osról > fotók a 177-esről > videó a 136-osról

Hát így. A 136 lóerős Sol felszereltségű tesztautónk ára úgy 6,2 millió forint. A beharangozóhoz meg még egyszer visszakanyarodva: ideális autó ez a Toyota Corolla Verso. Abszolút az. Ha én egy tisztességesen jómódú családapa lennék egy-két kölökkel, kis ház a kertvárosban, kutya, haverok, foci, anyós, minden rendben, zajlik az élet, öregszünk, nevetünk, sírunk, eszünk-iszunk, élünk-halunk, ááá, és kéne egy autó lecserélendő a már koros-poros elődöt, hát nosza.

Mert ez a Toyota Corolla Verso az eddigi méltatáson túl még biztonságos is, alap még az oldal- és a függönylégzsák, a térdlégzsák is (a sofőr oldalán), elképesztő (és persze ötcsillagos lett a törésteszt). Csak sose legyen rájuk szükség! Utcai sportoljon bár a családfő ebéd előtt, hiszen ezt is lehet, simán. Ez a 136 lóerő és a 2000-es fordulattól, tán már picit korábban, 1800-tól rendelkezésre álló 310 Nm maximális nyomaték parádé, több mint elég, fenemód megkönnyíti a dolgot, lehetővé teszi a dinamikus, mégis takarékos és kvázi környezetbarát közlekedést.

Jaj, marketingből ki, gyakorlatra rá. Nagy hideg, vízhőfokmérő nincs, de kéken világító kis figyelmeztető lámpa figyelmeztet, messze még a motor a melegtől. Eltelt tíz perc, még mindig ég, mondok, hogy ordítanak a farkasok. De végre dundizhatjuk, és hát az sem mellékes, hogy már az utastérben sincs mínusz negyven fok. Padló, a gumik sivítanak, röpke lyukon, torpanáson át, felkerreg a 2.2 D-4D, az egyes hamar leforog, gyors kettes a patent váltóval, a gumik továbbra is tapadáskeresőben vannak, hármas, 10 másodperc, a 1,5 tonna máris 100-on, lankadunk, de ez még az élénkebbik fajta, húzzuk a négyest, az ötöst, majd a hatost is, közel 200 a vége. Naná, hogy itt már bőg és hangos, sokat is fogyaszt, nem is erre való.

Hanem arra, hogy városban, országúton, autópályán is akár vissza-visszaváltogatások nélkül nyomatékból, hihetetlen rugalmasan haladgassunk, előzzünk, vagy csak krúzingoljunk, jöhet domb, nem akadály, bőven van erő(tartalék). Normálisan autózva szerény marad az étvágy, csend honol a beltérben, élvezhető a táj, a zene szépsége, anyu mosolyog, a gyerekek elaludtak, a klíma duruzsol, bal a bőrvolánon, jobb a támaszon és/vagy anyu (bőr)térdén, szép az élet.

Ööö, de kiszálltak, berohantak, a nagyi már kenné a lekváros kenyeret, de kevés lesz ez a kétkilós vekni, haha, el kell szaladni utánpótlásért... Persze, hogyne, örömmel! Óvatos eltávolodás, már nem látszik a békésen füstölgő kémény, a közértig 4 km majdnem szerpentin, hajrá. Sportosabb üléspozíció belő, könyöklő hátrahajt, nyomás. Picit orrtolós, de ahogy kihúzza magát a kanyarokból, azért kalap le. A futómű feszes, a fék jól adagolható, a középkonzolon várakozó váltókarral meglepően sebesen lehet gangolni. A kormány egész közvetlen. A dízelhang nem a legszebb, de kárpótol a turbó. Jó a taposó, kell a meg-megpihenő bal lábnak. A sportolást követően.

És ha nem csak cipót vásárolgatunk, de havi nagybe, vagy nagyobb tárgyak fuvarozására építenénk át Versónkat, pár másodperc, és már meg is vagyunk. Sík felület, nagy tér, tökjó. Easy Flat 7, értik. Egyébként ha hétüléses üzemmódban volnánk, a csomagtartó 63 liternyi, kábé nem létező marad, de ötülésesen már 397 liter, elég. A hétülésességről meg annyit, hogy rövidebb távra oké, hosszabbra ühüm, kompromisszumos. De elvárta a piac, mit volt mit tenni, megcsinálták.

Eleve divat manapság lenégyszemélyesezni a kocsikat. Az biztos, hogy kétszer két felnőttnek baromi jó dolga lehet, ha hátul hárman vannak, már nem olyan vidám a helyzet, hohó, de nem is hátul, hanem középen, mert ugye mögéjük még két emberke bemászhat. Csak ne legyen jólfejlett, és őrizze meg humorérzékét! Meg időközönként cseréljenek az elsők a középsőkkel, azok a hátsókkal, és viszont, meg máshogy, fordítva és összevissza. Apu ki nem engedi majd a volánt a kezéből, tény.

Még arról, hogy a műanyagok, a szövetek, a kárpitok, az összeszerelés minősége, a megannyi fiók, mélyedés, italtartó is felettébb praktikussá teszi a Corolla Versót. És ha körülnézünk az osztályban, találunk ott egy Opel Zafirát, egy Mazda5-öt, meg másokat, de senki nem nyújt ekkora és ennyi élményt apunak. Tán még a Seat Altea FR közelítheti meg, de csak teljesítményben. Ezzel át is adom a szót Nógrádi úrnak, a kompakt családi egyterűek földi helytartójának. Ő volt olyan szerencsés, hogy meghajthatta a 177 lóerős D-CAT (máshogy Clean Power) modellt, nézhette az orr- és a tolatókamera képét, használhatta volna a navigációs rendszert, ha minálunk is működne.

Kántor István