Nagyra becsült Kántor kollega már megpendítette, hogy van a családban egy Corolla Verso, csak abban ugye a régi, 2 literes dízel dübörög a maga 116 lóerejével és 280 Nm-es nyomatékával. Ebből kifolyólag némileg elfogódottan indultam a tesztjárgányért, hogy utána jól elmenjek mellette a parkolóban, nem ismerve föl a szerencsétlent. A mi szürke családi batárunk után a metálfekete tesztautó úgy festett a sötétített ablakaival és a 17 colos felnikre húzott széles papucsaival, mint egy rossz útra tévedt könyvelő, aki a Keresztapából próbál stílust meríteni. Az összkép ugyan jóval vagányabb lett egy mezei kivitelhez képest, de a Corolla Verso - még így felcicomázva is - csak annyira vehető komolyan, mint egy bőrdzsekis plüssmackó.
Az első megilletődött pillanatok után, már otthonosan mozogtam a méretes belsőben, szépen magamraszabtam a kormányt és az ülést, indítógomb megnyom, jöjjön a fő attrakció, 177 lóerő és 400 Nm. Amíg melegedett a Toyota ultramodern dízele, eminens módjára próbáltam felidézni a hasonló motorral szerelt Avensisszel és RAV4-gyel szerzett tapasztalatokat, de aztán jött egy zseniális szám a rádióban, és mindenről megfeledkezve indultam hazafelé. Az első gyanús jel, hogy mindenki araszol az M7/M1-es bevezetőn, még a belső sávban is lomha tötymörgést produkálnak a presztízsjárgányban ülő kollégák, aztán persze kiderült, hogy mégse. A kategória legerősebb dízelmotorjától úgy megtáltosodott az egyterű, hogy a nagy zenehallgatás közben szépen beleszaladtunk egy jogsigyilkos 180 km/órás tempóba, ráadásul mindezt úgy, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.
képek a 136-osról > fotók a 177-esről > videó a 136-osról
Az utastér ugyan nem olyan csöndes, mint a már korábban említett Avensisben vagy RAV4-ben, de 160 km/óra környékén még vígan lehet beszélgetni, sem a szél, sem a motorzaj nem zavaró. A legerősebb dízelhez járó hatfokozatú váltó fokozatkiosztása tökéletes, a hosszú hatodik sebességnek köszönhetően 120 km/órás tempónál például alig kétezret forog a motor. A már ekkor jelentkező 400 Nm-es nyomaték túlzásnak tűnhet egy ekkora autóban, hogy aztán kiderüljön tényleg: a motor feles erejét az igen gyakran felvillanó menetstabilizátor-visszajelző is mutatja a műszerfalon, hogy azzal a lendülettel automatikusan elvegyen a gázból, a gumik legnagyobb örömére. Persze kikapcsolható a rendszer, ekkor azonban jó eséllyel pörögnek el a kerekek egy-egy tempósabbra vett rajtnál, vagy kanyarban, amikor elkezdenénk kigyorsítani.
Apropó kanyarok: a méretes gumikkal (215/50 R17) szépen kapaszkodik a Verso, az átlagautókhoz képest magasabb építésű kasztni sem billeg vészesen, így biztosak lehetünk benne, hogy az elérhető kanyartempó messze meghaladja utasaink ingerküszöbét. A végsebesség óra szerint 210 km/óra, ami kb. 10 km/órával haladja meg az eggyel gyengébb verziót, míg a régi dízellel 180 km/óráig tart a gyorsulás. A fogyasztás terén is hasonló arányú eltérésekkel találkozni; a 2 literes dízel (amit már tényleg nem illik többet emlegetni, hiszen már az árlistákon sincs rajta) valamivel 6 liter felett fogyaszt átlagosan, a 136 lovas változat 8 liter feletti átlagot produkált, míg a csúcsváltozat ennél egy literrel több gázolajat igényelt 100 kilométerenként a nagyobb teljesítményért cserébe.
Akinek van kedve, elkezdheti a számolgatást, hogy megéri-e pluszban fizetni azért a tudatért, hogy miénk legyen a kategória legerősebb dízele. Ha engem kérdeznek, szerintem meg: diszkont ár ennyi pénz 41 lóerőért és 90 Newtonméternyi nyomatékért. Csak teljesen felesleges. Az autó karakteréhez, méreteihez már a gyengébbik dízel is több mint elég, igaz, hogy egy másodperccel rosszabbul gyorsul 100 km/órára (már ha ez számít valakinek ebben a kategóriában), de olcsóbb és takarékosabb.
Tesztautónk egyébként a bőrön kívül a létező összes extrával el lett látva, így többek között belekerült a Navi csomag is, amely egy DVD-alapú műholdas navigációs rendszert, egy tolató és dupla első kamerát foglal magában. A kis kamerák képét a középkonzolon láthatjuk, tolatáskor még segít is az autó segédvonalakkal, az ember fia meg csak ámul és bámul, hogy mire képes egy szolíd családi egyterű.